Kettétört sorsok a pénzügyi szektorban

A pénzügyi szolgáltató szektorban 2007 júliusától 2009. március végéig összesen 281 800 munkahely leépítését jelentették be a Bloomberg összesítése szerint (ld. grafikonunkat). Ezek döntő többsége New Yorkot és Londont érintette, hiszen ez a két város számít a világ két legnagyobb pénzügyi központjának. Az elbocsátások makroszempontból is éreztetik hatásukat, hiszen például Nagy-Britanniában az szja-bevételek 11 százaléka, a társaságiadó-bevételeknek pedig a 15 százaléka származott a pénzügyi szolgáltatásokból a 2008. március 31-én záródó adóévben. Ez összesen 42 milliárd font volt, ami több, mint a brit iskolák költségvetése. A Wall Streeten, ahol a legnagyobb értékpapírcégeknél 2007-ben 353 ezer dollár volt az éves átlagfizetés, a bónuszok tavalyi 44 százalékos csökkenése egymilliárd dollártól fosztotta meg New York államot, és becslések szerint a 2006-os 8-ról 5 százalékra eshet a pénzügyi szektor hozzájárulása az amerikai GDP-hez.

A makroszámok mögött az élet minden területére átterjedő negatív folyamatok húzódnak. A luxusingatlanokat, sportkocsikat, ékszereket áruló kereskedőktől az étteremtulajdonosokon át a taxisokig, a fodrászokig és a sarki újságárusig mindenki jelentős visszaesésről számol be a két világvárosban. Ráadásul nem csak a kirúgott bankárok vásárlóereje hiányzik a piacról, hiszen a még állásban maradottak is nehezebben nyitják meg a pénztárcájukat. Számos cégnél visszafogták az eddigi bőkezű extrajuttatásokat, és sokan félnek maguk is a felmondólevéltől.

Márpedig a Bloomberg Mar-kets összeállításából kiderül, hogy az eddig 1200 milliárd dollárnyi veszteséget leírni kényszerült pénzintézetek nem csinálnak lelki problémát az elbocsátások gyors végrehajtásából. A magazin elmeséli egy indiai származású, Angliában élő programozó esetét; ő tíz éven át dolgozott a Merrill Lynch technológiai rendszerén. 2006-ban előléptették, és Amerikában kínáltak neki állást, így mindent eladott, s a családjával átköltözött. A válság hatására kilencfős csapatát háromfősre redukálták, így egyre többet kellett dolgoznia, mígnem ez év január 22-én a humánerő-igazgató elé tolt egy papírt, amelyben háromheti fizetést ajánlott fel, ha nem perli a Merrillt vagy új tulajdonosát, a Bank of Americát. A mérnöknek kilenc hete maradt, hogy munkavállalási vízum híján családjával elhagyja az országot.

Volt olyan eset is, hogy valakit 2007 szeptemberében azzal vett fel a Morgan Stanley, hogy bővítse 15 fős, hitelstrukturálással és szindikálással foglalkozó csapatát. Ehelyett első feladata a menedzsment által már korábban elhatározott leépítések végrehajtása lett. Munkájának nagy részét a szervezet „reorganizációja” tette ki, míg végül 2008 szeptemberében őt is kirúgták. Azóta annak az ügyvezetőnek is távoznia kellett már, aki őt leépítette…

De mihez kezdenek azok, akik az utcára kerültek? Régi szakterületükön új munkahelyet találni szinte lehetetlen, a korábbi kapcsolati tőkék mind kevesebbet érnek. A most füstté vált munkahelyek nagy része elemzők szerint már soha nem jön vissza. Ráadásul a társadalom – a szomszédok – most őket, a korábban jómódban élő ismerőseiket tartják a pénzügyi válság okozóinak, holott ők csak a legjobb tudásuk szerint hajtották végre a rájuk rótt feladatokat.

A korábbi, akár milliós bónuszok persze komoly puffert jelenthetnek a nehezebb időkre, a biztos jövő illúziójában azonban sokan túl nagy lábon éltek, és komoly hiteleket vettek fel fényűző otthonaikra. Egy részük most igyekszik megtakarításaiból saját befektetési céget alapítani, de sikert csak eredeti ötlettel és jó kapcsolatokkal lehet elérni. Van, aki alkalmi tanácsadásból él, mások teljesen új területre – például golfklubba, étterembe – fektetik tőkéjüket, a válság azonban ott is érezteti hatását. Van olyan nagy reményű pályakezdő, aki inkább visszamegy szülővárosába fánkot sütni, míg van, aki csak várja a krízis végét, s kifesti lakását, hogy arra se kelljen költeni.

Az utcára került bankárok, pénzügyesek egy részét az állam mentheti meg. Amint arról lapunk is beszámolt, New Yorkban például rendkívül népszerűek azok az állásajánlatok, amelyeket olyan kormányzati intézmények hirdettek meg, mint a szövetségi betétbiztosítási hivatal, a pénz- és tőkepiaci felügyelet (SEC) vagy éppen a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) (VG, 2009. április 9.). A válság pozitív hatása, hogy az annak megelőzésére hivatott szervek korábban nem voltak képesek versenyezni a Wall Streeten elérhető fizetésekkel. A mostani elbocsátások azonban sokakat a kormányzati oldalra csábíthatnak, így ezek a testületek szakmailag is megerősödhetnek.