Tíz éve az EU-ban: A leszakadás időszaka

Magyarország tíz éve csatlakozott az Európai Unióhoz. Mostanra egyre világosabban rajzolódik ki az a kép, hogy a 2004-ben csatlakozott tíz ország közül melyeknek sikerülhet felzárkózniuk az unióhoz. A The Economist összeállítása szerint a kis balti állam, Litvánia egy főre jutó GDP-je összesen több mint 50 százalékkal növekedett az elmúlt évtizedben. Lengyelország, Szlovákia és Lettország is rakétaként lőtt ki: több mint 40 százalékos bővülést mutattak fel az időszakban. Magyarországnak viszont nem sikerült lépést tartania a régiós társakkal, de szerencsére nem is végeztünk a sor legvégén.

Az egyetlen ország, ahol visszaesést láthattunk, az a bankválság sújtotta Ciprus. A szigetországban kumuláltan 13 százalékkal csökkent az egy főre eső GDP tíz év alatt. A kilencedik helyen a szintén erőteljes egyensúlytalanságokat mutató Szlovénia áll, ahol mindössze 7 százalékkal nőtt a mutatószám. Mindkét ország a világgazdasági krízis kirobbanásakor lépett be az euróövezetbe, de a közös pénznek igazából nem volt – a sokak által feltételezett – „védőernyő” szerepe, különösen az euróválság 2010-es kirobbanása óta.

Hazánk Szlovákia vagy Lengyelország növekedésének negyedét sem tudta elérni, és ezzel a teljesítménnyel a nyolcadik helyen végzett. Mindez azt jelenti, hogy évente 1 százalékkal sem nőtt az egy főre jutó GDP.
Nem csodálkozhatunk ezen, a növekedés már a világgazdasági válság előtt megállt. A 2004 és 2006 közötti 4 százalék körüli növekedés a túlzottdeficit-eljárás miatti kiigazítási kényszerben hirtelen teljesen eltűnt. A válság kitörésekor a Bokros-csomag óta nem látott fájdalmas megszorítások következtek, amelyek végső soron a költségvetési deficit leszorításán keresztül az egyensúly felé terelték a gazdaságot; és a 2008-as krízis során Magyarország volt az első tagállam az Európai Unióban, amelyet a Nemzetközi Valutaalap és az EU hitelcsomagja mentett meg a fizetésképtelenségtől.

A növekedés azután sem indult be, hogy 2010-ben Magyarország új utakat keresett. Az ország a válságot követően újra recesszióba került, miközben a régiós versenytársak ha lassan is, de növekedni tudtak. Ugyan nem volt szerencsés használni az „m” betűs szót, de a bankok megszorításként élték meg az elmúlt éveket, ahogyan az energetikai cégek is. A lakosság viszont örülhet: a banki számlakivonatra nincs ráírva, hogy mitől lettek drágábbak a szolgáltatások, a rezsiszámlákról viszont tudni lehet, hogy mitől csökkentek a díjak.

A célt viszont elérte a kormány: a költségvetési hiány a GDP három százaléka alá került. Uniós tagságunk igazán nagy eredménye lett ez, és kilenc év után Magyarország kikerült a túlzottdeficit-eljárás alól. Nem is volt más választás, hiszen az EU éppen rajtunk akarta tesztelni azt az új mechanizmust, amelynek keretében elzárta volna a pénzcsapokat, ha lazul a büdzsé.

A gazdaságot most a nagy autóipari beruházások húzzák. Azok, amelyeket még a válság előtt kezdtek el, és az elmúlt években megindult a gyártás. De azóta kiábrándítóan kevés beruházás indult el. És kiábrándítóan kevés piaci munkahely keletkezett. Ezek azok a tényezők, amelyek miatt a következő évek sem szólnak majd feltétlenül a felzárkózásról. Ezek miatt nem tartjuk majd a lépést Lengyelország, Románia és a balti országok gazdaságával sem.

És ez nem az EU hibája, hiszen rengeteg fejlesztési forrás érkezik, a hazai beruházásokat szinte kizárólag az uniós pénzekből finanszírozzák, és ez a közeljövőben is így lesz. De harcoljon csak a magyar kormány Brüsszellel! Védjék meg a magyar vívmányokat! Például az Erzsébet utalványt, amivel de facto monopolhelyzetet alakítottak ki egy piacon. Reménykedjünk: Brüsszel is meg fogja védeni a magyar kapitalizmust.