A gazdasági válság a hazai befektetésialap-piacra is rányomta a bélyegét, ám 2009-ben már felcsillanhatott a remény, hiszen a konstrukciók összesített vagyona növekedésnek indult. Mi a tapasztalata, a krízis következtében változott a befektetők hozzáállása a befektetési alapokkal szemben? Érettebbek lettek-e?
Úgy látom, nem sok minden változott ezen a téren, és ez többek között a Magyarországon kialakult értékesítési struktúra miatt van így. A zárt disztribúciós csatorna miatt többnyire kizárólag a saját alapok közül válogathat a bankfiókba betérő ügyfél, az ottani ügyintézők nem tudnak sok időt szakítani tanácsadásra, így az esetek többségében a kamatok mozgása határozza meg, hogy éppen a bankbetét vagy a befektetési alap felé billen a mérleg nyelve. Ráadásul komoly problémának tartom azt is, hogy a banki értékesítési csatornán keresztül zömmel pénzpiaci alapot tudnak eladni, jóllehet számos egyéb konstrukció is vonzó lehet a magánszemélyeknek. S elgondolkodtató az is, hogy részvényoldalon nem igazán „rúgnak” labdába a hazai befektetési alapok, amennyiben ilyen jellegű igény jelentkezik, úgy valamilyen külföldi alapra esik a választás. Kérdés, hosszú távon életképes lesz-e ez a modell.
Az elmúlt év történései, a kialakult gazdasági helyzet milyen stratégia kialakítására ösztönözte a Quantis-t, amely éppen a múlt év elején indította útjára befektetési alapjait?
Az alapkezelő éppen ennek a szegmensnek, a részvényalapokban gondolkodó magánszemélyeknek próbált vonzó kínálatot nyújtani. Innovációval nyitottunk, hiszen – elsőként a magyar piacon – bevezettük a multi-manager rendszert, ami azt jelenti: nem egyedi instrumentumok kiválasztásával foglalkozunk, hanem különböző befektetési alapokat vizsgálunk meg, s a kínálatból mi állítjuk össze az alapok alapja konstrukciót. Ez Nagy-Britanniában jól működik, ebben a teljesítményük is szerepet játszik: az alapok alapja konstrukciók visszamenőleges hozama ugyanis meghaladja az egyedi részvényalapokét, annak ellenére is, hogy a költségszerkezetük magasabb. Ez egyébként komoly érv az ügyfelek felé az értékesítés során, ráadásul Nagy-Britanniában az is bebizonyosodott: tanácsadókon keresztül is lehet sikeresen befektetési alapot értékesíteni, hiszen a konstrukciók mintegy fele így talál gazdára.
Bár a Quantis alapjai még nem tekintenek vissza olyan hosszú időtávra, mint angliai társai, ám e rövid idő alatt mi a tapasztalata, sikeresnek bizonyult a multi-manager módszer a hazai piacon is?
Jelenleg tíz alapunk van, melyből csupán a kínai, a latin-amerikai, illetve a globális fejlett piaci alapnak van több mint egyéves múltja. S bár az időtáv rövidnek tűnhet egy részvényalap esetében, biztató fejlemény, hogy mindhárom esetben benchmark feletti teljesítményt nyújtottak az egyes konstrukciók. Ebben nem csekély szerepe van a Quantis hozzáadott értékének. Kifejlesztettünk ugyanis egy saját befektetésialap-kiválasztási rendszert, a Q-Selectet, amely 30 százalékban kvantitatív, 70 százalékban pedig kvalitatív faktorokra támaszkodik. Nemcsak az egyes részvényalapok múltbéli teljesítményét vizsgáljuk meg, hanem igyekszünk közelebbről is megnézni az alapkezelőket, kérdőív segítségével információkat gyűjtünk be a portfóliómenedzserektől, s ha szükségesnek látjuk, Londonba is ellátogatunk, hogy személyesen beszélhessünk a szakemberekkel. A Quantis szerepe ráadásul az alapok kiválasztásával nem ér véget: folyamatosan figyeljük az egyes konstrukciókat, s ha úgy ítéljük meg, változtatunk is az öszszetételen. Az eddigi adatok mindenesetre – véleményem szerint – minket igazoltak.
A Quantis abból a szempontból is „szembement” a piaccal, hogy tanácsadói hálózat keretében végzi az alapok értékesítését. Az elmúlt időszak tükrében mit lehet mondani, mennyire vált be ez a módszer?
