Az ókori olimpiai játékok történelmi eredetével számos legenda és mítosz foglalkozik. Az egyik legenda szerint az i. e. 9. században Iphitosz éliszi király megkérdezte a delphoi Püthiát, hogyan menthetné meg népét a háborútól. A jósnő az istenek tiszteletére játékok rendezését tanácsolta. Iphitosz spártai ellensége ezután a játékok idejére beszüntette a háborút. Míg az ókori Görögországban békét teremtett az olimpia, itthon verbális háború folyik a 2024-es pályázatáról. Többen gazdasági és szociális háborúról beszélnek, egyesek jósdát, népszavazást követelnek, mások ettől az eseménytől remélik a tartós társadalmi békét.
A két tábor érvei ismertek. Az egyik szerint képesek vagyunk gazdaságilag és szervezőként is a rendezésre: az olimpia munkahelyeket hoz létre, komoly bel- és külpiaci országmarketing-értéke van, és középtávon megtérül, elsősorban a turizmus ágán. A másik tábor szerint az olimpia luxusberuházás, amely elvonja a fontosabb dolgoktól – egészségügy, oktatás, gyermekéhezés felszámolása stb. – a forrásokat, és egyébként sem nyerjük el a rendezést, így az előkészítő költségek is kidobott pénzt jelentenek.
Bár a riói már a 31. lesz, eddig valójában egyetlen olimpia tényleges költsége sem ismert. A rendező országok kormányai csak a közvetlen olimpiai sportlétesítmények és az esemény rendezés költségeit vallják be, az előrehozott infrastrukturális beruházásokét és az utóhasznosítási veszteségek rejtve maradnak. Az elmúlt évek nyári olimpiái rendre legalább kétszer annyiba kerültek, mint ahogyan azt a pályázatkor remélték. A londoni olimpia 6,2 milliárd dollárral, a pekingi 27, az athéni pedig 6,5 milliárd dollárral került többe, mint amennyit a pályázati előirányzat tartalmazott.
Ma már a sportlétesítmények és a rendezés egy olimpia tényleges költségének kevesebb mint 20 százalékát adják, ez a 2024-es budapesti olimpia megvalósítási tanulmánya szerint mintegy 774 milliárd forint. A költség 80 százaléka autópálya, metró, repülőtér, gyorsvasút és városrehabilitáció, azaz olyan beruházások, amelyek már tegnap is kellettek volna, de akkor nem volt rá pénz. A budapesti olimpiának többszöröse lesz ez a 80 százalékos arányú jóléti költsége, mint a szintén pályázó Párizsnak, Los Angelesnek vagy Rómának, mert az indulófeltételek szerényebbek, mint a versenytársaké, azaz az „azonos szintre hozás” többe kerül.
Az Agenda 2020 NOB pályázatkönnyítő állásfoglalás vajon segít ennek az ellentmondásnak a feloldásában? Aligha. Minden elnök vagy miniszterelnök, aki megnyitja az eseményt, azt szeretné hallani a NOB elnökének záróbeszédében, hogy „ez volt minden idők legjobb olimpiája”. Ezért a budapesti olimpia – ha elnyerjük – helyszínei, közlekedési rendszerei, kísérőeseményei, a sportesemény szervezése és annak biztonsága olyanok lesznek, mintha azt a világ legfejlettebb országában rendeznék. Reméljük, a magyar kormány Potemkin-falu típusú eseményt nem fog csinálni.
De honnan lesz az eseményre a mai értéken számolva 3800-5300 milliárd forint? Ez az ország mai éves GDP-jének 12-17 százaléka. Ha a kormány a teljes olimpiáig a hátralevő nyolcéves időszakra arányosan rakja ezt a terhet, akkor mindegyik év GDP-jének 1,6-2 százalékát erre használnák fel. Az olimpiai fejlesztés nemcsak viszi a pénzt, de termel is. Közel áll az igazsághoz az a becslés, amely 30-50 ezer új időszaki munkahellyel és csak az olimpiai fejlesztések miatt 0,3-1,1 százalékos éves extra GDP-növekedéssel számol. Ezek a számok azt mutatják, hogy Magyarország gazdaságilag képes 2024-ben sikeres olimpiát rendezni anélkül, hogy GDP 78 százaléknál jobban eladósodna, vagy a jelenlegi jóléti vívmányok csorbulnának érezhetően. Ugyanakkor az elmúlt 120 év 30 nyári olimpiáinak rendezői közül Mexikó, Brazília és Kína voltak azok az országok, amelyeknek az egy főre jutó GDP-je kisebb volt, mint Magyarországé, s a nálunk jóval fejlettebb országok közül Görögország és Kanada is évtizedekig nyögte az olimpia pénzügyi terheit.
Hallgattassék meg a másik fél is, a szkeptikusok szava. Hogy az olimpiára szánt pénzből mi mindent lehetne megvalósítani, álljon itt néhány példa: minden nyugdíjasnak egy teljes évi nyugdíj összegét pluszba oda lehetne adni, vagy minden megyeszékhelyen épülhetne 300 ágyas új modern korház, vagy 4000 kilométer autópálya valósulna meg. Az alternatív lehetőségek közötti döntés a mindenkori kormány hatásköre. A döntésnél fontos annak mérlegelése, hogy az esemény és annak költségvetési terhe és az országimázs öröme találkozik-e a választók értékítéletével és jövőbeni voksolási támogatásával. Néhány olimpia példája alapján nem mindig találkozott.
A szakértők az egyes rendezvényeket (legyenek azok sport-, kulturális- vagy egyéb események) úgynevezett brand- vagy márkaérték-rangsorba rendezik. Ez a rangsor összesíti az esemény presztízsét, nézettségét, üzleti értékét és globális társadalmi hatását. A nyári olimpia ebben a rangsorban a negyedik. Az olimpia tehát igen fontos, nagy tömegeket vonzó esemény. Közel 30 ezer sportoló, edző, médiatudósító, valamint 80 ezer ingyenes társadalmi segítő a közvetlen résztvevő, míg a sportversenyeket a helyszínen közel hárommillió külföldi néző nézi.
Az olimpia házigazda országának polgárainak pedig úgy kell viselkedniük, mint aki vendéget fogad a lakásába. Ha már ott vannak, mindegy, hogy a vendég szeretett barátom vagy a feleségem utált főnöke, a vendéglátói szerep kötelez. Az olimpiai résztvevők az ország vendégei, és ezért kötelező a legjobb benyomást adni akkor is, ha előtte „kórház-, autópálya- vagy nyugdíjpártiak” voltunk. Ha a döntés megszületik, nincs visszaút, nem lehet fanyalgás, ellenségeskedés, csak egy lehet: össztársadalmi összefogás a jó megvalósításért.
Ismerjük a mondást: a siker mindenkié, a kudarc árva gyermek. Jó lenne, ha 2024-ben minden magyar polgár a közös sikert érezné, vagy ha a siker kisebb, akkor osztozna az esetleges kudarcban vagy a kellemetlen anyagi következményekben is.
Az olimpiarendezés témájáról korábban: Görög vagy katalán olimpia lenne a magyar?
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.