Túl a mélyponton

Meglepő erősödést mutatott a forint áprilisban, és úgy tűnik, a lendület még májusban is kitart, ezzel a hazai fizetőeszköz jelentős mértékben ledolgozhatja a korábbi időszak veszteségét. A forint árfolyama már sokszor okozott hasonló meglepetést a korábbi években, s általánosságban megfigyelhető volt, hogy a gyors árfolyamgyengülést sebes erősödés követte. A történelmi mélypontra süllyedő árfolyam és az államcsőd, illetve valutaválság veszélyének közelsége azonban újszerű volt, és születtek is újfajta elméletek az árfolyam-alakulás magyarázatára.

Felmerül tehát a kérdés, hogy valóban szükség van-e tartósan gyengébb árfolyamra, vagy ismét a már többször bekövetkezett túllövésről lehet-e szó. A forint mostani erősödése ez utóbbi esélyét növeli, de végső eredményt csak az év végén hirdethetünk.

Az újszerű elméletek elsősorban a gazdaság tartósan gyenge növekedési lehetőségeit, az ehhez képest nagy állam- és devizaadósságot hangsúlyozzák. A tartósan gyenge árfolyam az export javításán és az import visszafogásán keresztül segíthet az adósságtörlesztéshez szükséges devizaösszeg előállításában. A belföldi kereslet szűkítéséhez szükséges megszorítást tehát automatikusan elvégzi a piac. Ráadásul a recesszió sújtotta gazdaságban az infláció emelkedésének a veszélye is kicsi, az árfolyam tartósan gyengébb szintje árstabilitási szempontok alapján is megengedhető. Ez az érvelés újszerű a korábbi években megszokott antiinflációs logikához képest, az árfolyam egyensúlyi szintjét a devizaadósság fenntartható pályájából vezeti le.

A hagyományos logika két alappillérre épít. Az egyik, hogy a forint árfolyama egy eszköze az antiinflációs politikának. A gyenge forint növeli a gazdaságban lévő inflációs nyomást, az erősebb pedig hűti azt. A másik, hogy az árfolyam ingadozása a hazai befektetések külföldi megítélését tükrözi. Amennyiben vonzónak találják a magyar részvény-, kötvény- és egyéb befektetéseket, úgy tőkebeáramlás indul meg és erősödik az árfolyam, amennyiben nem, úgy gyengül. Tekintve, hogy a működő tőke változása lassan következik be, és a részvénypiac túlnyomó többsége külföldi tulajdonban van, a gyakorlatban a kötvénypiaci tőkeáramlás vált meghatározóvá, ez kiegészül a magas kamatozású betétekre vadászó spekulatív tőkével. Az árfolyam szempontjából döntő, hogy a kamat meghaladja-e a befektetők által elvárt szintet.

A jelenlegi helyzet megítélését nehezíti, hogy az elmúlt hetek eseményei mind a három szempont alapján történő megítélésen változtattak. Egyrészt az újszerű logika alapján vizsgálódva szembetűnő javulás indult meg a hazai lakosság megtakarításaiban. A belföldi kereslet szűkülésével a jelentős exportvisszaesés mellett is javult a külkereskedelmi mérleg, ezt felhasználva a kamatfizetésekre fenntarthatóvá válik a devizaadósság pályája.

Az infláció esetében a februári és a márciusi adatok azt mutatják, véget ért az a körülbelül féléves időszak, amikor az adott hónap szezonalitást is figyelembe vevő inflációs mutatója rendkívül alacsony szintre, gyakorlatilag nulla közelébe süllyedt. Még nincs inflációs nyomás, de nem is lehet figyelmen kívül hagyni a további inflációs sokkok veszélyét, mint például a forgalmi adó emelését.

A harmadik és legfontosabb tényező azonban, hogy a költségvetési kiigazítással javult a konvergenciamegítélésünk. A hosszú lejáratú kamatok euróhoz viszonyított különbsége hosszú idő után először csökkenni kezdett. A piac tehát díjazza a költségvetési lépéseket. Ehhez hozzájárult az a nemzetközi fordulat, amely a tőkepiacok lejtmenetét megfordította.

Összességében hosszú idő után végre a piac is kezdi elismerni a hazai gazdaság korrekciójának folyamatát. Bár néhányan a Nemzetközi Valutaalap által kidolgozott program idő előtti módosítása mellett érvelnek, azért van még remény, hogy a következő egy évben folytatódik a finanszírozási helyzet javulása, és el tudjuk kerülni az újabb programot.