Mi lehet a Mol–INA-történet vége? - Szakértők válaszolnak

Drucker György, az Ex Libris Consulting igazgatója
„Nem számíthatunk gyors és frappáns megoldásra a bonyolult húzd meg – ereszd el játszmában. A szóban forgó érdekek túlságosan súlyosak, a helyzet pedig szerfölött pikáns. A kormány és a Mol abba a sajátos helyzetbe került, hogy gazdaságunk egyik zászlóshajója egy másik ország rezsiháborújának lövészárkában találta magát. Horvát szemmel nézve a Mol a gonosz multi, aki sanyargatja a cég dolgozóit, és talicskával hordja ki az országból a profitot a lakosságot kizsigerelve (miután gyanús körülmények között, »áron alul« megszerezte az INA-t az előző korrupt kormányzattól). Ez legalábbis elhúzódó patthelyzet, bár távlatilag optimista kilátásokkal. A nemzetközi botrány nem alternatíva, az már van.”

Fernandez Yuri, a Solar Capital üzletkötője
„A Mol–INA-történetnek még sokáig nem lesz vége. A magyar kormány ugyan az INA-rész eladását szorgalmazza, a Mol azonban, amely a horvát vállalatért sokat harcolt és sokat fizetett, nemcsak piacokat, de értékes partnereket is elveszítene, ha eladná horvátországi érdekeltségeit. A kormány anyagilag nem tudja támogatni a magyar olajvállalatot. Talán jobb lett volna, ha Hernádi Zsolt a nyilvánosság elé áll, és elmondja, hogy ő miként képzeli el az INA-ügy »hivatalos« rendezését. Miután azonban a helyzet elmérgesedett, elhúzódó patthelyzetre számítok. Végül megszületik majd a megoldás, de a politikusok között – talán annak mintájára, ahogy a magyar-szlovák viszony is rendeződött.”

Gabler Gergely, az Equilor szenior elemzője
„A Mol–INA ügy számos kimenetele elképzelhető, de alapvetően két fő irányt vehetnek az események. Az egyik esetben sikerül kompromisszumok árán megállapodni a feleknek, és így a Mol megtarthatja a menedzsmentjogokat, a másik, hogy a politikai szál győzedelmeskedik az ügyben, és a Mol elveszíti a kontrollt az INA felett. Az utóbbit a részvényesek igen negatívan értékelnék, hiszen az INA lehet a Mol egyik fő növekedési motorja a szénhidrogén-termelés bővítése nyomán. Ebben az esetben valószínűleg értékesítené is az INA-részvényeket, hiszen így a szinergiák és hatékonysági lépések elmaradnának. A fokozódó nyomás miatt egyre nagyobb e forgatókönyv valószínűsége, ami meglátszik a Mol árfolyamán is.”

Jenei András, a Méltányosság Politikaelemző Központ Energia Műhelyének vezetője
„A kocka el van vetve: immár kétség sem fér hozzá, hogy a horvát állam mindenáron vissza szeretné szerezni az irányítást az INA felett. Ha a Hernádi–Sanader ügyön keresztül nem fog menni, akkor talál más utat, mondjuk egy lex INA-t. Mindez nem jelenti azt, hogy a Molnak ki kell szállnia horvát üzletéből. Nem is lenne ésszerű, elvégre az eddigi befektetéseken, illetve a jelentős arányú olaj- és gázkitermelésen túl az INA révén birtokolt szénhidrogén-lelőhelyek hatalmas értéket képviselnek. Hernádi Zsolt meggyengülése pedig egy új korszak kezdete lehet, és teret nyithat az állam eddigieknél is nagyobb arányú részvételére a Molban – a mostani diplomáciai csatát ennek nyitányaként is értékelhetjük.”

Vágó Attila, a Concorde Értékpapír Zrt. vezető elemzője
"Ma még azt tartom valószínűbbnek, hogy a Mol nem mond le az ellenőrzési jogokról, és végül sikerül megállapodnia a horvát kormánnyal az INA feletti kontroll megtartásának feltételeiről. Ha viszont mégis szakításra kerülne sor, akkor a Mol és részvényesei számára – tekintve, hogy jelenleg nem az eladók diktálnak a piacon – nehéz feladat lesz megfelelő árat kapni az INA-ban lévő 49,1 százaléknyi részesedésért. A hazai olajcég számára ráadásul felettébb kedvezőtlen lenne, ha a pakett olyan társaság tulajdonába kerülne, amellyel ellentétesek mind a Mol, mind Magyaroszág érdekei. Az INA részvénycsomag reális ára jelenleg nagyjából 3 milliárd dollár lehet, ez azonban most nem tűnik kicsikarhatónak.”