Magyar galériák külföldön

A magyar piac gyengesége miatt egyre erőteljesebben igyekeznek bekapcsolódni a hazai kortárs galériák a nemzetközi művészeti vásárok vérkeringésébe. A gyűjtők, múzeumi szakemberek, újságírók és független kurátorok ezreit vonzó rendezvények ma már meghatározó szerepet töltenek be a világ kortárs művészeti piacán, művészek és galériások számára egyformán a sikerhez vezető út megkerülhetetlen állomásait jelentik. A legfrissebb alkotások forgalmazásához ugyanis nem ideális terep az aukciós terem, és ma már az is illúzió, hogy a pénzes, ám időhiányban szenvedő gyűjtők időről időre végigjárják a világ nagyvárosaiban működő galériák közül akár csak a legfontosabbakat is. A galériák internetes felületein elvileg mindenről tájékozódni lehet, de aki vásárolni akar – no meg kapcsolatokat építeni –, az a nagy vásárokat veszi célba.

A hazai galériák külföldi vásári szerepléseinek szaporodását dokumentálja az Art Folio 2010 című, nemrég megjelent kötet. A Giró-Szász Krisztina által szerkesztett, nem a teljességre törekvő kiadványban tíz galéria összesen mintegy félszáz művésze és azok több mint 250 alkotása szerepel. Lapunk értesülései szerint további két kiállítóhely, a Nessim és a Faur Zsófi – Ráday Galéria is szerepelt külföldi vásárokon (lásd táblázatunkat). A legaktívabb cég kétségtelenül az acb Galéria volt. A jelentős műgyűjtőként is ismert Pados Gábor által irányított Király utcai kiállítóhely nem kevesebb mint öt külföldi vásáron szerepelt az év folyamán. Ezek közül a bécsi ViennaFair évek óta kedvelt célpontja a magyar és más kelet-közép-európai galériáknak, míg az Art Hong Kong a világpiac feltörekvő, potenciálisan nagy jövő előtt álló helyszínei közé tartozik. Hasonló vállalkozó kedvről tett tanúságot a Viltin és a Nessim Galéria, amelyek tavaly ellátogattak az Art Dubaira. A magyar cégek többsége nyugat-európai vagy esetleg észak-amerikai és oroszországi vásárokat választott ki az igen széles kínálatból.

A magyar kortárs galériák számára több ok miatt is létfontosságúnak tűnik a külföldi vásári jelenlét. Bár konkrét üzletkötések, eladások is szép számmal történnek, egyelőre talán ennél is fontosabb cél az, hogy kapcsolatokat építsenek külföldi galériákkal, művészekkel, gyűjtőkkel és szakemberekkel. Csak ez biztosíthatja a megerősödést a kortárs művészeti szcénában, amely a műkereskedelem egészénél is erősebben globalizálódott. A „vásárosodás” folyamata egyébként abban is tükröződik, hogy 2010. november–december folyamán már három művészeti vásárt rendeztek a magyar fővárosban, és ezek közül az Art Market Budapesten kizárólag, a Budapest Art Fairen pedig jelentős részben kortárs galériák állítottak ki (VG, 2010. november 29., 15. oldal).

A választás persze nemcsak a galériák elképzelésein és pénztárcáján múlik, hanem azon is, mely vásárokra fogadják el a jelentkezésüket. E téren nagy szerepe van a Bagyó Anna művészeti tanácsadó nevéhez kapcsolódó Visitors programnak, amelynek keretében 2008 óta – állami támogatással – több mint egy tucat külföldi vásár vezetői látogattak el budapesti galériákba, gyűjtőkhöz, múzeumokba. Ennek eredményeként több kiállítóhely is meghívást kapott egyes vásárokra. Az is segíti persze a nemzetközi kortárs művészeti életbe való integrálódást, ha Budapest színvonalas vásároknak ad otthont, amelyek idevonzzák a külföldi szakembereket.

A külföldi jelenlét akkor igazán hatékony, ha nem egy alkalomra korlátozódik, hanem sikerül éveken át folyamatosan ott lenni egy-egy vásáron. E téren vegyes a magyar kortárs galériák teljesítménye. A ViennaFairen például stabil magyar résztvevői kör alakult ki, de a legtöbb helyszínen – anyagi okokból, az adott vásár tapasztalatai vagy más tényezők miatt – ingadozó a magyarok jelenléte. A tavalyi csúcstartó, az acb sem kíván mindenhova visszatérni, de összességében igyekszik fenntartani aktivitását. A hongkongi és a bécsi vásáron való részvételük már biztos, és további három rendezvényre (Art Brussels, FIAC, Art Berlin) is pályáznak.