Négy dudás egy csárdában

A műtárgyakhoz hasonlóan a hazai festménypiacon is viszonylag jól sikerült a téli szezon. Az aukciók eladási arányai nem voltak ugyan nagyobbak a tavalyiaknál, de a magas árfekvésű képek iránti kereslet – korszakonként eltérő mértékben – erősödött. A négy vezető aukciósház összesen több mint egymilliárd forintos forgalmat ért el.

A téli aukciók a vásárlókedv erősödése mellett az elmúlt évtized jó részében két cég által uralt magyarországi festménypiac oligopollá válásának a tendenciáját is alátámasztották. A legnagyobb, 438 millió forintos összforgalommal ugyan most is Virág Judit büszkélkedhetett, ám a leütési csúcsokat tekintve a Belvedere és az Abigail is megelőzte, összesen három képpel. Ha az egyes kategóriákban nézzük meg az eredménylista élmezőnyét, akkor azt láthatjuk, hogy a Nagyházi (régi mesterek), a Belvedere (19. század), az Abigail (a 20. század első fele) és Virág Judit (a 20. század második fele) egyformán magáénak mondhat egy-egy „aranyérmet”.

Az élénkülés leginkább a régi festményeknél és az e téren vezető Nagyházi Galériánál volt érzékelhető. A december 7-i árverésen a nagy értékű képek, szobrok nem csekély része elkelt, így például volt jelentkező ifjabb Frans Francken Scipio nagylelkűsége című 1630 körül készült védett festményére (84., 15 millió), Gaspar de Witte szintén védett Folyóparti tájára (79., 10 millió), Abraham Bloemaert (92., 6 millió) és Adam Willaerts (80., 6,5 millió) egy-egy képére. A legnagyobb sikert az jelentette, hogy érkezett ajánlat a francia klasszicista Pierre-Athanase Chauvinnek tulajdonított Bacchus diadalmenete című vászonra is (189. tétel, 28 millió forint). Persze most is számos régi kép elvérzett – többek között Louis de Caullery kiváló Kálvária-jelenete (15 millió forintért) –, de sokatmondó adat, hogy tavaly decemberben mindössze néhány millió forint volt a legmagasabb leütési ár ebben a kategóriában, és 2008 decemberében sem tudott hét számjegyű áron régi képet eladni a Nagyházi.

Míg az eddig említett művek kikiáltási áron találtak gazdára, a Markó Károly-képek egy részéért ádáz küzdelem alakult ki a Balaton utcában. A 178. számú tájkép 2,8 millióról 6,5 millióra drágult, a 183. pozsonyi veduta 4,8 millióról 7,5 millióig emelkedett. Jól szerepelt Anton Romako kompozícióját tekintve biedermeier, megfestésében viszont kifejezetten „avantgárd” Tiroli vadászlánya is (213., 3,4/7 millió).

A Nagyházi festményárverésének második napján, amikor 20. századi művek kerültek kalapács alá, nem sikerült fenntartani az első este lendületét. A modern képeknél a Belvedere, az Abigail és Virág Judit aratott le minden babért. Forró Tamásnak Tihanyi Lajos és Nemes Lampérth József egy-egy művét 20 millió forinthoz közeli áron sikerült értékesítenie, az aukción szerepelt két Paál László-kép pedig manapság ritkán látott nagy küzdelem árán, az induló összegek bő másfélszereséért (22, illetve 38 millió forintért) talált új gazdára. Az eladási arány a Nagyházinál mindössze 40, a Belvedere-nél nem egészen 60 százalék volt, de a nagy értékű tételeknek köszönhetően az összforgalomra egyik cégnek sem lehetett panasza.

Az Abigail Galéria számára óriási sikert hozott a december 19-i árverés. A jó eredményt már a felvonultatott anyag fényében borítékolni lehetett, hiszen a cég története legerősebb kínálatával indult neki az aukciónak. Patkó Károly nagyszerű itáliai látképe (72., 34 millió), Tihanyi Lajos felvidéki témájú vászna (159., 32 millió) mellett Fényes Adolf művei (22., 8 millió és 111., 7 millió) is nagyon jól szerepeltek. Az anyag kvalitását érzékelteti, hogy nem csak a modern mezőnyben szerepeltek elsőrangú képek: Hajdú Katalin adta el a szezon legmagasabb árú Markó Károly-vásznát is, a Krisztus megkeresztelése téma angyalokat is felvonultató változatát (202., 19 millió).

A legnagyobb összforgalmú aukció december 18-án este zajlott le a Budapest Kongresszusi Központban. Virág Judit hozta a nála megszokott magas eladási arányt, és nem volt hiány 10-20 milliós leütési árakban. Derkovits Gyula Halászok I. című vászna (63.) 20-ról 28 millió forintra emelkedett, Aba-Novák Vilmos Dudását (99.) a kikiáltási árnál 10 millióval magasabban, 24 millióért ütötték le, Basilides Barna Ádám és Éva című nagyméretű alkotása (166.) pedig 15-ről 18 millió forintra drágult. Mégsem a modern művek hozták meg Virág Judit számára az „aranyérmet”, hanem az 1945 utáni művészet. Ebben a kategóriában Csernus Tibor két alkotása (az egyik 11, a másik 7,5 milliós leütési árral) és az élete jelentős részét Csernushoz hasonlóan Franciaországban leélt Sándorfi István óriási vászna (105., 5,5 millió) végzett az élen.