Indonézia: kapu Kelet felé

Tegnap utazott Indonéziába Orbán Viktor miniszterelnök, hogy a kereskedelmi és a kulturális együttműködést erősítse. (A Magyarország és Indonézia közötti kapcsolatok viszonylag hosszú múltra tekintenek vissza, a diplomáciai kapcsolatokat már 1955-ben felvette egymással a két ország.)
Noha úgy tűnik, Indonézia nagyon távol van, mégis több a párhuzam, mint gondolnánk. A hasonlóságot mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy az indonéz gazdaság történetéről szóló egyik leghatásosabb és legátfogóbb mű címe: Az elmulasztott lehetőségek története (Anne Booth), ami kísértetiesen felidézi a 19–20. századi magyarországi felzárkózási, majd visszaesési periódusokat. Az elmulasztott lehetőségek két szempontból jelentkeztek.

Egyrészt a tényezőellátottságból adódó lehetséges pályát az ország alulteljesítette, elsősorban a holland gyarmatosítás időszakában, de az 1949-es függetlenné válás utáni időszakban sem volt töretlen a gazdag nyersanyagkincs kihasználása. Másrészt a korszakonként megjelenő kedvező gazdaságfejlődési folyamatokat – például a 19. század utolsó harmadában Jáván vagy az 1930-as években és a kilencvenes években egész Indonéziában – ciklikusan valamilyen külső vagy belső ok megtörte. Legutóbb az 1997-es ázsiai pénzügyi és a gazdasági válság állította meg az 1993-ban a Világbank által „kelet-ázsiai csodának” nevezet ország dinamikus fejlődését.

A párhuzamok tovább sorolhatók. Az utóbbi években Indonézia a második–harmadik leggyorsabban bővülő gazdaság a G20-ak között, és mostanra Magyarország is a leggyorsabban növekvők között van az EU-ban. Mindkét országot alternatív növekedéserősítő lehetőségek keresésére ösztönzik mind a belső fenntarthatósághoz kötődő kockázatok, mind pedig a kívülről ható kedvezőtlen környezet (Kína, eurózóna). Ennek egyik eszköze lehet a külgazdasági kapcsolatokban rejlő lehetőségek kihasználása.
Az import és az export nem túl magas, de a forgalmat a következő időszakban növelni fogja a tavaly aláírt segélyhitel-megállapodás, amelynek keretében magyar cégek ivóvízellátással, szennyvízkezeléssel kapcsolatos projekteket valósítanak meg. Vannak, akik szerint ezek, illetve a hasonló lépések nem „igazi” kereskedelmi kapcsolatok, és nem gerjesztenek üzleti beruházásokat, így hatásuk is egyszeri és átmeneti. Ne felejtsük el, hogy ez a fajta hitelezés bevett gyakorlata a nemzetközi gazdasági és politikai kapcsolatoknak, ami kedvező kereteket teremthet más gazdasági aktivitáshoz is. Nem csak a közvetlen gazdasági adatokra gyakorolt hatás a lényeges, hanem a bizalomépítés és a versenytársainkkal való lépéstartás, hiszen más országok – akár térségünkből is – legalább ennyire aktívak.

Egy másik fajta együttműködés az oktatás területén figyelhető meg, a különböző felsőoktatási programokon keresztül talán ez is tovább erősödhet majd. Együttműködés alakulhat ki továbbá a turizmus, a kulturális csere, a fenntartható fejlődéshez kötődő ágazatok területén is.
Fontos megemlíteni, hogy az egymástól sok szempontból ennyire távoli országok esetében a sikeres tevékenység folytatásához az eltérő mentalitást, a „doing business” különbségeit kell megérteni, ami először jelentős energiabefektetést igényel, de hosszabb távon komoly eredményekkel is járhat. Mindkét ország kölcsönösen kedvező kapcsolat kialakítására törekszik, hiszen Indonézia belépési pont lehet hazánk számára az ázsiai régióba, és fordítva, az érdekekben a közös elemek dominálnak.

A két országban közvetlen befektetéssel rendelkező vállalat száma is csekély, de a gazdasági kapcsolatoknak vannak hagyományai. A rendszerváltást megelőző időszakban neves magyar vállalatok (mint a Tungsram) rendelkeztek termelőegységgel Indonéziában (például a Tungsram) és az Ikarus buszok is nagy népszerűségnek örvendtek Jakartában. A kilátások ígéretesek, és erősödik az igény a kapcsolatok fejlesztésére, de ehhez a felsőoktatásnak, az üzleti szektornak és a diplomáciának összehangoltan és még kezdeményezőbben érdemes fellépnie. Ne feledjük: a világ negyedik legnépesebb országa a következő években nem csak Magyarország számára fog egyre vonzóbb gazdasági partnerré válni.