Piac, gazdaság

A sors fura fintora, hogy a vasárnapi nyitva tartás szabályozását azok a vállalkozások kezdték ki, amelyeknek a boldogulására gondolt a jogalkotó még a szabályozás megalkotása közben. A balatoni új piacokat ügyeskedőnek nevezni politikai oldalról – éppen a kereskedelmet szabályozó törvénnyel kapcsolatban – feloldhatatlan ellentét.

Onnan nézve biztosan nem ügyeskednek. Azok, akik a jogszabályban a rést keresik, és piaccá alakulnak, hogy vasárnap is nyitva tarthassanak, nem azért csinálják, hogy még egy Mercedest vegyenek, hogy még három kiló kolbászt fagyaszthassanak le otthon a borospince melletti mosókonyhában berregő mélyhűtőbe, és biztosan nem is azért, hogy politikusokat pukkasszanak. Életben akarnak maradni.

Életben akarják tartani a vállalkozásukat, továbbra is munkát akarnak adni annak a 35-40 embernek, akiket foglalkoztatnak, és nem utolsósorban ki akarják fizetni a vállalkozás finanszírozásához felvett hiteleiket, mellette pedig szeretnék megtartani azt az életszínvonalat, amit eddig elértek. A vasárnapi zárva tartással ezt veszélyeztetve érzik, pláne olyan piaci környezetben, ahol szemmel láthatóan igény lenne a hét utolsó napján is a szolgáltatásukra. A piaccá nyilvánítás lehetősége elcsábítja őket.

A vasárnapi kereskedelmi szünnap kívánatos, de sem társadalmilag, sem gazdaságilag nem érett Magyarország a rendszerre. Számtalan kispénzű munkavállalót találni, aki olcsón és boldogan elvégzi a munkát vasárnap is.
Amíg van olyan vállalkozó, akinek szüksége van a vasárnapi bevételre, addig lesznek joghézagokat keresők, mert szeretnék mozgásban tartani, bővíteni vállalkozásukat, újabb projekteket indítani, márkát építeni, gyarapodni, gazdagodni, a piacgazdaságban lehetőséget találni. A kiskereskedelem már nem csak „Közért”, nem kiszámítható közüzem. A kereskedelem élményt ad, szórakozást nyújt, kényelmet a vasárnapi családi ebédhez, egy palack bort, amit szombaton elfelejtettek megvenni, és pénzt hoz azoknak, akik csinálják, az államnak pedig áfabevétel, amitől a politikus elégedett.