Árfolyampolitika a tatamin

Minden spekulatív ügylet jellegéből adódóan kockázatos, így azok végrehajtói mindig arra törekednek, hogy a potenciális nyereség és a lehetséges maximális veszteség arányát a lehető legmagasabb szintre emeljék. Devizaárfolyammal kapcsolatos ügyletek esetén ez abban az esetben fordulhat elő leginkább, ha valamilyen árfolyamrezsim van érvényben, és az adott jegybank nem rendelkezik elég erőforrással, hogy ezt fenntartsa. Soros György szerint ezekben az esetekben szinte mindig ez a helyzet, és valamennyi árfolyamrezsim szükségszerűen bukásra van ítélve. Ő már csak tudja, hiszen több más ügylet mellett az angol font ERM-mechanizmusból való gyors kiesésében is kulcsszerepet játszott 1992-ben. Akkor Anglia nem ismerte be, hogy devizája mesterségesen magasan van tartva, és mind a piac, mind a gazdaság ennél jóval alacsonyabb szinteket tart optimálisnak.

Magyarországon azonban nem ez a helyzet, hiszen a forint szabadon lebeg, és az utóbbi években is jókora utat járt be mindkét irányba. A másik lehetőség a jó hozam/kockázat összefüggésre az lenne, ha ettől függetlenül egy bizonyos, a makrogazdasági mutatók tekintetében fenntarthatatlan szintet igyekezne védeni az MNB, ám ennek most semmi jele. 2011-ben magasabb infláció és hozamkörnyezet volt, sokkal rosszabb nemzetközi környezet mellett. Most a forint kamatlábak is jóval alacsonyabbak, az állampapírok eladása az utóbbi hetekben egyáltalán nem jelentett problémát. Az igazi problémát a gazdaság teljesítményének visszaesése jelenti. Emiatt a hazai gazdaságpolitika irányítóinak most kapóra jön a jegybank új vezetésével kapcsolatos félelem, és a továbbra is magasnak ítélt, de a hozamokra egyre kisebb mértékben ható államcsődkockázat, amely az eurózónán kívül Magyarország esetében a legmagasabb.

Persze nem könnyű a döntéshozók fejébe látni, de a jelenlegi helyzet olyan, mintha egy igen kockázatos cselgáncsküzdelmet folytatnának a vélt vagy valós ellenféllel – a spekulatív tőkével – szemben, annak erejét is felhasználva a hazai célok elérésének érdekében. Mindez logikusnak tűnhetne, ha a devizahitelek speciális kockázata nem lenne jelen a rendszerben. Emiatt kulcskérdés, hogy a kormányzat mit kezd a továbbra is súlyos teherként jelenlévő deviza alapú hitelek kérdésével. Az elmúlt napokban több olyan utalás történt arra, hogy ismét egy drasztikus intézkedés történik majd.

Ha sikerülne is a gyengébb forint árfolyam mellett kockázatot csökkentő megoldást találni erre a problémára, akkor is számos kérdőjel marad a jelenlegi cselgáncsküzdelem mellett. A teljes terv könnyen dugába dőlhet, ha megremeg alattunk a föld, aminek következtében a kitervelt mozdulatok helyett a tatamira zuhanhatunk. Ez bármikor előfordulhat, ahogy az elmúlt években több alkalommal is megtörtént, és szinte mindig forintgyengüléssel és – ami nagyobb baj – az állampapírhozamok emelkedésével járt együtt. Még ha ez nem is történik meg a közeljövőben, akkor is sok meccs vár a magyar gazdaságpolitikára, és könnyen lehet, hogy a küzdelem nagy hevében idejekorán elfáradunk, vagy felesleges erőforrásokat vesztegetünk el az árnyékok elleni csatákban. Ettől még háborút is nyerhetünk, de nehéz lesz folyamatos küzdelem a rövidtávú csatákban. Akárhogy is: a forint erősödése szinte senkinek sincs a napirendjén mostanában.