Miből lesz energia?

Reggelente mindig hallgatom a rádiót, így volt a minap is. Most éppen Paks II.-ről beszéltek a riporterrel a meghívottak. Egységes szólamban az atomenergetika ellen. Nem meglepő, úgy válogatták össze őket: volt köztük mindig ugyanazt az igét hirdető zöldpárti vezető meg a Greenpeace és az Energiaklub küldötte plusz egy egykori kormányzati tisztviselő. Energetikai szakember, a mérnöki tudományokhoz értő egy sem.

Nagy egyetértésben mondták, hogy az atomenergetika drága, káros és különben is minek. Meg aztán, ha felépítik a két új reaktort, akkor ez az országunknak hatvan, sőt akár nyolcvan évre elkötelezettséget jelent. Igaz. Mert egy atomerőművet nem egy-két-öt évre építenek, hanem évtizedekre. Sőt, a rövidebb élettartamú olaj-, gáz-, bioerőművek, szélfarmok és naperőművek működését is jó pár évtizedre tervezik. Valóban, a Roszatom által szállítandó nukleáris reaktorok névleges élettartama hatvan év, de némi pótlólagos beruházással akár nyolcvan év is lehet, ami nyilván erősen megnöveli a rentabilitásukat.

Fogadjuk el a zöldek érvelését, és fontoljuk meg, hogyan élünk tovább mintegy húsz év múlva atomenergetika nélkül (körülbelül akkorra jár le a mostani négy paksi reaktorunk meghosszabbított életkora). Szénerőművel? Építsünk ezekből újakat? Lehetne ugyan, hiszen a mátrai erőmű kivételével a mostani, elöregedett szénerőműveinket amúgy is újakkal kell pótolni. Ezt teszik például az atomenergiát elvető németek, náluk most sorra épülnek szénerőművek. De a szénerőművek kibocsátása nem terheli nagyon a légkört? Káros gázokkal, porral, egyéb, a környezetre károsan ható részecskékkel? Igaz, léteznek szűrőrendszerek, leválasztók, ezek azonban igencsak drágák, és teljes védelmet nem is ígérnek. Ha rendszerben gondolkodunk, akkor vegyük észre: évente többször annyi szénbányász hal meg bányaszerencsétlenségben, mint ahány utas repülőgép-balesetben. Ráadásul a kibányászott szén tisztítása, dúsítása is erősen környezetterhelő. A nagy tömegű szén üzemanyag szállítása is terheli a környezetet, és erősen energiafaló. A kibocsátott hulladék, a salak rombolja a tájat, sőt még nukleárisan sugároz is, mert gyakorlatilag minden kőzetben van radioaktív anyag, amely ráadásul a kiégetés során feldúsul. A szénerőmű azonban nemcsak önmagában terheli a természetet és az épített környezetet. Egy közelmúltban közzétett jelentés szerint világviszonylatban milliók halnak meg jórészt a szénerőművek okozta légszennyezés miatt. Európában Németország és Lengyelország e szomorú statisztika élén áll.

Természetesen ott vannak a megújuló energiahordozók, amelyek egyre nagyobb szerepet kapnak. Joggal. Ezek az üzemanyagok elvileg ingyen vannak, a velük működő energiatermelő egységek nem terhelik gázokkal, részecskékkel a környezetet. A megújulók közül a leghasznosabb a vízerőmű, ilyenekből származik a világ villamosenergia-termelésének mintegy 16 százaléka. Nem is kell messze tekintenünk példáért. A Dunán nagymértékben élnek vele az osztrákok, akik teljesen elutasítják a nukleáris erőművet. Szomszédunknál tizenegy vízerőmű dolgozik a Dunán, az egyik közvetlenül Bécs alatt, méghozzá a Nagymarosnál fel nem használt turbináinkkal működtetve, miután Magyarország lemondott a 80-85 százalékban elkészült vízlépcsőjéről.

Az atom mellett a szél és napsugárzás valóban a jövő egyik útját jelenti az energiatermelésben. Utóbbi energiaforrásokkal azonban az a gond, hogy a magyar térségben összevissza fúj a szél, az év 8760 órájából jó esetben 1800–2500 a hasznosítható óraszám. Amellett terünk is viszonylag kevés van a tömeges termeléshez, hiszen jól ismert, hogy a szélfarmoknak nagy hely kell. Hasonlóan helyigényesek a tömeges termelésre alkalmas naperőművek is. És ne feledkezzünk meg a villamos energia tárolásáról, amelyhez például a zöldek által igencsak elvetett szivattyús tározót kellene építeni. De persze lehet villamos energiát importálni, jelenleg is igen nagy mennyiségben hozunk be külföldről áramot. Ami viszont erősen labilis megoldás, mert bár létezhetnek hosszú távú szerződések, de évtizedes távra nemigen lehet pontosan megjósolni a folyamatokat, és a tömeges import mindenképpen kiszolgáltatottá tesz egy országot.

Nos, ezekről az ellenvetésekről szó sem esett a rádióbeszélgetésben. Ámbár, becsületükre legyen mondva, feltették a kérdést, hogy mégis miből lesz energia, ha a megújulók korlátozottan állnak rendelkezésre. Erre a problémára viszont nem tudtak vagy nem akartak kielégítő, szakszerű válaszokat adni. Gond, mert folyamatos és biztonságos villamosenergia-ellátás nélkül megszűnik a civilizáció.