Hamarosan meghaladhatja a 9 milliárdot a mobilelőfizetések száma

A mobiltelefon-előfizetések száma jelenleg 6,4 milliárd, ez a szám 2017-re vagy 2018-ra elérheti a 9,3 milliárdot. Az Ericsson becslése szerint 2018-ra a világ népessége 85 százalékának lesz hozzáférése mobil szélessávhoz 3G hálózaton keresztül, és 50 százalék rendelkezik majd 4G-vel. A szinte mindenütt jelen lévő mobil hálózatok a fenntartható fejlődés új paradigmáját hozták létre, amelyben a technológiai újítások játsszák a főszerepet.

A technológia az ismeretek megosztásának és az együttműködésnek korábban soha nem látott formáit tette lehetővé. Új társadalom van kialakulóban, amelyet mi „behálózott társadalomnak” (Networked Society) nevezünk. Ebben a társadalomban a mobil és a szélessávú technológiákat nem csupán az együttműködés és a szórakozás, de – kötelező érvénnyel – a fenntartható fejlődés szolgálatába kell állítanunk. Az összekapcsolhatóság a gazdasági növekedés egyik alapfeltétele. Ez nem csupán az élet minőségét javítja, de erős üzleti érvek is szólnak a szélessávú technológiákba való befektetés mellett, úgy az oktatás, mint az egészségügy, a biztonsági rendszerek, a városi tájat átformáló intelligens elektromos hálózatok vagy éppen a hatékonyabb szállítás területén.

Amikor 2000-ben az ENSZ lefektette a Millenniumi Fejlesztési Célokat, a szélessáv még gyerekcipőben járt, az általa nyújtott előnyök nagy részéről fogalmunk sem volt. Manapság, amikor a világ vezetői már a 2015 utáni célkitűzéseken gondolkodnak, a szélessávot mindenképpen a célok eléréséhez szükséges infrastruktúra részének kell tekintenünk.
A szélessáv nyilvánvaló gazdasági előnyöket jelent. A lefedettség 10 százalékos bővülése 1 százalékponttal járulhat hozzá a fenntartható GDP-növekedéshez, az adatátvitel sebességének duplázása pedig átlagosan 0,3 százalékkal növeli a GDP-t. A mobiltelefonos elérés – a piac mérete a várakozások szerint 2016-ra 800 milliárd dollárra nő – a társadalmi befogadás szempontjából is nagy lehetőségeket hordoz.

Hasonló a helyzet a felhő alapú szolgáltatásokkal, amelyek az oktatásban már forradalmi változásokat indítottak el. Példa erre az Ericsson, a Columbia Egyetemen működő Earth Institute és a Millenium Promise közös programja, a Connect To Learn. Ennek keretében olyan módszereket dolgoznak ki, amelyek a tanárokat a 21. századi iskolai eszközökkel és módszerekkel is megismertetik.

Az egészségügyi ellátás felerészben olyan szolgáltatás, amely távolról is – méghozzá hatékonyan – nyújtható. Ezt támasztják alá a Millenniumi Falvak Projekt tapasztalatai is. A mobil kommunikáció jelentősen javította az egészségügyi ellátás színvonalát: a sürgős esetek kezelése gyorsabb, a dolgozók felkészítése és felszereltsége jobb lett. A projekt sikere nyomán indult el nemrégiben a One Million Community Health Workers program Fekete-Afrikában: az egészségügyi dolgozók a legmodernebb eszközöket és diagnosztikai módszereket használva közvetítenek a falvakban élő szegények, valamint az orvosok, a kórházak és klinikák között.

Ezek a programok kormányzati támogatás nélkül indultak el. Ha azonban a 110 ország, amely rendelkezik szélessávú stratégiával (és azok is, amelyek nem) melléjük állna, sokkal biztosabban elérhetnénk céljainkat. A döntéshozók szemléletváltására nem csupán a társadalmi célok elérése, de az alacsony szén-dioxid kibocsátású gazdaság érdekében is szükség lenne. Ehhez a múlt század energiaigényes fizikai infrastruktúráját 21. századi, információalapú hálózataira kellene cserélni. Új paradigmára van szükségünk, amely a GDP-növekedést függetleníti a szén-dioxid kibocsátástól, és amely ezáltal úgy járul hozzá a szegénység felszámolásához, hogy közben nem okoz komolyabb környezeti károkat.

A lehetőség adott. De túl gyakran fordul elő, hogy a kormányok csak a kormányokkal, a vállalatok csak a vállalatokkal beszélnek. Az állami és a versenyszféra párbeszéde nélkül viszont a célokat aligha tudjuk elérni. Két fórum is van, amely ebben a dialógusban komoly eredményeket tud felmutatni. Az egyik az ITU és az UNESCO által létrehozott Broadband Commission for Digital Development, amely a szélessáv nyújtotta előnyök kihasználását szorgalmazza a Millenniumi Fejlesztési Célok elérése érdekében. A szintén az ENSZ kezdeményezésére létrejött Sustainable Development Solutions Network (SDSN) pedig a versenyszféra forrásait – az innovatív kapacitásokat, a K+F eredményeket és a know-how-t – igyekszik hasznosítani.

Azok az ágazatok – energiaipar, közüzemi szolgáltatás, szállítás –, amelyek hagyományosan függetlenek voltak egymástól, manapság egyre szorosabban működnek együtt, alapjaiban megváltoztatva ezzel az üzleti környezetet, és teret nyitva az alacsony szén-dioxid kibocsátású üzleti modellek előtt.

Az állami és a versenyszféra összefogásával és olyan felelősségteljes kormányok támogatásával, amilyen – hogy csak néhányat említsünk – a svéd, az ausztrál vagy az indiai, a „behálózott társadalom” olyan megoldásokat kínál, amelyek emberek milliárdjait emelik ki a szegénységből, és segítenek bolygónk fenntartásában. Talán elképzelni sem tudjuk, mit hoz a jövő, azt azonban tudjuk, hogy a lehetőségeket a „behálózott társadalom” formálja majd.

Copyright: Project Syndicate, 2013.
www.project-syndicate.org