2010 a befektetési alapok éve lehet

A gazdasági válság a hazai befektetésialap-piacra is rányomta a bélyegét, ám 2009-ben már felcsillanhatott a remény, hiszen a konstrukciók összesített vagyona növekedésnek indult. Mi a tapasztalata, a krízis következtében változott a befektetők hozzáállása a befektetési alapokkal szemben? Érettebbek lettek-e?

Úgy látom, nem sok minden változott ezen a téren, és ez többek között a Magyarországon kialakult értékesítési struktúra miatt van így. A zárt disztribúciós csatorna miatt többnyire kizárólag a saját alapok közül válogathat a bankfiókba betérő ügyfél, az ottani ügyintézők nem tudnak sok időt szakítani tanácsadásra, így az esetek többségében a kamatok mozgása határozza meg, hogy éppen a bankbetét vagy a befektetési alap felé billen a mérleg nyelve. Ráadásul komoly problémának tartom azt is, hogy a banki értékesítési csatornán keresztül zömmel pénzpiaci alapot tudnak eladni, jóllehet számos egyéb konstrukció is vonzó lehet a magánszemélyeknek. S elgondolkodtató az is, hogy részvényoldalon nem igazán „rúgnak” labdába a hazai befektetési alapok, amennyiben ilyen jellegű igény jelentkezik, úgy valamilyen külföldi alapra esik a választás. Kérdés, hosszú távon életképes lesz-e ez a modell.

Az elmúlt év történései, a kialakult gazdasági helyzet milyen stratégia kialakítására ösztönözte a Quantis-t, amely éppen a múlt év elején indította útjára befektetési alapjait?

Az alapkezelő éppen ennek a szegmensnek, a részvényalapokban gondolkodó magánszemélyeknek próbált vonzó kínálatot nyújtani. Innovációval nyitottunk, hiszen – elsőként a magyar piacon – bevezettük a multi-manager rendszert, ami azt jelenti: nem egyedi instrumentumok kiválasztásával foglalkozunk, hanem különböző befektetési alapokat vizsgálunk meg, s a kínálatból mi állítjuk össze az alapok alapja konstrukciót. Ez Nagy-Britanniában jól működik, ebben a teljesítményük is szerepet játszik: az alapok alapja konstrukciók visszamenőleges hozama ugyanis meghaladja az egyedi részvényalapokét, annak ellenére is, hogy a költségszerkezetük magasabb. Ez egyébként komoly érv az ügyfelek felé az értékesítés során, ráadásul Nagy-Britanniában az is bebizonyosodott: tanácsadókon keresztül is lehet sikeresen befektetési alapot értékesíteni, hiszen a konstrukciók mintegy fele így talál gazdára.

Bár a Quantis alapjai még nem tekintenek vissza olyan hosszú időtávra, mint angliai társai, ám e rövid idő alatt mi a tapasztalata, sikeresnek bizonyult a multi-manager módszer a hazai piacon is?

Jelenleg tíz alapunk van, melyből csupán a kínai, a latin-amerikai, illetve a globális fejlett piaci alapnak van több mint egyéves múltja. S bár az időtáv rövidnek tűnhet egy részvényalap esetében, biztató fejlemény, hogy mindhárom esetben benchmark feletti teljesítményt nyújtottak az egyes konstrukciók. Ebben nem csekély szerepe van a Quantis hozzáadott értékének. Kifejlesztettünk ugyanis egy saját befektetésialap-kiválasztási rendszert, a Q-Selectet, amely 30 százalékban kvantitatív, 70 százalékban pedig kvalitatív faktorokra támaszkodik. Nemcsak az egyes részvényalapok múltbéli teljesítményét vizsgáljuk meg, hanem igyekszünk közelebbről is megnézni az alapkezelőket, kérdőív segítségével információkat gyűjtünk be a portfóliómenedzserektől, s ha szükségesnek látjuk, Londonba is ellátogatunk, hogy személyesen beszélhessünk a szakemberekkel. A Quantis szerepe ráadásul az alapok kiválasztásával nem ér véget: folyamatosan figyeljük az egyes konstrukciókat, s ha úgy ítéljük meg, változtatunk is az öszszetételen. Az eddigi adatok mindenesetre – véleményem szerint – minket igazoltak.

A Quantis abból a szempontból is „szembement” a piaccal, hogy tanácsadói hálózat keretében végzi az alapok értékesítését. Az elmúlt időszak tükrében mit lehet mondani, mennyire vált be ez a módszer?

