Túl sűrű programok

CSOK, NOK, NTP, áfa. E rövidítések fémjelzik, milyen látványos erőfeszítéseket tesz a kormány, illetve több állami intézmény, hogy pótolja az idén gyérebben csöpögő uniós pénzcsapok gazdaságélénkítő hatásait. Ám mintha a harmadik Orbán-kabinet ugyanabból a kottából játszana, mint az első, mely már a ciklusa félidejében, két évvel a 2002. tavaszi országgyűlési választások előtt népszerű intézkedésekkel kampányolt. Csak annak, aki valami csoda folytán ne emlékezne: például rendkívül nagyvonalú állami támogatással tette lehetővé a bankoknak, hogy olcsó lakáshiteleket nyújtsanak a választásra jogosultaknak.

A négy rövidítés közül eddig egyedüliként ismert áfa mérséklésétől Koji László, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének elnöke a pozíciójához passzoló optimizmussal azt várja, hogy az ideinek akár a duplájára nőhet a felépített lakások száma – minő meglepetés – 2018-ban. Ám az e lépéstől üzletileg nem függők úgy vélik, az áfacsökkentés elsősorban a beruházók pénzügyi mozgásterét növeli, a keresletet viszont csak akkor ösztönözné, ha a lakásárak lényegesen lejjebb mennének, aminek a valószínűsége azonban ma minimálisnak tűnik. Valódi keresletösztönző hatása lehet ugyanakkor a CSOK-nak, azaz a családi otthonteremtési kedvezménynek, ez áll leginkább párhuzamban a 2000-es állami támogatásos lakáshitelprogrammal. Ám pozitív hatásának mértéke kérdéses, mivel félő, az állami támogatást majdnem annullálja a lakásárak emelkedése.

A bizonytalanságot a CSOK-ot kezdeményező kormány csökkenthetné. Csakhogy az intézkedéseit megalapozó hatástanulmányt a mai napig nem osztotta meg a nyilvánossággal, noha egy szocialista képviselő kérdésére a nemzetgazdasági tárca államtitkára azt állította, készült ilyen, több forgatókönyvet is megvizsgáltak. Kétséget ébreszt azonban, hogy a CSOK feltételeit a program bejelentését követően sorra finomítgatják. Azt követően például, hogy a Világgazdaság rámutatott, régebbi mulasztásai miatt akár több százezer család is eleshet a CSOK-hoz kapcsolt kedvezményes kölcsöntől, jött a hír, hogy fél tucat ponton is módosítják a feltételeket. Többek között az egy- és kétgyermekes családok is igénybe vehetik a támogatást, akkor is, ha van másik ingatlanjuk. Amit nem lehet másként értelmezni, mint a kieső kör pótlására tett intézkedésként.

Akkor is déja vu érzése támadhat az embernek, ha megnézi a Költségvetési Felelősségi Intézet számításait. Azok szerint ugyanis a CSOK 2020-ra nettó módon 110 milliárd forinttal ronthatja az egyenleget, miközben hosszú távon növelheti az államadósságot is. Márpedig még nagyon is friss és milliók számára fájó emlék, hogy az első Orbán-kormány nagyvonalú adakozását a forinthiteles kedvezmények visszavágásával korrigálta a költségvetés elszaladásától tartó Medgyessy-kabinet, aminek kézenfekvő alternatívájaként rukkoltak elő a bankok az akkor olcsó és kockázatmentesnek tűnő devizahitelekkel.

Az meg végképp érthetetlen, miért van szükség a NOK-ra, vagyis a nemzeti otthonteremtési közösségre, miért kell konkurenciát teremteni a válság óta szinte egyedüliként töretlenül jól működő, például a lakosságot hitelekkel ellátni képes lakás-takarékpénztáraknak. Nem meggyőző az ötletgazda Rogán Antal érvelése, miszerint elfogadhatatlan, hogy az emberek nem veszik ki a pénzt a lakástakarékokból, amikor felfelé megy a gazdaság, épülnek az új otthonok, kvázi van mire elkölteniük a megtakarításaikat.

Meglehet persze, a verseny nem is az élénkítőprogramok, hanem az azokat előterjesztő kormányzati illetékesek között folyik azért, hogy ki legyen a dudás a gazdaságpolitikában. Márpedig elnézve, hogy a Matolcsy György által elnökölt MNB – az NHP-t kivezető növekedéstámogató programmal, az NTP-vel –, a Szijjártó Péter alá tartozó Eximbank a profiljától idegen belföldi hitelezéssel, valamint a Lázár János égisze alatt lévő MFB egyaránt a kis- és középvállalkozások finanszírozásán keresztül akar lökést adni a magyar gazdaságnak, akkor Rogánon kívül a tótumfaktum szerepére bőven látszódik más jelentkező is.