Bod Péter Ákos: az adóemelések ellenére a büdzsé masszívan hiányos maradt

Szakmai berkekben is okozott némi zavart a felvetés, hiszen a kormányzati és a független elemzői előrejelzések mindegyike szerint a 3 százalékos szint alatt marad az idei hiány, hiszen mindenki biztosra veszi, hogy az Orbán-kormány a határértéket eszközökben nem válogatva betartatja. A megjegyzés azonban az adósságcsökkenés ütemére vonatkozott: a 2011-ben elfogadott új szabályozás értelmében annak nem kielégítő mértéke ugyanúgy élesíthetné a többlethiány-eljárást, mint az éves hiány tényleges vagy akár csak valószínűsíthető elfutása. Már ha a tagállami pénzügyminiszterekből álló Tanács úgy döntene. Mert azt szem előtt kell tartanunk, hogy a Bizottság szakértői számolnak, megállapítanak, előterjesztenek az EDP elindítása és leállítása dolgában, ám a végső döntési fórum a Tanács.

A hivatalos közlemények szerint az eddigi adatok és a hazai előrejelzések szerint fölösleges az aggodalom: növekedésünk erős, és míg az unió legtöbb tagországában nőtt az adósságállomány, hazánk visszafordította a folyamatot, mindezt ráadásul úgy, hogy közben az állami vagyon is gyarapodott. A kormányérvelés egyszerű: a mi prognózisunk jobb, mint a tietek, így tehát nincs is ügy, punktum.

Nos, a kincstári optimizmus helyén lévő dolog, benne van a tisztségviselők fizetésében. A GDP, ami az adósságráta nevezője, a prognosztizáltnál valóban szebben alakul. A számláló (az adósságállomány) azonban sok tényezőtől függ, és a kormánynak nincs mindegyikre olyan közvetlen ráhatása, mint a hiány mértékére, amely lényegileg politikai akarat és erő dolga. Nem kell hát kukacoskodó brüsszeliótának lenni ahhoz, hogy valaki legalább is kétesélyesnek lássa az adósságcsökkentési ráta várt javulásának bekövetkezését. Kockázatot hordoz a növekedési ütem, mert az idei egyszeri tényezők nélkül számított dinamika nem is olyan markáns; a forint-árfolyam is kockázati tényező, mert bár tavaly év végén előnyös értéket vett fel az árfolyam, de sokak szerint furfangoknak is köszönhetően. További elvi rizikótényező az éves deficit alakulása, noha arra nyilván ügyel a kormány.

Egyébként a politikai vezetés hiány- és adósságügyben nem annyira kemény, mint amit a „harc az államadósság ellen” szlogen sugall. A számos adóemelés ellenére a büdzsé masszívan hiányos maradt: a deficitnek a GDP-hez mért tervezett rátáját az idénre a lehetséges legnagyobb engedélyezett szintre állították be (3,0 helyett 2,9 százalék). A kormány középtávú célként sem tűz ki egyensúlyi költségvetést: a GDP 1,7 százalékát kitevő hiány szerepel a benyújtott konvergencia-programban. Ez az EU-ban a legkevésbé ambiciózus terv. Ráadásul az uniós adatok szerint a 2014-es várható magyar folyamatok a strukturális hiányt illetően jelentősen elmaradnak a vállalt pályától. Ezért szól így az uniós pénzügyminiszterek július 9-i ország-ajánlása: „határozottabb lépésekre van szükség, hogy az államadósság fenntarthatóan csökkenő pályára kerüljön”. Magyarán most nincsen ott, és önmagától, korrekció nélkül nem is kerülne rá.

A jövő latolgatásához jó tudni, hogy 2013-ban fordulat állt be az uniós pénzügyi viszonyokban: már 17 ország került a 3 százalékos hiányérték alá. Az idén pedig 28-ból 27-ben nő a gazdaság, s ennek egyik folyományaként az adósságráta az országok többségében mérséklődni fog. Így a pénzügyminiszterek tanácsa az idén vagy jövő tavasszal aligha fogadna együttérzően egy esetleges magyar költségvetési megcsúszást. Ha viszont tényleg kiigazítás lenne szükséges az idén, akkor azt minél előbb kell megtenni. A további költséges államosítási terveket jobb lenne félre tenni, egyebek közt a törékeny adósság-mértékek miatt is.

VG-Páholy-tagok: Bartha Attila, Bod Péter Ákos, Hegedűs Miklós, Veres Zsolt.
Megjelenés minden szerdán.