Kizárólag költségmodellek alapján a 100 dollár feletti olajárak két és fél éve is indokolatlanul magasnak tűnhettek, de 2008 nyarán a jelenleginél több feltétel támogatta a drágulást. A szabad kapacitások alacsony szinten álltak, a kínai olajkeresletet az államilag szabályozott alacsony üzemanyagárak és a kormányzati anticiklikus növekedési programok növelték, az USA példátlan mennyiségű likviditást kezdett pumpálni a lefagyott pénzügyi rendszerbe, emellett egy Irán és Izrael közötti fegyveres konfliktus rémképe is felsejlett.
A jelenlegi olajárfelfutás kiinduló paraméterei között is találunk hasonlóakat: az Egyesült Államokban tavaly ősszel újraindult a pénznyomtatás. A Közel-Keleten is konfliktushelyzettel szembesül a világ, ez viszont olajpiaci következményeit tekintve jóval enyhébb kimenetelű lehet egy potenciális iráni–izraeli háború hatá-sainál. Egyiptom napi 600 ezer hordós olajkitermelésével a globális olajtermelés mindössze 0,7 százalékát adja, a belső fogyasztás miatt az export mértéke ráadásul elenyésző. A válság potenciális eszkalálódását, illetve a szállítási útvonalak esetleges kiesését viszont idegesen mérlegeli a piac. A Szuezi-csatorna és a kiegészítő SuMed vezetékhálózat lezárásában viszont minden szereplő ellenérdekelt, ezért ez nem valószínű, hogy bekövetkezik.
A kereslet-kínálati viszonyokat vizsgálva a 2008-as helyzettel szemben fontos különbség, hogy jelenleg számottevő szabad kapacitások vannak az OPEC-en belül. A nagyszabású kvótacsökkentéseket követően ezek mennyisége a 2008-as napi kétmillióról közel hétmillió hordóra szaladt fel 2009-re, de jelenleg is napi ötmillió hordó körüli, és ez historikusan még mindig magas értéknek számít. Ennek 60 százalékát
Szaúd-Arábia adja, a Kuvaittal és az Egyesült Arab Emírségekkel kiegészülő szorosabb hármas koalíció pedig együttesen 80 százalékot képvisel. A múltban egyébként a nagyobb áremelkedések esetén egyedül Szaúd-Arábia hagyott meg érezhető tartalékokat, a többi OPEC-tag ilyenkor szinte teljes kapacitáson termelt, így a 100 dollár feletti olajár az OPEC-tagállamok közötti, eddig példás együttműködés fellazulását eredményezheti. Ez elsősorban informálisan, a kvótát meghaladó mértékű kitermelésben jelentkezhet, amelyet később akár formális kvótaemelés is követhet. Ha ez bekövetkezik, az olajár a jelenlegi szintről nem tud tovább növekedni, inkább lassú korrekció kezdődhet meg a felfokozott egyiptomi helyzet enyhülésével.
A hivatalos kvótaemeléssel az OPEC egyelőre kivár, érvelése szerint minden vevőhöz elegendő mennyiségű olaj jut el. Ez az álláspont részben védhető, hiszen tényleges fizikai nyersolajhiány három évtizede nem fordult elő. A piac ellátottságát ennél talán jobban érzékelteti, hogy az Egyesült Államokban a WTI nyersolaj cushingi fizikai leszállítási pontján egyenesen rekordszintre emelkedtek a készletek, emögött elsősorban a kanadai kitermelés bővülése áll. Az észak-amerikai WTI és az Európában irányadó brent nyersolaj közötti árdifferencia ennek köszönhetően extrém mértékben kitágult.
Az 1973-as, illetve az 1979-es olajárrobbanást követő 2-4 éves időszakokban számottevő keresletcsökkenés jelentkezett, nemcsak a GDP egységére vetített olajintenzitásban, hanem a fogyasztás abszolút értékét tekintve is. Az olajár-emelkedésből adódó keresletromboló hatás most is megjelenhet a második fél évben. A magas nyersanyagárak egyúttal hozzájárulhatnak a kínai növekedési programok fokozatosabb lefékezéséhez. Erre utalnak a kismértékű, de folyamatos kamat- és tartalékráta-emelések, s a kínai kommunikációban is egyre kevesebb a számszerűsített infrastrukturális célkitűzés.
A magas árakra hasonlóképpen élénken reagálhat a kínálati oldal. A jelenlegi árak mellett már a drágának számító nem konvencionális mezők is gazdaságosan kitermelhetők, idesorolva a mélytengeri projekteken át az észak-amerikai olajpala-lelőhelyeket. Az ilyen beruházásokkal kapcsolatos döntések hagyományosan nem a piaci ár, hanem sokkal inkább a cégek hosszabb távú olajár-várakozásai alapján születnek. A Barclays Capital tavaly decemberi felmérése alapján a szénhidrogén-kitermeléssel kapcsolatos beruházások értéke 500 milliárd dollár közelébe bővülhet az idén, ez 11 százalékos éves bővülést és történelmi rekordértéket jelent.
Tehát a 100 dolláros olajár ellenére ellátási problémák nem fenyegetnek, néhány hónapos távon inkább a kereslet enyhe csökkenése, illetve a kínálat bővülése várható. Az utóbbi tekintetében fontos kiemelni, hogy az OPEC kockázatot vállal, ha további drágulásokra sem reagál. Míg ugyanis a 80 dollár körüli tartománnyal a kitermelők és a fogyasztók is elégedettek, magasabb olajárak esetében felborulhat ez a stabilitás. A magas olajárak az alternatívenergia-beruházásokra is visszahatnak. Az olajtermelő vállalatok védettsége technikai: a földgáz, a szén és lassan az alternatív energia is költséghatékony versenytárs, egyelőre azonban nem áll rendelkezésre az a transzmissziós mechanizmus, amely az olajkereslet zömét adó közúti felhasználást kiváltaná. A fenyegetettség ugyanakkor valós, mivel az áthidaló technikai megoldások megszületésüket követően sokkal kevésbé járnak szűkös keresztmetszetekkel.
A szerző az Aegon Magyarország Befektetési Alapkezelő portfóliómenedzsere
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.