Azt mondhatjuk, bebizonyosodott, hogy befektetési alapokat el lehet adni értékesítési hálózaton keresztül, annak ellenére is, hogy ez esetben a vételi jutalékok magasabbak a hazai piacon megszokottnál. Az év első három hónapjában az értékesítések zöme már ezen a csatornán keresztül történt, s véleményem szerint komoly része volt abban is, hogy a vártnál jobban alakult az elmúlt év. 2009 elején 50 milliárd forintos állomány megszerzését tűztük ki célul, ám év végére 68 milliárdot sikerült elérnünk. Jelenleg 76 milliárdnál tartunk, s év végére a 100 milliárdos határ elérése a célunk. Ennek jelentős részét a lakossági értékesítés adná, a másik részét pedig a biztosítói alapokban felhalmozott tőke képezi majd. Ezenkívül komoly fegyverténynek tartom azt is, hogy a hazánkban kezelt nyilvános befektetési alapok között a kínai részvényalapunk a negyedik, az indiai pedig az ötödik legnagyobb.
Az idén meglátása szerint mely típusú befektetési alapok vihetik a prímet? Milyen irányba érdemes diverzifikálnia egy hosszabb távon gondolkodó magánszemélynek?
A befektetési alapjaink közül jelenleg a dél-amerikai, illetve a kelet-európai részvényalap számít a „slágernek”, ezek véleményem szerint is vonzó teljesítményt hozhatnak 2010-ben. A dél-amerikai térség mellett a viszonylag kedvező gazdasági helyzet, illetve a várható sportesemények szólnak (olimpia, világbajnokság), ami mozgatórugója lehet a gazdaságnak, míg a kelet-európai térséget a válságot követő „túladottság” teheti vonzóvá. A magánszemélynek azonban mindenképpen megfelelően kellene diverzifikálnia a portfólióját, így a fejlődő piaci túlsúly mellett érdemes fejlett piaci elemekkel is színesítenie a megtakarítását. A részvénypiaccal kapcsolatban egyébként optimisták vagyunk, korrekciót nem várunk 2010-re.
A kedvezőbbé váló részvénypiaci környezet mennyiben hozhatja meg a befektetők „étvágyát”?
Úgy látom, nőtt a befektetők kockázatvállalási kedve, ám ebben komoly szerepet játszott a csökkenő kamatkörnyezet is. A kamatok lemorzsolódását látva ugyanis a befektetők egyre nagyobb számban néznek alternatív megtakarítási formák felé, így 2010 második fele – úgy vélem – egy nagyobb keresleti hullámot hozhat a hazai befektetési alapok piacán, akár több százmilliárd forintos vagyon is beáramolhat a konstrukciókba. Ugyancsak az alapok mellett szól a tartós befektetési számla megjelenése, amellyel az ügyfelek mérsékelhetik, illetve kikerülhetik a kamatadót – a megtakarítások hozamait három év után a 20 helyett csak 10 százalék adó terheli, míg öt év után a befektetés teljesen mentesül az adókötelezettség alól –, ám ezen a téren van még csiszolnivaló. A jelenleg elérhető konstrukciókat nem tekintem igazán versenyképesnek, szerintem jóval speciálisabb szolgáltatásra lenne szükségük az ügyfeleknek, s mi igyekszünk majd ezen a téren is megoldásokkal előállni.
Milyen egyéb célkitűzéseket fogalmazott meg 2010-re a Quantis?
Termékfejlesztésben gondolkodunk a befektetésialap-palettánkat illetően, ám erről részleteket még nem szeretnék elárulni. Amit viszont már meg lehet nevezni a célok között, az az, hogy be kívánunk lépni a nyugdíjpénztári szegmensbe. Úgy ítéljük meg ugyanis, hogy az a multi-manager módszer, amelylyel kiválasztjuk az egyes befektetési alapokat, komplex és vonzó megoldást jelenthet a pénztárak számára is, s az év második felében már mandátumokat kívánunk szerezni ebben a szegmensben. Emellett az országhatáron túlra is kitekintünk, nevezetesen, hogyan tudnánk a befektetési palettánkkal betörni a környező országokba. Úgy látom ugyanis, az alapkiválasztási módszerünk nem csupán itthon, hanem a szomszédos országokban is egyedülállónak számít. S nem zárjuk ki azt sem, hogy akár a fejlett országokban is találunk érdeklődőket a konstrukcióink iránt, az alapok teljesítménye ugyanis nyomós érv lehet.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.