Az európai válság új szintre emelkedett

Ha a terveket elfogadják, a ciprusi bankbetétek 5,8 milliárd eurós megsarcolása egészítheti ki a 10 milliárd eurós európai mentőcsomagot. Milyen érvekkel támaszthatták alá az eurózóna erős emberei a példátlan követelést? Talán Oroszország „bevonása” volt a cél? És a betétállomány magas szintje mellett ezért lenne Ciprus „speciális eset”? Valóban: Oroszországból Ciprusra az elmúlt öt évben a becslések szerint közel 100 milliárd dollárnyi tőke áramlott be, Moszkva a szigetországot levette offshore feketelistájáról, 2011-ben 2,5 milliárd eurós hitellel segítette ki, és a hírek szerint van az az ár, amiért most is szívesen feltőkésítené a bankrendszert. Az offshore orosz vagyon közvetett megadóztatásának programjával viszont van egy nagy probléma: a ciprusi tétel feltehetően töredéke csak a frankfurti vagy londoni pénzintézetekben elhelyezett orosz betéteknek.

Fölmerülhetett az általánosabb igény is, miszerint az uniós „csomagokat” a helyi magánvagyonokból kell kiegészíteni. Közvetve persze mindig az emberek és a vállalatok állják a terheket – ki más? –, de a bankbetéteket ezidáig mindenki biztonságban tudta. Az új típusú szolidaritás „elvi alapja” talán az, hogy a magánvagyon néhány, a válság által erősen érintett országban akkora, hogy GDP-arányosan még akkor is meghaladná a németországi szintet, ha visszafizetnék belőle a teljes államadósságot. Márpedig a vagyonok felhalmozása és a nagyvonalú költségvetési politika között valóban lehet némi összefüggés. Az elv alkalmazása viszont olyan bankválsággal fenyeget, amely hatékony bankunió híján az eurózóna számára hatalmas kockázatot jelenthet. Mi történne például, ha a spanyol bankok 100 milliárd eurósra becsült – egyelőre halogatott – mentőcsomagjának egyharmadát a betétesekre hárítanák?

A ciprusi bankbetétek megtizedelésével az európai válság elmélete és gyakorlata is új szintre emelkedett. Aggódva várjuk a folytatást.