Hogy lesz ebből növekedés?

Össze kellene zárni néhány kormánytagot, gazdasági szakértőt és cégvezetőt egy szobába. Beszélgessenek. Hallgassák meg egymás érveit. Mondjuk három napig. Utána talán nagyobb esély nyílna arra, hogy mindenkinek hasznosabb stratégiák szülessenek.

Másodszor készült el Magyarországon a vezérigazgatói felmérés, a PwC szervezésével, az MGYOSZ közreműködésével. Az idei felmérés 171 cégvezető véleményét tartalmazza. A kép lehangoló, bár találhatunk biztató jeleket is.

Lehangoló, hogy a megkérdezettek szerint ma egyértelműen a kormányzat és a szabályozó hatóság van a legnagyobb befolyással cégük működésére. Ez tavaly is így volt. Pedig inkább azt várnánk, hogy ilyenkor a piacot emlegetik első helyen, meg versenytársakat, esetleg a válságot, ami miatt minden előzetes számítás felborul. Igaz, a megszorításoknak van köze a válsághoz, ámde hogy a kormányzati lépések legyenek legnagyobb hatással a vállalatok működésére, az azért ijesztő. S ezt már nemcsak Magyarországon panaszolják, hanem külföldön is. A növekvő adóterhelést és a kormányzati túlszabályozást kétharmadot meghaladó mértékben sorolták a cégvezetők a növekedést fenyegető kockázatok közé.

Valószínűleg gyakran előfordul, hogy válságban felerősödik a politikusok „szabályozhatnékja”, azaz úgy érzik, csak rajtuk múlhat, hogy végre jó irányba induljanak el a dolgok. A gondolatot tett is követi. Magyarországon az elmúlt két évben talán túl sokszor is. Jöttek az új és még újabb adók, unortodox megoldások, a vállalatok meg csak nyögtek és fizettek. Tranzakciós adót, vagy ágazati különadót, esetleg közműadót, biztosítási adót. Most éppen a rezsicsökkentések vannak napirenden. A vállalatok meg csak néznek, osztanak-szoroznak, fantáziálnak, majd kitalálnak ők is valamit, miként lehet a kormányzati terheket valamennyire továbbpasszolni. S ez az össznépi játék el is viszi az energiákat. A kormány terhel, a cégek meg továbbterhelnek. Jó, de hogy lesz ebből növekedés?

Érdekes módon a megkérdezett cégfőnökök saját üzleti dolgaikat illetően optimisták: 60 százalékuk úgy látja, bevételeik egyéves távon még így is növekednek. A magyar gazdaság helyzetének javulásában viszont csak öt százalékuk reménykedik. Ellentmondásos a kép, az biztos. Ebből viszont az is következhet, hogy a kormányzati „szorítósdi” enyhülésére nincs esély. Sőt. Az adósságot fizetni kell, a szociális-egészségügyi kiadásokat csakúgy. Hacsak nem jön egy újabb unortodox ötletbörze, s a hiányzó forrást újabb meglepő helyről próbálják levágni, vagy beszedni. Most éppen a médiacégek kerülnek a célkeresztbe. Kiszivárgott ugyanis az a minisztériumi elképzelés, hogy az állami meteorológiai szolgáltatót a média egyes területeinek reklámbevételeiből lecsípett pénzekből erősítenék meg. Hogy hitelesebb, szakszerűbb legyen. S az időjárás adót annak a médiának is fizetnie kellene, amelyik igénybe sem veszi e szolgáltatást. Ha ez így bevezethető, akkor hallatlan távlatok nyílnak meg a kormányzati pénzbeszedő-ötletemberek előtt.

De ez még odébb van. Vagy talán csak egy elhaló ötlet. Ám hogy ez megfogalmazódhatott, az csak azt jelzi, az ötletgazdák nem sokat tudnak a magyar média állapotáról. Talán ugyanez a helyzet a kórházakkal, egyetemekkel, s az egész társadalommal? A politikusok céloznak, aztán vagy jobb lesz, vagy rosszabb. Tehát az összezárás nagyon időszerű lenne, hogy megtudja a célzó, mire lő egyáltalán. Persze, ez most csak egy vészmegoldás. Ennél jobb az előzetes tájékozódás, előzetes konzultáció, mi több, helyszíni terepszemle, esettanulmány, hogy kiderüljön: az ötlet rossz, megvalósíthatatlan, vagy megvalósítható, de nagyobb lesz a kár, mint a haszon.

Érdemes lenne elgondolkodni, ha ennyi év után is csak a csökkenés-növekedés határán toporgunk, nem kellene-e koncepciót, stratégiát váltani? Persze, nem azonnal, egy képviselői indítvánnyal letudva az egészet. Ezek már sok bajt hoztak eddig is. Mondjuk egy igazi nemzeti együttműködésben. Vagy ezt felejtsük is el, hiszen fogalmunk sincs arról, milyen is ez?