Változó BÉT-szerep a régiós tőzsdekonszolidációban

A múlt hétig még úgy tűnt, hogy a szükségszerű közép-európai tőzsdekonszolidációs folyamat csak az erős régiós tőkepiacok megteremtését óhajtó szakemberek és persze a befektetők álma marad. Míg Nyugat-Európában, illetve a tengerentúlon valóságos felvásárlási háború zajlott a börzék világában, addig térségünkben éppen leállt a fúziós folyamat.

A Wiener Börse 2004-ben osztrák bankok társaságában tulajdonrészt szerzett a később összeolvadt Budapesti Értéktőzsdében és Budapesti Árutőzsdében. A bécsi, valamint a pesti parkett vezetői egy erős regionális tőzsdeszövetség létrehozásáról döntöttek Budapest–Bécs tengellyel. Az osztrák tulajdonosi konzorcium a két összeolvadó magyar börzében összesen 68,8 százalékot szerzett – mint később elárulták, 32 millió euróért.

De még szükség lett volna valamire. „Akkor jöhet létre a kelet-európai tőzsdeszövetség, ha egy harmadik börze is csatlakozik a Bécs–Budapest tengelyhez, akár már jövőre” – nyilatkozott 2005 szeptemberében Michael Buhl. A bécsi parkett társ-vezérigazgatója a varsói börzére gondolt. Az egyesítő elképzelés szerint a börzéket egy holding fogta volna össze.

A különféle nemzeti tőzsdékben ez szerzett volna tulajdont, a befektetők pedig élvezhették volna az integrált piacok szélesebb értékpapír-választékát és ezáltal a jobb likviditást. Akkoriban Prágával is jó irányba haladtak a megbeszélések, tárgyaltak még Pozsonnyal és Ljubljanával, a létrehozandó szövetséget pedig a későbbiekben ki szerették volna bővíteni a bukaresti, a szófiai, a belgrádi és a zágrábi börzével is.

A régió kis forgalmú parkettjeinek az összeforrasztására vonatkozó terv iránti elszántságot mutatta az is, hogy Michael Buhl a szövetségben potenciális befektetőként számított a térség nagyobb vállalataira, így a Molra és az OTP-re, valamint az OMV-re. Az akkori elképzelések szerint a regionális tőzsdeszövetség napjainkra már valóra válhatott volna. Csupa ha, de és volna.

Varsóban ugyanis egyre gyakrabban hangoztatták, hogy a 2006-ra tervezett tőzsdeprivatizációt elhalasztják, a külföldi tulajdont korlátozó feltételekhez kötik, sőt, utóbb az egész ügylet megvalósulása kérdésessé vált. 2006 elején még úgy látszott, hogy a pesti parkett jövője Bécsben dől el. Akkor Michael Buhl még a regionális börzeszövetség elkötelezettje volt. „Varsó kiesésével a régióból legszívesebben Pozsonyt látnánk a Bécs–Budapest tengely harmadik tagjaként” – mondta akkor lapunknak.

A regionális integráció másik elkötelezettje, Stefan Zapotocky társ-vezérigazgató viszont hirtelen lemondott, és helyére az év derekától Heinrich Schaller került, akinek első bemutatkozó mondata az volt: „Minél szorosabban együtt akarunk működni a többi tőzsdével.” Talán véletlen, de a térségi tőzsdekonszolidációs folyamat akkor megrekedt, és azóta is csak együttműködéseket kötött a bécsi parkett, igaz, szinte mindenkivel Kelet-Európában, Szarajevótól Bukaresten át Moszkváig.

A Bécsben teljesen elcsendesedett konszolidációs kezdeményezés a BÉT most távozó elnökétől, Szalay-Berzeviczy Attilától kapott időnként egy-egy lökést, aki a holdingszerkezetben látta a magyar börze függetlenségének zálogát. A bécsi fék azonban nemcsak a régiós kezdeményezéseket, de gyakorta a pesti parkettet is visszafogta. A viszony kezdett elhidegülni, amely majdnem odáig ment, hogy az idei márciusi BÉT-közgyűlésen hírek szerint le akarták váltani a magyar tőzsdevezért. Ez nem sikerült. Ráadásul elég udvariatlanul több hétig válaszra sem méltatták a császárváros tőzsdéjének vezetői a magyar parkett forgalmának 80 százalékát adó Mol–OTP páros első embereinek a levelét, amelyben kérték: vonják be őket is a BÉT jövőjének alakításába (VG, 2008. március 19.).

Mostanra alaposan megváltozott a helyzet. Meglepetéssze-rűen bejelentették, hogy a Wiener Börse megvásárolja a velük egy tulajdonosi konzorciumban lévő UniCredittől annak 25,2 százalékos BÉT-pakettjét, ezzel közvetlen tulajdonuk a magyar tőzsdében 37,7 százalékra nő. Ráadásul Beatrix Exinger szóvivő lapunkkal azt is közölte, hogy megkezdték a tárgyalásokat a Mollal és az OTP-vel.

A Wiener Börse egyszerűsítené a döntéshozatalt a BÉT-en belül, ám a magyar menedzsment leváltásához 75 százalékos tulajdoni hányad kellene. Jelezték azt is, hogy tovább növelnék részesedésüket a BÉT-ben, ha akadna eladó. Hírek szerint a bécsiek egyáltalán nem fukarkodnak a pénzzel, ha a pesti tőzsde átvételéről van szó. Egyes kisebbségi tulajdonosok és piaci szakértők a magyar tőkepiac elsorvasztásától tartanak, hiszen Bécs eddig sem jeleskedett annak fejlesztésében.

Mások viszont pozitívumnak tartják, hogy – ha igazak a sajtótalálgatások – a bécsi parkett a prágai tőzsdéből megvenné az UniCredit 8 százalékát, illetve szintén olasz banktól a moszkvai Micex 13 százalékát. Ezzel akár Varsó mellőzésével elindulna a regionális konszolidációs folyamat – igaz, most már nem holdingszerűen, hanem osztrák vezénylettel. Beatrix Exinger lapunknak viszont elmondta, a BÉT-pakett átvételén kívül semmilyen más tárgyalást nem folytatnak az UniCredittel. Persze mástól is lehet tulajdoni részt szerezni.

A régiós tőzsdevásárlásokban a lengyeleknek is lehet még pár meglepő húzása, hiszen ők is komoly szerepre törnek, és Varsóban az elmúlt hetekben többször kormányszinten kommunikálták a börzeprivatizáció szándékának a felmelegítését. Budapest ebben a játékban jó esetben közvetítő szerepet kaphat vagy elnyomják. Ezért jelzésértékű, hogy a magyar érdekeket keményen védő tőzsdeelnök mától már nincs pozícióban.