Ha nem lépünk, lemaradunk

Az ifjúság digitális felzárkóztatása olyan projekt, amelyben viszonylag kis befektetéssel rövid idő alatt komoly eredményeket elérni – főleg, ha sokan csináljuk. A magyar fiatalok nem rendelkeznek megfelelő digitális ismeretekkel, ezért kevésbé állják meg a helyüket a munka világában az Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetsége szerint. A szakmai szervezet az iskolai informatikaoktatás megújítását szorgalmazza, amit már mi is évekkel ezelőtt stratégiai célkitűzéseink közé emeltünk. Az ifjúság digitális felzárkóztatása persze nem egyetlen vállalat, még csak nem is az informatikusszakma, hanem a társadalom egészének ügye.

Sokszor halljuk, mennyi informatikai állás betöltetlen: Magyarországon mintegy tízezer, világszerte több tízmillió. Hogy miért? Azért, mert kevés informatikus kerül ki az egyetemekről. De nem azért van hiány informatikusból, mert az egyetemek nem tudnak több szakembert képezni. Éppen ellenkezőleg: évek óta kevesebben jelentkeznek ezekre a szakokra, mint ahány hallgatót az egyetemek fel tudnának venni. Ezért is fontos, hogy a digitális képzés korábban, akár már tízéves korban elkezdődjön. De nem csupán annak érdekében, hogy betölthessük azt a tízezer álláshelyet. A középiskolában elsajátított informatikai tudás ugyanis más területeken is kamatoztatható. A sokat emelgetett digitális átalakulás, amelyhez – a remények szerint – Magyarország is aktív és sikeres vállalatokkal csatlakozik, csak úgy mehet végbe, ha az élet minél több területén megjelenik az informatika által sugallt újszerű gondolkodásmód.
Manapság előszeretettel emlegetjük a három-négy világhírű magyar informatikai startupot. Miért nem negyven-ötven ilyen sikerről beszélünk? Az állam különféle kedvezményekkel, programokkal támogatja az innovációt, de ettől még nem igazán születnek új ötletek. A skandináv országok ezt már évekkel ezelőtt felismerték, és sokkal nagyobb súlyt helyeznek az iskolai informatikaoktatásra. Az új, egész iparágakat átalakító ötletek ugyanis egytől egyig az informatika területéről származnak.

Ki gondolta néhány éve, hogy a városi személyszállítást forradalmasítani kell? Hívtunk egy taxit, elvitt bennünket, ahova akartuk, majd kifizettük. Egyszerű, működő üzleti modell. Valaki mégis elgondolkodott azon, hogy informatikai alapon miként alakítható át, és manapság már az Ubertől – és persze az Uber elleni tiltakozástól – hangos a média. Ki tudja, mi lesz a következő? Valamiben azonban mindannyian biztosak lehetünk: ha nincsenek olyan fiatalok, akiknek már tizenévesen beépül a gondolkodásmódjukba, hogy a gépek is kommunikálnak egymással, vagy az, hogy irdatlan mennyiségű információ (big data) is feldolgozható, akkor nekünk marad a „hoppá-érzés”. Hoppá, ezt akár mi, magyarok is kitalálhattuk volna!

A digitális felzárkóztatás természetesen nem megy egyik napról a másikra. Minél előbb kezdjük, annál hamarabb learathatjuk a gyümölcsöket, de a szemlélet megváltoztatása öt-nyolc évbe biztosan beletelik. Van azonban olyan terület is, ahol az eredmények hamarabb láthatók: ez a hátrányos helyzetű fiatalok digitális felzárkóztatása. Az új eszközök kezelését azoknak a gyerekeknek is meg kell tanulniuk, akiknek a szülei ezeket nem tudják megvásárolni. Ennek jelentőségét nehéz lenne eltúlozni, hiszen aki nem „evez együtt” a többiekkel, az vagy pluszterhet jelent, vagy – rosszabb esetben, ha csak „belógatja az evezőt a vízbe” – hátráltathatja a hajót.
És ha már az „állam hajóját” említettük: a digitális átalakulás szempontjából az államigazgatás nem sokban különbözik a gyártóipartól, amelyet a negyedik ipari forradalom a szemünk előtt alakít át gyökeresen. Azért pedig, hogy az e-közigazgatás ne csak szlogenek szintjén valósuljon meg, de valódi „ügyfélélményt” nyújtson, talán éppen azok a fiatalok tehetik majd a legtöbbet, akik az alapokat és a szemléletmódot már a középiskolában elsajátították.