Kapkodásgyanús otthonteremtés

Nem nehéz felfedezni a motivációt a kormányzat újabb, otthonteremtést, illetve gyermekvállalást ösztönözni hivatott lépései mögött: úgy kívánnak ezekre az egyébként valóban támogatandó célokra növekvő forrásokat biztosítani, hogy egy füst alatt ösztönözzék – a lakásépítések számának felfuttatásán keresztül – a gazdasági növekedést is. A szándékkal alapvetően nincs baj, hiszen mind a lakásépítések alacsony száma, mind az alacsony gyermekvállalási hajlandóság létező és komoly probléma Magyarországon, vagyis jogos az igény egy jól működő család- és lakástámogatási rendszerre.

A jól működéstől viszont a jelek szerint igen messze állunk. Az egyik alapvető gondot az jelenti, hogy a lakásvásárlást és a családalapítást ösztönözni hivatott hitel- és támogatási konstrukciók között a világon semmilyen összhang sincs. Létezik két, kedvezményes lakáshitel elérését lehetővé tévő kormányrendelet, amelyek meglehetősen korlátozottan használhatók: az egyik (a fiatalok és többgyermekes családok támogatásáról szóló) olyan szigorú követelményeket támaszt, hogy igen kevesen tudják igényelni, a másik (az otthontermtési kamattámogatásról szóló) konstrukcióját a csökkenő kamatkörnyezet miatt pedig lassan eltünteti a piac. A harmadik pillért a CSOK jelenti, a negyediket pedig az itthon éppen húsz éve működő lakás-takarékpénztárak.

Ennek a sornak a végére biggyesztették most oda kiegészítő motívumként a legalább három gyermek vállalásakor igényelhető 10 milliós, CSOK-os támogatást – egy háromszázalékos kamatú, tízmilliós hitel lehetősége mellett –, arra az esetre, ha a család új lakás vásárlásában vagy építésében gondolkodik. Az egészet pedig a Nemzeti Otthonteremtési Közösség intézményének bevezetése koronázhatja meg, amelynek működési elve, hogy az önként belépő tagok a befizetéseikből – és az ahhoz kapcsolt kedvezményes hitelekből – valósíthatják majd meg lakáscéljaikat.
A baj csak az, hogy az új elemekkel is több gond akad. Először is, nagy a veszélye annak, hogy a 10+10 milliós CSOK pont azokat a rétegeket támogatja majd, akik egyébként is megtehetnék, hogy legalább három gyermeket vállaljanak, viszont a szegényebb csoportok – megfelelő saját erő hiányában – nem tudnak élni vele.

A másik nagy gond 10+10 milliós konstrukcióval, hogy túl sokat nyújt alanyi jogon: három gyermek vállalásáért (vagy meglétéért) cserébe ad 5 évnyi átlagkeresetnek megfelelő támogatást, megspékelve egy igen kedvező kamatozású hitellel, ami első látásra nem tűnik túl igazságosnak. Az otthonteremtési közösségek e sorok írásakor még fekete lónak számítanak, ám nehéz elképzelni, hogy havi néhány tízezer forint befizetésével valaki összehozzon egy új lakást tíz év alatt, hacsak nem kap mellé komoly állami támogatást. Ráadásul egy olyan konstrukcióról van szó, amelynek itthon nincs ismertsége, hagyománya, vagyis kétséges, hogy ezek a szerveződések tartósan talpon tudnának-e maradni. (Némi kapcsolódás azért van a nem túl szép emlékű fogyasztói csoportokhoz, de azok nem teljesen ezen az elven működtek.)

Az egészben pedig az a legszebb, hogy az otthonteremtési közösségek bevezetésével – kommunikációja szerint – pont a lakástakarékoknak adna új vetélytársat a kabinet. Pedig épp a lakástakarékok jelentik a mai rendszerben az egyetlen jól működő elemet: a legfontosabb előnyük, hogy öngondoskodásra ösztönöznek, hiszen az állami támogatásért cserébe az ügyfélnek is havi rendszerességű megtakarítást kell vállalnia. Emellett a náluk felhalmozott megtakarítás – és az ahhoz kapcsolható hitel – egy sor, lakással összefüggő célra felhasználható, illetve önerőként is beszámolható, függetlenül attól, hogy az ügyfél milyen fázisban jár az életpályán. Talán nem véletlen, hogy a négy hazai lakáskasszának több mint egymillió ügyfele van, és két szereplő pont az elmúlt években gondolta úgy, hogy érdemes megjelennie a piacon.

Nagyon nagy tehát a kapkodás az egyébként nemes célok körül, miközben jelenleg még csak sejteni sem lehet, hogy mindez mennyire tud majd működni, és főleg, hogy mennyibe kerül majd a költségvetésnek. Pedig nemcsak a lakás vásárlásánál, hanem a vásárlás támogatásánál is érdemes megfontolt döntéseket hozni: 2001-ben már itthon is bebizonyosodott, hogy így van.