Az energiaszektor 2020-ig

A válság után az energiaszektorban beindult korszakos változások joggal vetik fel, hogy az évtized végéig milyen intenzitással folytatódik a beindult átrendeződés. Az energiaszektor árképzési centrumát adó olajár múltbeli váratlan fordulatai természetesen önmérsékletre intenek, de bizonyos trendek érvényesülése aligha kérdőjeleződik meg.

A gazdaságban és az energiaszektorban megfigyelhető hosszú távú trendek és a pénzügyi és gazdasági válság generáló hatásaként a tudományos-technikai újdonságok szerves beépülése látványos és alapvetőnek mondható átrendeződéseket indított el. A korszakváltás jellegű újabb „ipari forradalom” fontosabb eredményei egyfelől az energiaszektor forrásoldali szerkezetének változása (ehhez kapcsolható a nem hagyományos szénhidrogén-termelés berobbanása, versenyképessé válása), továbbá a megújuló energiaforrások növekvő szerepe. Másfelől a jövő szempontjából talán az előbbinél is jelentősebb fejlemény az innováció mozgatta energiafelhasználás mennyiségi és minőségi megváltozása.

A fejlett országokban az utóbbi évtizedben a teljes energiafelhasználás érdemben nem nőtt, sőt egyes országokban már csökkenő trendet láthattunk. A következő évtizedben a trend kiszélesedhet. Végül, a gazdaságban és az energetikában érvényesülő átütő innováció az egységnyi GDP-hez kapcsolódó energiafelhasználást szisztematikusan és látványosan csökkentette. Ebben szerepet játszik a szolgáltató szektornak az iparénál szerényebb energiaigénye.

Bár az árak alakításában számos, nemcsak gazdasági jellegű tényező játszik szerepet, de az előbbiekben említett változások szerepet játszottak a kőolajár elmúlt két-három évben látott erőteljes csökkenésében. A termelést és a fogyasztást átható innováció – azon túl, hogy a korábbi szorongató szűkösség rémét eloszlatta – évtizedes kitekintésben egy tartósan túlkínálati piac reményével is kecsegtet. Az innováción alapuló fajlagos energiafelhasználás javulása egy túlkínálati piaci helyzetben aligha valószínűsít irreálisan magas energiaárakat. Az innováció táplálta megújuló energiaforrások erőteljesebb térhódítása és a fajlagos energiaköltségek csökkenése a környezetkárosodás terheit is visszafoghatja.

A globálisan kibontakozó újszerű trend az energiaimportőröknek kínál kedvező kilátásokat. 2020-ig a hazai gazdaság fejlődését, dinamikusabb növekedését az energia oldaláról kedvezőbb nemzetközi feltételek egyértelműen segíthetik. Egy ország valós belső energiaköltségeit a globális árakon túl azonban a mindenkori (Magyarország esetében a forint-dollár) árfolyam is jelentősen befolyásolhatja.

A magyar gazdaság energiafelhasználásának évtizedes trendjei ugyan a fejlett országokat követik, de a nagy energiaigényű ipar viszonylag magas súlya miatt az egységnyi GDP fajlagos energiaigénye fejlettségünkhöz képest viszonylag magas. A gazdaságpolitika 2020-ig az ipar szerepének további növelését célozza, ami aligha segítheti az energiafronton ígérkező kedvező feltételek kihasználását.

Önmagában a nemzetközi környezet kedvező vagy kedvezőtlen volta csak a javuló vagy romló feltételeket adja, a kedvező lehetőség kihasználása a hazai gazdaságpolitika függvénye. Széllel szemben minden nehezebb. Pedig növekedési potenciálunk javításában az energiaszektor kínálati lehetőségének figyelembevétele előnyös lehetne, bár nem meghatározó jelentőségű. A növekedést segítő energetikai kilátások valóra váltásához kívánatos lenne, hogy a belső energiaárak mind a termelő, mind a lakossági szférában a mindenkori valós költségeket tükrözzék. E nélkül ugyanis a fogyasztói döntések hamis feltételek alapján születhetnek.