Arany körvonalak a parlament kupoláján – az alkonyati fényben a jól ismert sziluett élei és vázvonalai csillogó bevonatot kapnak. Festészet és fotográfia technikai és konceptuális találkozásából, két látásmód egymásra vetüléséből jönnek létre a művek, a látványok az 1967-ben született Szabó Dezső Postcards című korai sorozatában, amely március 4-ig látható a budapesti Vintage Galériában. Szabó a hazai kortárs művészet egyik fontos, jó ideje elismert szereplője, és szépen kirajzolható az út a most a Vintage-ban látható korai kísérletezések s a mai munkáiban felvetett kérdések, technikai megoldások között. A „korai kísérletek” kifejezés távolról sem valamiféle a mainál gyengébb próbálkozásokat jelent, hanem azt, hogy pályája elején milyen kérdésekre keresett választ Szabó Dezső, milyen témák foglalkoztatták: hogyan kísérletezett. A Postcards sorozat minden munkája ismert épületek, köztük a Műcsarnok, a bécsi Staatsoper vagy a varsói Szent János-székesegyház (Archikatedra sw. Jana) képeslap-ábrázolásain alapul: az árnyképek kísérletező festői beavatkozáson mennek át, így jön létre fotó és festészet szintézise. Nem valamelyik módszer és látásmód dominanciáját keresi az alkotó, hanem éppen az együttes hatásból, a kétféle irányultságból jön létre az egyedi esztétikai minőség – magyarán: a szép látvány –, s vetődnek fel többek között olyan problémák is, mint a sokszorosítható fotó és az egyedi festmény kérdései.
„Mindig szerettem azokat a regényeket, filmeket stb., ahol ugyanazt az eseményt több szereplő nézőpontjából is megismerhetjük. Azokat, amelyek jól meg tudják ragadni az egyes ember bonyolult viszonyát a történelemhez, a múltjához, a saját jelenéhez, a többi emberhez” – írja a kurátor, Bordács Andrea a Szép út vár ránk című kiállításról, amely a veszprémi Csikász Galériában látható március 26-ig. Asztalos Zsolt, Gőbölyös Luca, Csáky Marianne és Karina Horitz most kiállított munkáinak közös tematikus jegye, hogy a múlt, valamely történelmi kor elemei jelennek meg bennük a szubjektív emlékezet perspektívájából. A történelem tényeinek ilyen szempontú értelmezéséhez és kontextusba helyezéséhez kapcsolódik ugyanakkor annak bemutatása, hogy a családi történelem hogyan formálja jelenkori énünket. Tükörportrék, amelyekben az ábrázolt mellett, arra rávetülve magunkat is megláthatjuk (Asztalos Zsolt), a nézés szögétől függően változó képet mutató lentikuláris printek (Gőbölyös Luca), fotóalapra varrott selyemsziluettek és kis, hátulról tükörrel megvilágított, manipulált képek, light boxok (Csáky Marianne), valamint fotóalapú installációk (Karina Horitz) – a múlt lenyomatai a személyes emlékezetben.
Tizenhárom külföldi művész, osztrákok, svédek, amerikaiak, oroszok, németek, lengyelek (például Krzysztof Kieslowski) videomunkáiból áll össze egyetlen nagy, sok képernyős vetítőkomplexummá a Trafó Galériában február 27-ig látható, Félelem a fekete dobozban című projekt. A kurátorok, Molnár Edit és a német Marcel Schwierin nagyjátékfilmekből, kísérleti filmekből, videoművészeti alkotásokból és dokumentumfilmekből válogattak – döntően a 2010-es hallei Werkleitz Fesztivál anyagából – olyan munkákat, amelyek témája a félelem, kollektív, illetve egyéni szorongásaink. A legrövidebb mű kétperces, a leghosszabb 36 – a Trafó kiállítótermében nem a mozi megszokott sötétjében az előadást végigülve, hanem félhomályban, állva vagy ülve, tetszés szerinti sorrendben haladhatunk végig a félelmeink térképén, lépkedhetünk feszültségről feszültségre, felismerésről felismerésre, katarzisról katarzisra.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.