A sült galambra várunk

A hitelintézet múlt hónaptól egy mutató segítségével igyekszik nyomon követni a magyar társadalomnak az öngondoskodáshoz való viszonyulását és annak változásait. Az OTP öngondoskodási indexének kiszámítását megalapozó kutatást a hitelintézet megbízásából az Ipsos Zrt. végezte.

A felmérés június közepén készült ezer olyan 18–70 év közötti magyar lakos körében, akinek bankszámlája van. Az eredmény alapján van hová fejlődni az ország lakosságának az öngondoskodás terén. A magyar társadalom mostani állapotát tükröző mutató értéke ugyanis a 0-tól 100-ig terjedő skálán 36 pont lett.

A kutatás szerint havonta a megkérdezettek 58 százaléka készít pénzügyi tervet. Egy évre a válaszadók 26, 5–10 évre 8, évtizedekre előre pedig csupán 4 százaléka végez számításokat. A kutatás alapján 63 százalékuknak nincs olyan célja, amelyre hosszabb ideje, hónapok vagy évek óta takarékoskodna. A megkérdezettek a váratlan helyzetekre történő megtakarítást tartják a legfontosabbnak, de ténylegesen csupán 28 százalékuknak van vésztartaléka, és további 21 százalékuk tervezi, hogy ilyen céllal félretesz pénzt.

Az életbiztosítás után a leggyakoribb forma a lekötött bankbetét. Ennek az egyszerű megtakarítási formának a népszerűsége a válság időszakában tovább nőtt. Ez érzékelhető volt az OTP Bank állományán is: míg 2008 első negyedévében alig több mint 50 százalék volt a 6 hónapnál rövidebb lekötések aránya, addig 2011 első három hónapjában ez az arány megközelítette a 65 százalékot.

A tényleges és tervezett pénzügyi öngondoskodási formák vizsgálatánál újabb tervekről elsősorban azok számoltak be, akik korábban már tettek valamit a pénzügyi biztonságukért – ez az összes megkérdezett 27 százaléka. Elsősorban a 18–29 évesek köréből kerülnek ki azok, akiknek még nincs megtakarítása, de tervezik, hogy a jövőben tartalékot képeznek. Ők a válaszadók 15 százalékát teszik ki.

A felmérésből kiderül az is, a megkérdezettek több mint kétharmadának meglehetősen borúsak a jövővel kapcsolatos várakozásai, mégsem érzik úgy, hogy elsődlegesen nekik kellene valamit tenni az öregkori pénzügyi biztonságuk megteremtése érdekében. A kutatási eredmények alapján az látszik, hogy a jövőhöz kapcsolódó negatív várakozások nemcsak az emberek tetteiben, de egyelőre a vélekedésükben sem igazán éreztetik hatásukat.

A válaszadók kétharmada úgy vélekedett, az időskor pénzügyi biztonságának megteremtése elsősorban az állam feladata. Az egyén felelősségét főként a 18–29 éves korosztály teszi az első helyre, de még ebben a csoportban is 57 százalék említi első helyen az államot. Amikor arról kérdezték az embereket, miért nem tesznek többet öregkori pénzügyi biztonságuk érdekében, az állami felelősségre való hivatkozásnál csak az anyagi szűkösséggel kapcsolatos válaszok voltak gyakoribbak.