Élénkülőben a műtárgypiac

Óriási sikert jelent mind az árverező cég, mind a hazai műkincspiac egésze számára, hogy szinte minden tétel elkelt a BÁV december 8-án rendezett ezüstaukcióján. A közel két és fél száz nemesfém tárgy leütési összege a kikiáltási érték másfélszeresét, mintegy 27 millió forintot tett ki. Bár nem voltak az anyagban magas árfekvésű tételek, a néhány százezres tárgyak némelyike óriási küzdelem árán, az induló öszszeg többszöröséért talált új gazdára (lásd táblázatunkat).

A szezon többi műtárgyaukciója ugyan nem volt ennyire sikeres, de azért több jel is utalt arra, hogy az év végére megjött a hazai műgyűjtők vásárlókedve. A BÁV ékszerárverésén a nagy értékű tételek zöme gazdára talált, és egyik-másik befektetési kategóriájú ötvösremek jelentős licitemelkedést is elért. Az olcsóbb darabok közül különösen kapós volt egy rózsakvarccal díszített ezüst karkötő (9. tétel, 30/90 ezer) vagy a 24. számú türkiz nyaklánc (36/130 ezer). Összességében 80 százalék feletti eladási ráta mellett közel 50 millió forintos összleütés született.

A Nagyházi szintén két napon keresztül árverezett különböző műtárgyakat, bútorokat, ezüsttárgyakat és ékszereket. Az egyes tárgycsoportok mindegyikében akadt néhány kiemelkedő eredmény, és biztató jel például az is, hogy a több szempontból is „nehéz tárgyaknak” számító nagy értékű régi bútorok közül a szokottnál több darabért alakult ki verseny. Ugyanakkor a komoly vevők korlátozott számát jelzi többek között az, hogy az egymás után indított két 18. századi fajansz céhkancsó (127., 128., egyenként 2,2 millió) közül csupán az egyikre akadt jelentkező. Az ezüstanyagban a legdrágább kuriózum, a sodronyzománccal díszített 19. század végi ezüstszamovár (441.) elkelt, de az ékszereknél a milliós tételek visszamaradtak – a vevők láthatóan az e téren piacvezető BÁV-hoz vitték a pénzüket.

A kisebb műtárgyárverések közül a Belvedere Szalon újabb, a Zelnik-gyűjteményből válogatott árverése a patinás helyszín (Gundel étterem) dacára mindössze egyharmad körüli kelendőséget ért el. A tízmillió feletti árról indított távol-keleti ritkaságokra nem volt jelentkező, így az ilyen kategóriájú különlegességeket a jövőben alighanem nyugati árveréseken próbálja meg értékesíteni a budapesti múzeumalapítás gondolatával kacérkodó Zelnik István. A Polgárnál érdekesen alakult a kiváló ikonanyag sorsa. Az egyéb műtárgyak, bútorok, szőnyegek közé illesztett ortodox táblaképek iránt nagy volt az érdeklődés, a külön napra csoportosított fémikongyűjtemény viszont csupán néhány érdeklődőt és még kevesebb vásárlót vonzott.