Sarkozy az EU élén

Ha a franciák elsősorban abból indulnának ki, hogy milyen fajsúlyos dossziékről folyik a vita az uniós fórumokon az utóbbi hónapokban, akkor a legfőbb prioritásaik közé olyasmik tartoznának, mint az energiaügyi-klímavédelmi csomag tető alá hozatala, vagy a közös agrárpolitika állapotfelmérése keretében javasolt reformokról való megállapodás. Párizs – miközben természetesen ezeket az ügyeket is meg akarja oldani – régi szokása szerint olyan témákat készül elnöksége középpontjába állítani, amelyek terén látványos kezdeményezésekkel lehet előállni. Így került előtérbe már hónapok óta, az előzetes tervezéskor egy úgynevezett európai bevándorlási és menekültügyi paktum létrehozása, illetve a közös védelempolitika kiteljesítése – voltaképpen az EU-s hadsereg megteremtése felé teendő lépések sorozata.

Ezzel még önmagában nincs is semmi baj, hiszen a nagy tagországok egyébként is szívesebben próbálják a maguk szája íze szerint alakítani az uniós napirendet, mint a kicsik. (Vannak jelei annak, hogy sok ügyben valójában már most, a szlovén elnökség alatt is Franciaország elnököl: legalábbis gyanús, hogy számos témában az elnökségi papír már most is franciául érkezik, holott a szlovén közszolgák eddig finoman szólva nem voltak híresek a franciatudásukról.) A kérdés csak az, hogy például a migrációs paktum ki fogja-e (és ha igen, mennyire) egészíteni a téma kapcsán már most is a döntéshozatali „csőben” lévő kezdeményezéseket, vagy inkább ellentmond-e majd azoknak. Amit eddig látni lehet belőle, annak alapján mindkettő kimenetel elképzelhető. A tervek szerint a paktumban szerepelne a biometrikus vízum kötelezővé tétele, a gazdasági migránsok befogadása a helyi munkaerő-piaci igények szerint, vagy egy olyan, egyfelől logikusnak, másfelől kissé furcsának tűnő elképzelés, hogy a menedékkérők csak az EU területén kívül nyújthassák be kérelmüket.

Ami a közös védelempolitikát illeti, Párizsból olyan hangok is hallatszanak, hogy egészen új pályára kellene állítani. Bár a közös uniós hadsereg felállítása nyilván csak hosszú távú cél lehet, a franciák arra készülnek, hogy a meglévő uniós biztonságpolitikai és védelmi eszközállomány „minden elemét megerősítik”. Hogy ebből mi sül ki? A közös védelmi kapacitások növelésének jelszava például a közös katonai akciókhoz felajánlott harcoló csapatok együttműködési képességének erősítését, egyes akciók során közös parancsnokságok felállítását takarhatja. Szó lehet azonban a védelmi célú közbeszerzések piacának egységesítéséről vagy közös tengeralattjárók, tankok kifejlesztéséről.

Ami az uniós költségvetést illeti, Franciaországnak szerencséje lesz: az Európai Bizottság a lisszaboni szerződés ratifikációs folyamata miatt vélhetően csak jövőre áll elő az átalakításáról szóló tervekkel. Így nem Párizsnak kell levezényelnie a vitát a közös agrárpolitika jövőbeli sorsáról. A bővítés terén viszont komoly kihívás elé néz a francia elnökség: az év végéig minden fejezetet meg kell nyitnia a Horvátországgal folyó csatlakozási tárgyalásokon, ez másfél tucatnyi közös uniós álláspont tető alá hozatalát követeli meg Párizstól. (A török csatlakozás ügyét valószínűleg jegelik.) Számos érdekes szakpolitikai döntés is várható a francia elnökség alatt, például a közúti kabotázsszállítás liberalizációjáról vagy a mobiltelefonos adatletöltés és az SMS-küldés árplafonjának bevezetéséről. Nagy érdeklődésre tarthat számot az is, kit neveznek ki az Európai Tanács első állandó elnökének, illetve az unió első „külügyminiszterének”.

Az is lehet viszont, hogy az egész francia elnökség a mai ír népszavazás foglyává válik. Ha az írek nemet mondanak a lisszaboni szerződésre, a válságmenedzselés feladata is Párizsra hárulhat.

A szerző a Világgazdaság rovatvezetője