Háborognak a könyvvizsgálók. Érthetően. A brókerbotrányokat követő hirtelen szabályozói láz őket is elérte. Nem is akárhogyan. A büntetőeljárásról szóló törvény keddi módosítása alapján bármikor elrendelhető az ötvenmillió forintot meghaladó kárt okozó bűncselekmény esetén a könyvvizsgáló teljes vagyonának zárolása is. A Magyar Könyvvizsgálói Kamara nem ért egyet e változtatással, s a köztársasági elnökhöz fordul, kérve az alkotmánybírósági kontrollt. A döntési joggal fel nem ruházott személy vagyonának zárolása alkotmányellenes – hangzik az érvelésük. Azt szeretnék elérni, hogy a brókerbotrány után megindult szabályozási hullám ne a tagok tevékenységének túlszabályozásával érjen véget, hanem az ismertté vált esetek tanulságainak levonásával és az azokból levezethető jobb gyakorlatok meghonosításával. Igazuk van. E megoldás nemcsak a vétkeseket, az áldozatokat is sújtja. Egy szisztematikus csalásra berendezkedő cég ugyanis könnyen átveri a könyvvizsgálóját is. Egy véletlen hibát könnyebb felfedezni, mint egy jól kigondolt csalást.
Csakhogy a másik oldal felháborodása is érthető: a könyvvizsgálók állítottak ki jó bizonyítványt BudaCash-ről és a Quaestorról. Nem? Ők adták írásba, hogy a szabályoknak megfelel a gazdálkodásuk, azaz ők auditálták a mérlegeket. Nem? Mire jó az éves értékelés, ha a csaló is jó bizonyítványt kap? Miért nem ellenőriznek év közben is, rajtaütésszerűen, sok speciális szakértőt bevonva a helyes audit megalkotásához? Hát már a könyvvizsgálókban sem lehet bízni?!
Ezzel együtt azonban az is igaz, hogy egy könyvvizsgálói „botrány” is benne volt már a levegőben. A válság hatására ebben a szakmában is éleződött a verseny: kevesebb cégnek kötelező könyveinek auditálása, míg a könyvvizsgálók száma nem csökkent. Minden egyes ügyfélért harcolni kell: általában az nyert, aki árat csökkentett. Néha irreálisan sokat. Azon az áron nem lehetett alapos, minden részletre kiterjedő vizsgálatot végezni. Egyik nagy könyvvizsgáló cég, a KPMG vezetője fogalmazta meg a Manager Magazin februári számában: „A globalizálódással a folyamatok komplexebbek lettek, szerencse is kell, hogy egy könyvvizsgáló ne fogjon mellé. … Mi kevésbé merünk kockáztatni. Már az ügyfélelfogadásnál nagyon óvatosak vagyunk, alaposan megnézzük, kit vállalunk el”. A kisebb könyvvizsgálók nem válogathatnak. A túléléshez munka kell. Ha lehet minél nagyobb cégnél, minél hosszabb ideig. Az alapos könyvvizsgálathoz ugyanis nem árt, ha az auditor jól ismeri a vizsgált cég egész tevékenységét. Így kisebb a tévedés lehetősége. Meg nagyobb is. A túlzott közelség a könyvvizsgáló függetlenségét veszélyeztetheti. Egy idő után szinte együtt él, együtt gondolkodik a céggel, s úgy már nehéz kiszúrni a tévedést. A csalás más kategória.
Tehát bonyolult szakmai kérdések kerülnek most a felszínre. Hirtelen szabályozással, bűnbakok kijelölésével nem rendezhetők a bizonytalan pontok. Az élet, azaz a csalók mindig a szabályozók előtt járnak. Csak megközelíteni lehet őket, utolérni talán soha. A botrányba keveredett cégek könyvvizsgálóinál a kamara rendkívüli minőségellenőrzést rendelt el. Helyesen. Az érvelésnél, az elhúzódó vitáknál ismernie kell a valós helyzetet. Mert akármi is lesz e történet vége, az biztos, megváltozik a könyvvizsgálók munkája. Új korszak kezdődik náluk is.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.