Londoni elemző: A devizahitelek átváltása csupán előjáték lehet?

Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter szerint az országnak további lépéseket kell tennie a jelzáloghitelesek érdekében, és a „jegybanki devizatartalékok felhasználása” nyilvánvalóan a felmerült lehetőségek egyike. Hasonlóan értelmezhető Orbán Viktor miniszterelnök egyik múlt heti nyilatkozata is.

Mit jelent ez? Az MNB 36 milliárd eurónyi devizatartalékkal rendelkezik, a háztartások devizahitel-állománya pedig meghaladja a 13 milliárd eurót. Ekkora azoknak a (jelzálog-, illetve áru-) devizahiteleknek az összege, amelyeket még nem váltottak forintra, illetve végtörlesztés keretében sem fizettek vissza.

Hogyan segíthetne a kormány a devizahiteleseken? Az egyik, járhatónak és a fentiekkel összefüggésbe hozhatónak tűnő lehetőség a következő: hatóságilag rögzítenek egy mesterséges (a hitelt felvevők számára kedvező) árfolyamot, amelyen forintra váltják a hitel összegét, az így keletkező forinthitelhez pedig kamattámogatást nyújtanak.
Ez nyilvánvalóan veszteséget okoz, amely megegyezik a háztartások hasznával. Valószínű, hogy a kormány átvállalja a bankok veszteségének egy részét: a kabinet részéről ez egyszerűen egy újabb költségvetési kiadás lesz, a bankok pedig a profit csökkenésére számíthatnak, bár feltehetően veszteségük egy részéért adójóváírást könyvelhetnek el. Ebből a szempontból érdekes a bankszövetség vezetőjének nyilatkozata, amely szerint – amennyiben a kormány által nyújtott támogatás megfelelő mértékű – gyorsan nyélbe üthető egy megállapodás.

Miért fontos mindez, és mi köze a devizatartalékhoz? A fenti fejtegetés inkább csak elméleti jellegű, konkrét javaslat egyelőre nincs az asztalon. Tegyük fel azonban, hogy a kormányzat megtalálja a teljes háztartási devizahitel-állomány forintra konvertálásának módját.

A magyarországi bankoknak ekkor rövid távon devizát kell vásárolniuk: döntően svájci frankot, vagy – svájci frank vásárlásához – eurót. Ha erre jegybanki intervenció nélkül kerülne sor, az a forint gyengülését idézné elő. Éppen ezért tűnik kézenfekvőnek, hogy – miként 2011-ben – a szükséges eurómennyiséget az MNB biztosítaná a devizatartalékból. Alternatív megoldásként szóba jöhet egy swap-egyezmény megkötése a svájci jegybankkal is, aminek eredményeként a pénzintézetek közvetlenül kapnának frankot. Ha az MNB az átváltás folyamatát a devizatartalék felhasználásával „gyorsítja meg”, vagyis a bankoknak nem kell a piacra menniük, akkor nemcsak a teljes külső adósságállomány, de a devizatartalék is jelentős mértékben csökkenne.

Valószínűleg a devizatartalék felhasználásával kapcsolatos hírek miatt került az euró árfolyama 300 forint közelébe, majd fölé. De miért? Hiszen a háztartások devizahitel-állományának forintra váltása éppenséggel az ország egyik strukturális gyengeségét orvosolná. Úgy véljük, két oka van annak, hogy a piac ideges. Először, minden olyan javaslat, amelybe a bankokat is bevonják, növeli annak kockázatát, hogy – amennyiben nem lesz megállapodás – a kormány az egyoldalú megoldás mellett dönt. Ennél is fontosabb azonban, hogy a jelzáloghitel-állomány forintra váltása után a kormánynak és a jegybanknak már nem kell aggódnia a forint gyengesége miatt (az infláció a jelen állás szerint nem ad okot aggodalomra). A befektetők így arra gondolhatnak, hogy a devizahitelek átváltása csupán előjáték a „rendkívül alacsony alapkamat, gyengébb forint” irányvonalhoz. Az érv talán kissé elhamarkodott, de a kockázat azért nem hagyható figyelmen kívül.