Államosítások ideiglenesen

Valóban volt néhány hét, amikor nem lehetett kizárni a teljes globális pénzügyi összeomlást sem – miközben sorra jöttek a hírek a legnagyobb bankok némelyikének államosításáról. Aztán a General Motorst is csak köztulajdonba vétellel tudták megmenteni, és vad találgatásokat lehetett olvasni arról, hogy az autóiparon kívül még milyen ágazatokban várhatók államosítások. Ezek persze nagyrészt elmaradtak.

Néhány tucat bank és cég államosítására sor került a válság következtében világszerte, de ez nem jelentett minőségi váltást a magántulajdon dominanciájától a köztulajdon felé. Akik egy éve a globális kapitalizmus teljes átalakításáról, paradigmaváltásról, új világgazdasági korszakról beszéltek, ma már sokkal óvatosabban fogalmaznak. Érthető: a rendszer átalakítása helyett ma már a kiigazítása, a piac trónfosztása helyett a piacfelügyelet megerősítése, a szabályok újraírása helyett azok szigorítása van napirenden. Az államok maguk is ideiglenes befektetésként kezelik újonnan szerzett tulajdonrészesedéseiket – amit alkalomadtán eladnak majd, és tisztes hasznot akarnak kasszírozni az ügyleten. Tehát még az állam is a magánbefektető szemével néz az államosításokra. Nemhogy a szocializmus nem tért vissza, de még az állam is „privatizálódott”, a szó több értelmében is.

A kormányzatok sokkal aktívabban és bölcsebben léptek fel a mostani válság idején, mint az 1930-as években, amikor gyakorlatilag hagyták összeomlani a rendszert. Az aktivitásnak is vannak azonban korlátai. A tulajdonszerzésben is.