Általánosságban pozitív fogadtatásra talált a banki devizahiteleseket segíteni hivatott mentőcsomag. A kormány végre be tudja mutatni, hogy igyekezett tenni a devizahitelesekért, míg a bankok számára véget ér a kilakoltatási moratórium, és szabályozott rendben hozzájuthatnak a hitelek fedezetéhez. A témát számos nézőpontból meg lehet közelíteni. A tisztán piaci logika alapján a mentőcsomag felesleges, sőt káros, hiszen a hitelfelvevők vállalták az árfolyamkockázatot, így az alól utólagosan és átmeneti jelleggel felmenteni őket csak a probléma elodázását jelenti. A fő érv itt, hogy később, az átmeneti időszak lejártakor a megemelkedett törlesztőrészletek csak még nagyobb nehézséget jelentenek majd, így összességében nemhogy nem könnyít, de épp nehezít az adósok helyzetén.
Ha a kialakult helyzetet önmagában, a nemzetgazdaságra vonatkozó egyéb szempontok nélkül vizsgáljuk, akkor nem is lehet vitatkozni ezzel az állásponttal. A helyzet megítélése akkortól válik sokkal összetettebbé, ha figyelembe vesszük a nemzetgazdaság egyéb jellemzőire gyakorolt hatásokat is.
A helyzetkép röviden, hogy van egy exportra épülő kilábalás, amelyet a válság mélypontja közelében stagnáló belföldi kereslet kísér. A svájci frank árfolyamváltozása pedig könnyen megtörheti a kilábalást, és újabb visszaesést okozhat a belföldi keresletben. Egy ilyen forgatókönyv felborítaná a jelenlegi nyugodt pénzpiaci viszonyokat, s a növekedés lassulásával ismét előkerülnének a külső és belső adósságmutatók fenntarthatóságával kapcsolatos kockázatok.
Mondhatjuk, hogy jelenleg nem ez a legvalószínűbb forgatókönyv, így felesleges a kormányzatnak olyasmi ellen védekeznie, amely be sem következett. Igaz, de az is igaz, hogy védekezni most lehet hatékonyan. Látva a svájci frank árfolyamának elmúlt hetekben bekövetkezett erősödését, sajnos nem nevezhető megalapozatlannak a devizahitelek növekedési kockázatairól beszélni.
A mentőcsomagnak is vannak kockázatai. A konstrukció lényegében egy 6 százalékon kamatozó forinthitel nyújtását jelenti a 180-as árfolyamszint feletti törlesztési részre, ami jelenleg körülbelül 20 százaléka a törlesztési tehernek. Az intézkedéssel tehát későbbre toljuk a törlesztőrészlet ötödét, bízva abban, hogy később könnyebb lesz azt elviselni. A mentőcsomagban részt vevőkre nézve ez azt jelenti, hogy a bértömegük a forintkamatnál, azaz a 6 százaléknál gyorsabban emelkedik évente, és így később könnyebben tudják kifizetni a megemelkedett részletet. Lényegében tehát 6 százaléknál gyorsabb nominális növekedésre fogad a mentőcsomag.
Figyelembe véve, hogy a törlesztési teher évi 600-800 milliárd forint lehet a jelzálogalapú devizahiteleknek, így attól függően, hogy mennyien lépnek át, 50-100 milliárd forint lehet az átmeneti könnyítés jövedelemnövelő hatása. Ez a nemzeti jövedelem kevesebb mint fél százaléka, tehát önmagában nem fog jelentősen lendíteni a belföldi keresleten, de kismértékben számíthat.
A helyzet összevethető Görögország mostanában készülő második mentőcsomagjával, amelybe a mostani hírek szerint beépítik az adósságátütemezés lehetőségét is. Miért? Azért, mert Görögország nem képes teljesíteni a megszorítások eredménycélját, tehát szükséges, hogy más szereplők, azaz a kötvénytulajdonosok is részt vállaljanak az újabb mentőcsomagból. Ez azonban újszerű megoldás lesz a nemzetközi pénzügyi rendszerben, mert kibővíti az eddigi, kizárólag hiánycsökkentésre építő programokat.
Fontos hangsúlyozni, hogy nem helyettesíti, csak kibővíti azt. A görög kormánynak tovább kell majd dolgoznia a hiány tartós lefaragásán, ahogy a magyar kormánynak is tovább kell dolgoznia a versenyképesség erősítésén. A növekedési adatok fogják megmutatni, hogy eredményes lesz-e a devizahitelesek mentőcsomagja, vagy sem.
A szerző a K&H Bank vezető közgazdásza
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.