Nagy a kockázata, hogy a Gyurcsány-kormány sorsára jutnak Orbánék

Ebből a kiindulópontból, és a régóta meglévő strukturális feszültségekkel terhelve vág neki a jövő évnek a gazdaságunk. Itt vannak az adóreformra vonatkozó igények, például a közteherviselés szélesítése. Békeidőben az egykulcsos adórendszer erre kiválóan alkalmas lehetne, főként, ha még vagyonadó is kiegészítené. Azt előre lehetett tudni, hogy az adózói kör szélesítése azzal jár, hogy sokak számára megnövekszik az adóteher, így ezzel támadni a lépést, nem túl logikus. Ugyanakkor válságban még senki sem próbálkozott az egykulcsos rendszer bevezetésével, lehet, hogy ilyen körülmények közt éppen a lényeg veszik el.

Hasonló a helyzet az önkormányzati reformmal is. Ahhoz, hogy a közigazgatás egy új működési struktúrára álljon át, nem biztos, hogy alkalmas egy ilyen feszes finanszírozással terhelt időszak.

Nagy a kockázata, hogy a Gyurcsány-kormány sorsára jut a jelenlegi kabinet is, vagyis azelőtt kényszerül visszavonni bizonyos lépéseket, mielőtt még azok kifejthetnék hatásukat. Ezzel pedig csak még kiszámíthatatlanabbá válik a gazdálkodási környezet. Vajon elkerülhető-e egyáltalán egy újabb növekedési zsákutca?

Ha a jelenleg zajló reformoknak a régi struktúra fennmaradása lenne az egyetlen alternatívája, akkor valószínűleg a változatlan gazdaságpolitika lett volna a rosszabb megoldás. Ez már bebizonyosodott az elmúlt nyolc évben is, mivel prosperáló és recessziós környezetben egyaránt átlag alatt teljesített gazdaságunk. Mindig van azonban alternatíva, csak még nehezebben talál értő fülekre, ha pillanatnyi népszerűségi szempontok miatt sokan azt harsogják, hogy mindent vissza kell csinálni, ami az elmúlt egy évben történt.