Ahol okosan spóroltak, most nyugodtan érezhetik magukat büntetésben

Nagyvonalú egyszerűséggel találnak nálunk megoldást a súlyos problémákra. Nem lesz gond az önkormányzati adóssággal, megoldják a helyzetet Budapesten is, de még a református egyháznak sem kell panaszkodnia a devizahitelére. A válasz világos: majd átveszi az állam.

De miért is álljunk meg ennyinél? Ha az állam ennyire képes törődni néhány jó érdekérvényesítő erejű hellyel, miért ne foglalkozhatna az átlagemberek adósságaival is? Elnézem például a Diákhitel Központtól kapott levelet az idei új törlesztőrészletről – miért ne fizethetné ki ezt is helyettem az állam? Vagy ott vannak azok a százezrek, akik tisztességesen fizették és fizetik vissza a hiteleiket, és akik mielőtt hitelt vettek fel, okosan kiszámolták, hogy mennyit bír el a családi kassza, és most ha szűkösen is, de kijönnek a havi pénzből. Nekik ne segítsen az állam, csak azoknak, akiknek a feje fölött ég a ház? De ugyanez a helyzet az önkormányzatoknál is. Ahol okosan és keményen spóroltak, most nyugodtan érezhetik magukat büntetésben, őket nem menti meg senki. Az csak azoknak jár, akik a működésképtelenség közelébe sodorták a városokat.

És igen, meg kell adni nekik. Mert az tényleg nem járja, hogy tömegesen hagyják bedőlni a nemfizetőket. Senkinek nincs kedve kivárni az első éhséglázadásokat, amelyek akár a települési csődöket is követnék. Mégis dühítő azonban, hogy megint az jár rosszul, aki tisztességes volt.

Persze a kormány megteheti ezt is. Matolcsy György jegybankelnöksége alatt biztosan lesz is miből. Eszembe jut ezzel kapcsolatban egy hét évvel ezelőtti tavaszi nap. A „Pártelnökök a Közgázon” sorozat keretében Csurka István volt a Corvinus Egyetem aktuális vendége, és  a kérdésre, hogy mit kezdene a gazdasági problémákkal, annyit válaszolt: „pénzt nyomatnék”. Érdekes betekintés volt az emberi butaság új dimenzióiba. De kormányzati gazdaságpolitikát nem kéne csinálni belőle.