Varufakisz-hatás?

Egy tavaly év végi hírlevelében Holger Schmieding, a Berenberg hamburgi befektetési bank vezető közgazdásza arra figyelmeztette ügyfeleit, hogy most a politikai kockázatok miatt kell aggódni. Ennek illusztrálására egy diagram is szerepelt a hírlevélben, amely azt mutatta be, hogy az üzleti bizalom miként omlott össze Görögországban 2015 tavaszán, és hogyan erősödött meg a pénzügyminiszterségről való lemondásom után. Holger Schmieding ezt „Varufakisz-hatásnak” nevezte el.

Semmi kétség, hogy a befektetőknek mostanában aggódniuk kell – méghozzá nagyon is – a politikai kockázatok miatt, beleértve a politikusok és bürokraták azon a képességét, amellyel jelentős kárt tudnak okozni a gazdaságnak. Emellett azonban nem szabad bízniuk olyan elemzőkben sem, akik nem tudnak – vagy elmulasztanak – különbséget tenni az ok-okozati viszony és a korreláció, illetve a fizetésképtelenség és a likviditáshiány között. Más szóval: nem szabad bízniuk a Holger Schmiedinghez hasonló elemzőkben.

Az üzleti bizalom értéke valóban csökkent Görögországban néhány hónapon át, miután pénzügyminiszter lettem. Továbbá növekedésnek indult a lemondásom után egy hónappal. A korreláció nyilvánvaló, de az ok-okozati viszony is?

Vegyük a következő példát: 2001 szeptemberében (a New York és Washington DC ellen mért terrortámadások miatt) esett az üzleti bizalom értéke, miközben Paul O’Neill volt az amerikai pénzügyminiszter. Schmieding „O’Neill-hatásnak” nevezné a grafikonon kimutatható csökkenést? Természetesen nem: az üzleti bizalom esésének semmi köze nem volt O’Neillhez, az a globális biztonsággal kapcsolatos félelmekhez volt köthető. Az O’Neill hivatali idejével való korreláció tehát irreveláns volt.

Görögország esetében az üzleti bizalom összeomlása az én miniszterségem alatt történt. Az üzleti bizalom visszaesését azonban az váltotta ki, hogy a trojka (az Európai Bizottság, az EKB és az IMF) egyértelművé tette: megbénítják bankrendszerünket azért, hogy kierőszakolják, kormányunk fogadja el a legújabb hitelmegállapodást.

Ezen fenyegetés előtt valójában az üzleti bizalom javult Görögországban. Valójában egy nappal azután, hogy a londoni City befektetői közösségének bemutattam reform- és fiskális javaslataimat, a tőzsdék szárnyalásba kezdtek.

Akkor mi okozta az üzleti bizalom jelentős esését a pénzügyminiszterségem alatt? Azok szakpolitikai javaslataim a felelősek ezért, amelyeket Jeff Sachszal közösen dolgoztam ki, Norman Lamont korábbi brit konzervatív pénzügyminiszter, Larry Summers, a Harvard és James K. Galbraith, a Texas egyetem professzorának közreműködésével? Vagy a trojkának a bankrendszer leállítására vonatkozó nyílt fenyegetése az ok? Vagyis Varufakisz- vagy trojkahatás volt ez?

Ahhoz, hogy úgy tudjuk megválaszolni ezt a kérdést, hogy az hasznos legyen a befektetők számára, legalább egy elemzést kell elvégezni annak kimutatására, vajon a meglévő korreláció ok-okozati összefüggésre utal-e. A szakpolitikai javaslataink elolvasása és annak a trojka programjával való összevetése segített volna. Sajnos ez több munkát igényelt volna, mint amelyet néhány elemző hajlandó elvégezni.

A releváns kérdés az, hogy vajon jogosan konfrontálódtunk-e a trojkával, vagy alá kellett volna írnunk hitelezőink „görög programját”. Véleményem szerint nem volt más választásunk, mint hogy elutasítsuk a trojka tervét. Az ok egyszerű: a görög állam 2010 elején fizetésképtelenné vált; 2010 májusától ezt a fizetésképtelenséget sorozatosan feltételekhez kötött hitelekkel kezelték, ami a nemzeti jövedelem, a beruházások és a hitelezés szintjének csökkenését váltotta ki. A fizetésképtelenséget még súlyosbították azzal, hogy folyamatosan úgy tettek, mintha csupán likviditási problémáról lenne szó.

A görög gazdaság 2014 végén már kezdett fellendülni? Természetesen nem. A nominális GDP esése sosem állt le, az állami és a magánadósság egyre kevésbé volt fenntartható, a beruházási és a hitelezési szint továbbra is elenyésző maradt. Adósságátstrukturálás, az elsődleges költségvetési többlet terén egy alacsonyabb célszám, illetve a nem teljesítő hiteleket lefedő rossz bank, valamint egy átfogó reformprogram hiányában Görögország permanens válságra van ítélve.

Sajnos a trojka politikai okokból elutasító és mélységesen közönyös volt a javaslatainkkal szemben. Ismétlődően csak a kapitulációnkat követelték. Természetesen jobban is kezelhettük volna ezt a konfrontációt, de ha egy elemző egy ilyen pénzügyi erőszak során az áldozatot hibáztatja, az nemcsak morálisan kifogásolható, hanem azt is jelenti, hogy borzasztóan rossz munkát végez az ügyfelei számára (akik például abba a téveszmébe eshetnek, hogy Görögország Varufakisz távozása óta kezd kilábalni a válságból). Szerencsére vannak olyan kiváló elemzők, mint Mohamed El-Erian, akiknek a szavára adhatnak a befektetők. Az ő véleményük pedig egyértelmű: Görögország tavalyi lejtmenetét a trojkahatás váltotta ki.
Európában valóban számolni kell a politikai kockázatokkal. Ez azonban abból ered, hogy a trojka nem hajlandó arra, hogy megreformálja magát, és átgondolja elhibázott politikáját.

A szerző utószava: A cikk angol nyelvű változatának megjelenése után a trojkahatás még egyértelműbbé vált, amikor kiderült, hogy a Holger Schmieding által a „Varufakisz-hatás” bemutatására használt grafikon távol áll az igazságtól. Az eredeti grafikon ugyanis egyértelműen megmutatta, hogy az üzleti bizalom már 2014 végén, jóval a görög választás és pénzügyminiszterré való kinevezésem előtt csökkent. Holger Schmieding levelében, amelyet a befektetőinek küldött, a grafikon vízszintes tengelyét elcsúsztatták, hogy úgy tűnjön, az üzleti bizalom 2015-ben – amikor már miniszter voltam – indult esésnek. Semmi sem tudná ennél jobban bizonyítani, hogy a befektetőknek nagyon is óvakodniuk kell az olyan elemzőktől, mint Holger Schmieding.

Copyright: Project Syndicate, 2016
www.project-syndicate.org