A mostanihoz hasonló tendenciát korábban piaci összeomlás követte

A világ vezető részvényindexei közül 2013 elejére több is történelmi csúcspontja közelébe került (S&P 500, DAX, FTSE) vagy már túl is szárnyalta azt (Dow Jones). Egyre több befektető teszi fel a kérdést: meddig tarthat a jelenlegi trend?

Az elmúlt bő 15 év távlatából az látszik, hogy bár a 2008-ban kitört gazdasági válság a korábbi krízisekhez képest hevesebben zajlott le és nagyobb változásokat idézett elő, az áralakulás szempontjából sok újdonságot nem hozott, csupán a körítés változott: a befektetők rémálmainak szellemképe lett más. Az elmúlt négy év időnként hullámvasútszerű emelkedése sem ír le más pályát, mint az 1996-tól 2000-ig, illetve a 2003-tól 2007-ig tartó bő 5 éves időszakok mintája.

Amennyiben az S&P 500 index 2009 márciusában elért mélypontjától máig tartó időszakot összevetjük az 1996 júniusától (azonos nominális értékről) induló négy és fél év bikapiacával, megdöbbentő hasonlóságot fedezhetünk fel. Bár a jelenlegi periódus első felének emelkedése gyorsabb volt a ma már történelmi példánál, a jelentősebb korrekciók (az idősor elejétől nézve) szinte napra pontosan ugyan akkor következtek be, mint a múltban. A 2011 nyarán tapasztalt lejtmenet pedig azt eredményezte, hogy a két idősor második fele szinte egymás tükörképe.

Mindez óvatosságra inthet. A technikai elemzésnek önmagában többnyire nincs meggyőző ereje, ha azonban – egy erősebb alakzat esetén – elég sok befektető fejében motoszkál ugyanaz a gondolat, akkor önbeteljesítő jóslatként akár be is következhet. A monitorok előtt emberek ülnek, a befektetési pszichológiát sosem szabad alábecsülni.

A pénteken közzétett munkaerőpiaci adat tovább repítette az amerikai indexeket, és a felfelé araszolás ezen a héten is folytatódott, de Európában már az olasz leminősítés hatására megtorpantak a piacok, és a DAX is visszaesett a lélektani 8000-es szint alá. A piacoknak ezek tartós áttörésére egy lényegesen erősebb jelzésre van szüksége. Rövid távon megnőtt egy esetleges korrekciónak az esélye: az elmúlt hetekben jelentős kockázati forgatókönyvek jelentek meg a horizonton. Az olasz választások olyan politikai bizonytalanságot idéztek elő a dél-európai országban, ami hosszabb távon – elsősorban Európában – növelni fogja a volatilitást. A hatalmas államadósság gyenge gazdasági teljesítménnyel és a relatív versenyképesség komoly romlásával társult, amit csak mélyreható, strukturális reformokkal lehet orvosolni. Ehhez azonban jelenleg nincs meg sem a társadalmi támogatottság, sem az elegendő politikai erő: ez várakozásaim szerint komoly hullámokat fog még kavarni. Az Egyesült Államokban előttünk áll még a költségvetési kiadások csökkenésének (sequestration) megoldása, az Európai Központi Bank pedig lefelé módosította a növekedési kilátásait, ami szintén számos kockázatot vet fel.
Bár a lefelé mutató kockázatok jelentősek, jelenleg egészen más a makrogazdasági környezet, mint volt a korábbi összeomlások idején. Más fázisban van a gazdaság, mint amilyen egy-egy üzleti ciklus végéhez közeledve lenni szokott, és más képet festenek az irányadó kamatlábak is. A fejlett piacokon évek óta nulla közelében tartott kamatok mesterséges környezetet teremtenek a kockázatos eszközök számára. Persze ez veszélyeket is hordoz magában: a fenntartott rendszer erősen kontraszelektív, mivel a hozamvadászat következtében ma már olyan vállalatok, sőt országok is piacra tudnak lépni relatív alacsony kamatozású papírokkal, amelyek korábban nem, vagy csak magas felár mellett tehették ezt meg. Ennek idővel meg lesz az ára.