Elveszett generáció? - A frankfurti elemző nem javasol röghöz kötést

A fiatalok magas munkanélkülisége az európai politikai agenda legfelső szintjei felé tart. Jelenleg az unióban 7,5 millió 25 év alatti felnőtt keres állást, 30 százalékuk több mint egy éve. Spanyolországban és Görögországban a 16–24 évesek több mint felének nincs munkája, de a ráta Portugáliában, Írországban és Olaszországban is meghaladja a 20 százalékot. Európa is szembesül az „elveszett generáció” problémájával: a munkaerőpiacra belépő fiatalok évekig nem kapnak állást, aminek hosszú távon súlyos következményei vannak.

Bár a fiatalkorúak munkanélkülisége manapság különösen súlyos, a jelenség egyáltalán nem válságspecifikus. A relatív fiatalkorú munkanélküliség – azaz a 16–24 évesek rátájának és a teljes munkanélküliségnek az aránya – jól mutatja, hogy strukturális problémáról van szó. A fiatalok körében a munkanélküliek aránya már sok éve nagyjából kétszerese a teljes népességre vonatkozó rátának. A relatív arány a legtöbb országban szembeötlően stabil, és nem változik jelentős mértékben sem a fellendülés, sem a válságok idején. Spanyolországban például a fiatalkorú munkanélküliségi ráta 2006 és 2012 között háromszorosára, 17,9 százalékról 53,2 százalékra nőtt, de nagyjából mindvégig a teljes munkanélküliség kétszerese maradt, a relatív mutató így közel maradt az európai átlaghoz. Az arányokat tekintve a fiatalok helyzete Olaszországban a legrosszabb, Németországban pedig a legjobb.

A magas fiatalkorú munkanélküliség okai között van a gyengén teljesítő oktatási rendszer (az iskolát idő előtt elhagyók aránya Olaszországban 20 százalék, Spanyolországban 25 százalék), valamint a „duális munkaerőpiac”, amely erősen védi az idősebb alkalmazottak pozícióit. Németország jó teljesítménye nem kis részben annak a rendszernek köszönhető, amely a frissen végzettek elhelyezkedését az őket alkalmazó cégek költségeinek csökkentésével segíti. Az OECD – legfrissebb „Going for Growth” jelentésében – a szakmai képzések reformját ajánlja mint a strukturális fiatalkorú munkanélküliség elleni küzdelem leghatékonyabb eszközét.

Az oktatás és a szakképzés reformja valóban segíthet javítani a jövő végzőseinek elhelyezkedési esélyeit, de pozitív hatása csak középtávon érvényesülhet. A válság olyan intézkedéseket is megkövetel, amelyek azonnal hatnak.

A fiatal álláskeresők katasztrofális helyzetére reagálva az EU 2014-2020-as keretköltségvetésében helyet kapott a fiatalkorúak elhelyezkedésének támogatása is. Azok a régiók, amelyekben a fiatalok több mint 25 százaléka munkanélküli, összesen 6 milliárd eurót használhatnak fel. Szerepel egy alkalmazási garancia is azoknak, akik több mint 4 hónapja keresnek munkát, ez azonban csupán egy ajánlás a tagállamok felé, és egyelőre bizonytalan, hogy milyen konkrét intézkedésekre kerül sor.

Gazdasági növekedés nélkül az érintett országoknak különösen nagy nehézséget okoz majd a szakképzettek elhelyezése. Eközben néhány közép-európai ország több szektorban – így például az egészségügyi ellátás vagy a feldolgozóipar területén – a képzett munkaerő hiányával küzd. A fiatalkorú munkanélküliség csökkentése így azt is magába kell hogy foglalja, hogy a fiatal felnőtteket arra bátorítjuk: olyan régiókban keressenek munkát, ahol elhelyezkedési esélyeik jobbak, mint otthon. Azokat, akik más tagállamokban vállalnak munkát, segíteni kell, többek között a letelepedés biztosításával vagy a nyelvtanulás részleges finanszírozásával. A krízisállamok fiatal álláskeresői így munkával biztosíthatnák megélhetésüket, fejleszthetnék képességeiket és javítanák elhelyezkedési esélyeiket. Pozitív mellékhatásként anyaországuk megtakarítaná az utánuk fizetett munkanélküli segélyt, a válságtól kevésbé érintett cégek pedig betölthetnék üres álláshelyeiket.
www.dbresearch.com