Amerika véget nem érő háborúja

Obama elődje, George W. Bush indította el Amerika úgynevezett terror elleni háborúját, hogy felszámolja azokat a szervezeteket, amelyekről azt állította, hogy „radikális iszlám birodalmat akarnak létrehozni Spanyolországtól Indonéziáig”. De Bush Irak elleni inváziója, illetve az ország elfoglalása olyannyira vitatott volt, hogy az megbontotta a terror elleni küzdelemről kialakított konszenzust.

Hivatalba lépése után Obama törekedett arra, hogy mérsékeltebb hangnemet alakítson ki. Azok után, hogy egy 2009-es interjúban azt állította: „számít, hogy milyen nyelvezetet használunk”, a terror elleni háború kifejezést „küzdelemmé”, illetve „stratégiai kihívássá” alakította át. A retorikai váltást azonban nem követte a stratégia megváltozása.

Ebből adódóan ahelyett, hogy Oszama bin Laden 2011-es kiiktatását a Bush által elindított terror elleni „küzdelem” betetőzéseként kezelték volna, az Obama-adminisztráció fokozta támogatását a „jó” lázadóknak (mint például Líbiában), miközben még intenzívebben üldözte a „rossz” terroristákat, többek között a „célzott likvidálási” programmal.

Obama kezdetben például az Iszlám Államot is a „jó” kategóriába sorolta, miután az Bassár el-Aszad szíriai elnök rezsimje ellen harcol, és sérti az iráni érdekeket Szíriában és Irakban. Ez a politika csak azután változott meg, hogy az Iszlám Állam a kurd régió fővárosának, Erbilnek az elfoglalásával fenyegetőzött. Ez a város pedig az USA katonai, titkosszolgálati, diplomáciai és üzleti érdekeltségeinek ad otthont. Ez kiegészülve a két amerikai újságíró lefejezésével azt eredményezte, hogy Obama csapata hirtelen el kezdte használni Bush háborús retorikáját, deklarálva azt, hogy az USA háborút folytat az Iszlám Állam ellen „ugyanúgy, ahogy az al-Kaida és annak szövetségesei ellen szerte a világban”.

Amerika terror elleni háborúja most azzal a kockázattal jár, hogy egy egyre több ellenséggel szemben folytatott permanens háborúvá alakul át. Mint ahogy a Szovjetunió ellen harcoló afgán lázadóknak az 1980-as években juttatott tikos amerikai támogatások hozzájárultak az al-Kaida felemelkedéséhez – ezt Hillary Clinton is elismerte, amikor Obama külügyminisztere volt – az a segítség, amelyet az USA és szövetségesei nyújtottak a szíriai lázadóknak a 2011-ben kitört felkelés után, elősegítette az Iszlám Állam megerősödését.

Az USA 2001-ben visszatért Afganisztánba, hogy egy máig be nem fejezett háborúba kezdjen a dzsihádisták ellen, amelyek tevékenységéhez saját maga is hozzájárult. Hasonlóképpen most háborút indít Irakban és Szíriában azon jelenség ellen, amelyet a Bush által kierőszakolt bagdadi rezsimváltás, illetve Obama Aszad megbuktatására irányuló, rosszul átgondolt terve okozott.

Ideje felismerni az USA-nak, hogy mióta elindította a terror elleni háborúját, a helyzet csak rosszabbodott. Afganisztán és Pakisztán továbbra is a nemzetközi terrorizmus központi helyének számít, és az egykor stabil államoknak számító országok, mint Líbia, Irak és Szíria új csomópontokká váltak a terror számára.

Obama azon törekvése, hogy egy fausti alkut kössön az afgán tálibokkal, akiknek vezetői Pakisztánban leltek menedékre, jelzi, hogy inkább arra törekszik, hogy a terrorizmust a Közel-Keletre korlátozza, mint hogy azt felszámolja.

Hasonlóképpen, Obama Iszlám Állammal szembeni stratégiája csupán azt célozza, hogy korlátozza annak barbár középkori uralmának területi kiterjedését. Röviddel azután, hogy deklarálta szándékát az Iszlám Állam „meggyengítésére és elpusztítására”, Obama azt mondta egy, a téma bővebb kifejtését kérő újságírói kérdésre, hogy az igazi célja az, hogy „kezelhető problémává” tegye az Iszlám Államot.

A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy Obama ugyanazt a taktikát tervezi használni az Iszlám Állam ellen, mint amelyik elvezetett annak felemelkedéséhez, vagyis felhatalmazta a CIA-t, hogy a szíriai lázadók tízezreit képezze ki, és fegyverezze fel, amihez a régió néhány olajsejksége nyújt majd támogatást. Nem nehéz azt belátni, hogy milyen kockázatokkal jár, ha a szíriai csatamezőket még több és jobban felszerelt harcos lepi el.

Az iszlám világ vonatkozásában alkalmazott amerikai politika csak úgy akadályozta meg a civilizációk közötti összecsapást, hogy közben egy civilizáción belül gerjesztett konfliktust, amely alapvetően gyengítette meg a regionális és nemzetközi biztonságot.

Az amerikai feltételek alapján vívott vég nélküli háború nem valószínű, hogy tartós nemzetközi támogatást kap vagy hosszan tartó eredménnyel jár. Semmi sem mutatja ezt világosabban annál, mint hogy arab, illetve török részről lanyha fogadtatást kapott az az amerikai célkitűzés, hogy egy nemzetközi koalíciót kell létrehozni az Iszlám Állam elleni fellépésre, amelyről az Obama-adminisztráció is elismerte, hogy az többéves katonai műveleteket jelent.

Ismét túlságosan is valós az a veszély, hogy a birodalmi gőg csak erősíti, és nem állítja meg az iszlám terrort.

Copyright: Project Syndicate, 2014.
www.project-syndicate.org