Válasz a terrorra

Soha nem látott méretű politikai erődemonstrációval állt ki alapvető értékeiért és vállalt szolidaritást a francia néppel Európa a múlt heti terrorcselekmények után. Ezzel a sok kérdésben megosztott unió országai azt üzenték: képesek és hajlandóak megvédeni magukat és demokráciáikat a terrortól. Az erő és az akarat megvan, ám Európa önvédelmének fegyverei maguk ellen fordulhatnak, ha túlzó módon használják.

A terror az alapvető szabadságjog gyakorlása miatt sújtott le. Ellene azonban olyan fellépés látszik hatékonynak, amely más szabadságjogok ellenőrizetlen és indokolatlan korlátozásához, demokráciáink fontos értékeinek háttérbe szorulásához is vezethet.

Szemben a 2001. szeptember 11. előtti Amerikával, az Európai Unió számára a határokon belüli súlyos terrorfenyegetettség nem újdonság. Vezető hatalmainak mindegyike átélte már ezt, akár évtizedekig képes volt rendszeresen lesújtó erőszak közepette megőrizni demokráciáját. Ez a terror azonban többnyire belső gyökerekből táplálkozott. A mostani viszont importált terror, de a ravaszt ugyanúgy a saját állampolgárai húzták meg.

Az egyik kézenfekvő védekezés a titkosszolgálati eszközök használatának kiterjesztése. Ennek aránytalan alkalmazása azonban egy orwelli világ kialakulásával fenyeget, amelyben a magánélet szabadsága súlyosan csorbul.

A másik kézenfekvő válasz a bevándorlás korlátozása. Ez a kérdés vezető európai államokban is napirenden van, és a terrorcselekmények a szigorítást követelőknek adnak muníciót. Az öregedő uniónak azonban szüksége van az Európán belül vándorlók és a bevándorlók munkaerejére is, ráadásul a kapuit szűkre záró Európa a terror embertelen kegyetlenségére ezzel más módon ugyan, de mégiscsak embertelenül és kegyetlenül válaszolna.

Európának határozott, de megfontolt és arányos választ kell adnia a terrorra. Úgy kellene megvédeni alapvető értékeinket, hogy közben ne romboljuk le másokat. Ha erre képtelennek bizonyulnánk, az lenne a terror igazi győzelme.