Reprezentatív válogatás Brüsszelben

A magyar EU-elnökség idejére szervezett egyik nagyszabású kulturális esemény: vezető kortárs művészek bemutatása a brüsszeli BOZAR-ban, amely a számos nemzetközileg jegyzett belga kiállítóhely közül is az egyik legmagasabb presztízsűnek számít. A február 4-én nyílt tárlaton nyolc magyar művész, Benczúr Emese, Bukta Imre, Drozdik Orshi, Gerhes Gábor, Kicsiny Balázs, Szilágyi Lenke, Várnai Gyula és az esemény kurátora, Forgács Péter munkái láthatók. A brüsszeli Magyar Intézet igazgatója, Reményi Krisztina által kezdeményezett és Forgács által megvalósított kiállításon valóban olyan művészek és munkák szerepelnek, akik és amelyek reprezentatívnak mondhatók, és méltók arra, hogy általuk fordítsunk nemzetközi figyelmet a hazai képzőművészeti szcénára. Ugyanakkor persze tény, hogy egy ilyen válogatásban szükségszerűen megtestesül egy ízlés, így kimaradnak fontos irányzatok, nevek.

Az épület adottságai miatt a munkákat nem egy helyen, hanem elszórva állították ki. A legnagyobb belga art nouveau-art deco építész, Victor Horta tervezte BOZAR ugyanis igen nehéz lecke egy kiállításrendező számára. Várnai, Bukta, Kicsiny és Drozdik az Antichambres nevű épületrészben egy csoportban, de négy térben, Szilágyi és Gerhes kicsit távolabb, a Salle Henry Le Boeuf melletti terekben, Benczúr a Horta Hallban, Forgács munkája pedig egy külön teremben látható. Az itthoni közönség által többnyire jól ismert művek többségénél sikerült kihasználni a tér adottságait. Kicsiny Balázs ebédlőasztal körül ülő, pepita sisakos, várakozó ejtőernyőseire és a földön fekvő társakra a lépcső tetejéről néz le egy korábbi munkából, más terekből, más időkből egy bőröndös-láncos utazó, s kap ebben ez értelemben is új kontextust a mű. Várnai filozofikus, egyszerre játékos-mulatságos és szépséges foglalatoskodása paradoxonokkal – mint az Átjáró II. vagy az Idő legújabb cáfolata –, Bukta groteszk életképei, figyelő fotelei, manipulált fotói, a konyhaasztalon fekvő kés és a pengében az áldozat (a disznó) videójával, Drozdik ravatal-boncasztalon fekvő, testének és lelkének boncolásáról szóló fotókkal és a falon keretezett, valamint ezüsttányérokba vésett szövegdokumentumokkal körülvett nőalakja – mindezek a kiváló művek nem mutatnak egységet, összefüggést, de ez nyilván nem is cél. A kiállítás leírásában a vizuális poétika és a kritikai reflexió kombinációját említik összekötő elemként, ami kétségkívül csaknem mindegyik munka jellemzője. A reprezentativitás igénye viszont lehet cél, és ez teljesül is. Az önálló térben elhelyezett művek – Benczúr napjainak szalagokra hímzett dokumentumai, az önmaga keletkezését, lelki és létbeli forrását bemutató, mantraszerűen szó szerint megörökítő munka, valamint hatalmas, lebegő, szöveges textilinstallációi; Gerhes megépített, beállított és fotografált, abszurd, groteszk, paradoxikus életképei, pihenő anyái, megtalált tárgyai és helyzetei; Szilágyi szocio-poetikus fotói és Forgács interaktív multimédia-installációja, a Dunai Exodus – termeit végigjárva igyekeztem főként azzal a szemmel nézni az ismerős munkákat, hogy vajon valaki, akinek legfeljebb vázlatos ismeretei vannak a magyarországi kortárs művészetről, milyen emlékkel megy el innen, milyen összbenyomássá áll öszsze benne a kiállítás. Határozottan az az érzésem, hogy sikerült minden tekintetben méltó, egy külföldi közönséggel jól kommunikáló, a minőséget érzékeltető, jó hírünket emelő kiállítást létrehozni.

A másik nevezetes esemény az általában április végén megrendezett Art Brussels, ahol viszont döntően kortárs művészetet állít ki körülbelül 170 galéria. Az Expo komplexum egyik épületében megrendezett eseményen jelentős európai, amerikai és ázsiai galériák mutatnak be többnyire nem nagyon progresszív, de stabil minőségű, jól eladható kortárs művészetet.

A másik nevezetes esemény az általában április végén megrendezett Art Brussels, ahol viszont döntően kortárs művészetet állít ki körülbelül 170 galéria. Az Expo komplexum egyik épületében megrendezett eseményen jelentős európai, amerikai és ázsiai galériák mutatnak be többnyire nem nagyon progresszív, de stabil minőségű, jól eladható kortárs művészetet.-->