Azt mondhatjuk, bebizonyosodott, hogy befektetési alapokat el lehet adni értékesítési hálózaton keresztül, annak ellenére is, hogy ez esetben a vételi jutalékok magasabbak a hazai piacon megszokottnál. Az év első három hónapjában az értékesítések zöme már ezen a csatornán keresztül történt, s véleményem szerint komoly része volt abban is, hogy a vártnál jobban alakult az elmúlt év. 2009 elején 50 milliárd forintos állomány megszerzését tűztük ki célul, ám év végére 68 milliárdot sikerült elérnünk. Jelenleg 76 milliárdnál tartunk, s év végére a 100 milliárdos határ elérése a célunk. Ennek jelentős részét a lakossági értékesítés adná, a másik részét pedig a biztosítói alapokban felhalmozott tőke képezi majd. Ezenkívül komoly fegyverténynek tartom azt is, hogy a hazánkban kezelt nyilvános befektetési alapok között a kínai részvényalapunk a negyedik, az indiai pedig az ötödik legnagyobb.

Az idén meglátása szerint mely típusú befektetési alapok vihetik a prímet? Milyen irányba érdemes diverzifikálnia egy hosszabb távon gondolkodó magánszemélynek?

A befektetési alapjaink közül jelenleg a dél-amerikai, illetve a kelet-európai részvényalap számít a „slágernek”, ezek véleményem szerint is vonzó teljesítményt hozhatnak 2010-ben. A dél-amerikai térség mellett a viszonylag kedvező gazdasági helyzet, illetve a várható sportesemények szólnak (olimpia, világbajnokság), ami mozgatórugója lehet a gazdaságnak, míg a kelet-európai térséget a válságot követő „túladottság” teheti vonzóvá. A magánszemélynek azonban mindenképpen megfelelően kellene diverzifikálnia a portfólióját, így a fejlődő piaci túlsúly mellett érdemes fejlett piaci elemekkel is színesítenie a megtakarítását. A részvénypiaccal kapcsolatban egyébként optimisták vagyunk, korrekciót nem várunk 2010-re.

A kedvezőbbé váló részvénypiaci környezet mennyiben hozhatja meg a befektetők „étvágyát”?

Úgy látom, nőtt a befektetők kockázatvállalási kedve, ám ebben komoly szerepet játszott a csökkenő kamatkörnyezet is. A kamatok lemorzsolódását látva ugyanis a befektetők egyre nagyobb számban néznek alternatív megtakarítási formák felé, így 2010 második fele – úgy vélem – egy nagyobb keresleti hullámot hozhat a hazai befektetési alapok piacán, akár több százmilliárd forintos vagyon is beáramolhat a konstrukciókba. Ugyancsak az alapok mellett szól a tartós befektetési számla megjelenése, amellyel az ügyfelek mérsékelhetik, illetve kikerülhetik a kamatadót – a megtakarítások hozamait három év után a 20 helyett csak 10 százalék adó terheli, míg öt év után a befektetés teljesen mentesül az adókötelezettség alól –, ám ezen a téren van még csiszolnivaló. A jelenleg elérhető konstrukciókat nem tekintem igazán versenyképesnek, szerintem jóval speciálisabb szolgáltatásra lenne szükségük az ügyfeleknek, s mi igyekszünk majd ezen a téren is megoldásokkal előállni.

Milyen egyéb célkitűzéseket fogalmazott meg 2010-re a Quantis?

Termékfejlesztésben gondolkodunk a befektetésialap-palettánkat illetően, ám erről részleteket még nem szeretnék elárulni. Amit viszont már meg lehet nevezni a célok között, az az, hogy be kívánunk lépni a nyugdíjpénztári szegmensbe. Úgy ítéljük meg ugyanis, hogy az a multi-manager módszer, amelylyel kiválasztjuk az egyes befektetési alapokat, komplex és vonzó megoldást jelenthet a pénztárak számára is, s az év második felében már mandátumokat kívánunk szerezni ebben a szegmensben. Emellett az országhatáron túlra is kitekintünk, nevezetesen, hogyan tudnánk a befektetési palettánkkal betörni a környező országokba. Úgy látom ugyanis, az alapkiválasztási módszerünk nem csupán itthon, hanem a szomszédos országokban is egyedülállónak számít. S nem zárjuk ki azt sem, hogy akár a fejlett országokban is találunk érdeklődőket a konstrukcióink iránt, az alapok teljesítménye ugyanis nyomós érv lehet.