Nemzedékek gyűjtőkedve

A műtárgyak iránti érdeklődést és nem mellékesen az ország talán legjobb habán kerámiakollekciójának egy részét örökölte Réti László.

Kalandos sorsa volt az 1969-ben elhunyt Krisztinkovich Béla legendás, mintegy másfél száz 16–18. századi habán kerámiából álló gyűjteményének. Két lánya csak hosszas pereskedés és néhány kiváló darab feláldozása árán tudott hozzájutni az örökségéhez, amelyet az Iparművészeti Múzeum szeretett volna megszerezni. A nővérek egyike, a Kanadába költözött Mária férjével, Horváth Jenővel együtt jelentős gyűjteménnyé bővítette az örökségből hozzájuk került néhány tucatnyi habán tárgyat. A szakirodalomban mindig megkülönböztetett figyelemmel kísért nagyapai kollekció zöme közben Budapesten maradt Réti László édesanyjánál, Krisztin-kovich Gabriellánál. A jogi pályára lépett Réti maga is jelentős műgyűjteményt épített fel az évtizedek során: habán kerámiák mellett 18. századi magyar (holicsi, tatai stb.) gyári fajanszok, az ország különböző részeiről származó népi kerámiák, magyar vonatkozású könyvrégiségek, térképek, városképek és számos egyéb műtárgy alkotja a kollekciót.

Az ezredfordulón a kanadai gyűjtemény is hazakerült, mi-után Réti László megvásárolta nagynénje és Horváth Jenő kerámiakollekcióját. Ennek habán kerámiáiról tudományos igényű angol nyelvű szakkönyvet publikáltak, és éppen most jelent meg a gyűjteményről egy másik, nagyjából 230 gyári fajansztárgyat bemutató kötet is. Az eredeti Krisztinkovich-gyűjtemény végig Budapesten őrzött törzsanyagán a két bátyjával osztozik Réti László, aki már csak ezért is a maga által gyűjtött anyagtól elkülönítve kezeli ezt a mintegy száz kiemelkedő műtárgyat. A család tulajdonában lévő habán kerámiaanyag jelentőségét mi sem mutatja jobban, mint hogy az Iparművészeti Múzeum 2007-ben rendezett Habán mítosz című kiállításán a másfél száz tárgy közel fele tőlük származott.

„Mindaz a tárgyi örökség érdekel, amely ahhoz a régi Magyarországhoz kötődik, amelyben érdemes volt élni, amelyhez érdemes volt asszimilálódni, és amelynek emléke az emigrációban is képes volt megtartani az emberek identitását” – fogalmaz Réti László. A Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke számára a tárgyak szépsége önmagában nem elegendő, a mögöttük lévő kultúra, történelem teszi igazán becsessé őket. A történelem ebben az esetben a „családi történelemmel” is összefonódik, hiszen a régi kerámiák iránti rajongás immár egy évszázada öröklődik. Márpedig igazi ritkaságnak számít idehaza az, hogy több nemzedéken át jelentős irányváltá-sok, törések nélkül megmarad a műgyűjtés kultúrája – és maga a gyűjtemény is.

Réti László elmondása szerint a kollégái, üzleti partnerei „tolerálják” a hobbiját, és örömmel látta, hogy irodájának számos alkalmazottja ellátogatott a 2007-es kiállításra. Az Iparművészeti Múzeummal egyébként 2004 óta áll szoros kapcsolatban; akkor hívták meg a néhány évvel korábban, a régi, nagy hagyományú Iparművészeti Társulat örököseként létrehozott Iparművészeti Múzeum Barát Kör Egyesület elnöki székébe. Az egyesület évente nyolc-tíz szakmai estet szervez a múzeumban és további programokat annak falain kívül. Körülbelül két tucat gyűjtő és érdeklődő jár rendszeresen a rendezvényekre – összegzi az elnök, aki szerint a műgyűjtés elsődleges funkciója nem „örök életű” műtárgy-együttesek összevásárlása és azok múzeumba helyezése, hanem azok mozgásban, életben tartása.

A múzeumokba kerülő tárgyak jó része raktárak mélyén éli életét, ezzel szemben a forgalomban lévő művek újabb és újabb embereknek szereznek örömet, újabb és újabb generációknak adják meg az első kézből való ismeretszerzés örömét. Ez a gyűjtőtevékenység pedig korántsem öncélú, hiszen a szép tárgyak a közöttük élő embereket is jobbá teszik – fogalmaz Réti László. Ebből következően Réti nem tartozik azon gyűjtők közé, akik minden őket érdeklő tárgyat tűzön-vízen át igyekeznek megszerezni. A budapesti árveréseken felbukkanó habán kerámiákra például nem szokott licitálni, mert fontosnak tartja, hogy más erős habán magángyűjtemények is legyenek az országban.

A maguk korában luxuscikknek számító „újke-resztény fehéredények” gyűjtésével a 19. század óta foglalkoznak a magyarországi múzeumok, így ma az Iparművészeti és a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi a világ legjelentősebb ilyen jellegű kollekcióját. A habán kerámiák népszerűsége a magángyűjtők körében is régóta töretlen.

A maguk korában luxuscikknek számító „újke-resztény fehéredények” gyűjtésével a 19. század óta foglalkoznak a magyarországi múzeumok, így ma az Iparművészeti és a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi a világ legjelentősebb ilyen jellegű kollekcióját. A habán kerámiák népszerűsége a magángyűjtők körében is régóta töretlen.-->