késleltetett adatok
Árfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
Szeptember végén átadták a Romániát Bulgáriával összekötő gázvezeték Duna alatti részét. A politikusok imádják az ilyet: az avatás látványos és szimbolikus, erős a sajtóvisszhangja, és ott van hozzá a propaganda is az ellátásbiztonságról. Ám a nagy ünneplésben elkavarodtak a szomorú tények.
Először is, a vezeték többéves késéssel épült meg, eredetileg 2013 decemberében kellett volna átadni. Másodszor, az eredeti költségvetést többször át kellett írni az időközben felmerült „előre megjósolhatatlan események miatt”. Ilyen megjósolhatatlan dolog volt, hogy a Duna medre alatt mészkő van, amit a szokásosnál nehezebb lesz átfúrni. Harmadszor, a vezeték még most sem üzemképes. Bár az első, kereskedelmi próbaszállítást 2016 decemberére ígérik, ez valószínűleg csúszni fog. Végül, és ez a legfontosabb: a román–bolgár vezeték ugyanúgy üres lesz, mint a 2014 márciusában – szintén nagy ünnepléssel átadott – szlovák–magyar interkonnektor. Mind a két cső vakot köt össze világtalannal, hiszen sem Bulgáriában, sem Romániában nincs jól működő gázpiac, ahogyan Szlovákiában és Magyarországon sincs. De ez nem jelenti azt, hogy ezek a gázvezetékek teljesen feleslegesek. Nagyon fontos szerepük lesz (vagy lehet) Közép-Európa egyoldalú gázfüggésének megszüntetésében, feltéve, ha a szabályozási környezet is jó irányba változik.
„Inter-connectivity” – ez a közép-európai gázipar új szlogenje. A szeptember elején Budapesten tartott „Central and South Eastern Europe Gas Connectivity” (CESEC) találkozó összefoglalója szerint Ausztriától Albániáig minden nemzeti gázhálózatot össze kell kapcsolni az összes többivel, majd ezekre további LNG-terminálokat is rá kell kötni északon (Lengyelországban) és délen (Horvátországban). A hivatalos közleményből azonban kimaradt, hogy a gázvezeték-építés csak szükséges, de nem elégséges lépés az „inter-connectivity” felé. Az egyoldalú gázfüggés megszüntetéséhez jól működő térségi gázvezetékmátrix is kell. Ha ugyanis a gáz mindig csak keletről nyugatra áramlik, akkor a domináns szállító bármikor egyszerűen leállíthatja a show-t: elzárja a gázcsapot. Viszont ha a gáz északról is megindul dél felé, majd nyugatról is keletre (sőt keletről északra és így tovább), akkor egy olyan mátrix alakul ki, amellyel a korábban meghatározó helyzetben lévő beszállító már nem tud mit kezdeni. Ha továbbra is el akarja adni a gázát Európában – és miért ne akarná, hiszen a nagy vezetékek és történelmi partnerei itt vannak –, akkor mielőbb e mátrix részévé kell válnia.
E mátrix beindulásához két dolog kell: gázvezeték és jó szabályozás. A vezetékekről már volt szó. A CESEC szerint is lesznek újabbak is, a meglévők kapacitásait is növelni fogják. A jó szabályozás körül azonban nagy a csend, holott anélkül az interkonnektorok üres csövek maradnak. Ennek legszebb, de inkább legszomorúbb példája a szlovák–magyar összekötő vezeték. Ezen, a próbaszállításokat leszámítva, csak 2016 márciusában továbbítottak napi 500 ezer köbmétert, amikor ugyanazokon a napokon Ausztria felől 10 milliót. Ukrajna felől 12 millió köbméter gáz érkezett. Miért pont márciusban? Mert abban és csak abban a hónapban a vezetéket üzemeltető Magyar Gáz Tranzit megfelezte a szállítási díjakat. Azóta is üres a vezeték. Vajon fog valaki emlékezni a magyar–szlovák példára a román–bolgár vezeték díjának megállapításakor?
Mit jelent a megfelelő szabályozás? Papíron többé-kevésbé már liberalizált térségünk gázpiaca. A valóságban azonban tele van szabályozási hordalékkal. Ilyen hordalék például, hogy az uniós pénzből épült román–magyar vezetéken Magyarország felé nem lehet szállítani, ilyen az említett magyar–szlovák vezeték esete, de ilyen a hazai gáztárolók szabályozása is.
Pedig a regionális gázmátrix nem működik gyors reagálású, úgynevezett virtuális tárolók nélkül. Ennek ellenére térségünk gáztárolása még ma is a nyáron be-, télen kitárolás modelljét követi, miközben ez nemzetközi szinten már megszűnt, hiszen már nincs jelentős téli–nyári „spread”. Az észszerű irány régiónkban is az lenne, ha az itteni tárolókat mielőbb átállítanák virtuális működésre. Ez azt jelenti, hogy a kereskedő egy virtuális ponton adja át a gázt a tárolónak (ez a letárolás), és azt bármikor ugyanezen a ponton veszi vissza tőle. Különösen érdekes lenne, ha több ország szervezné így egy virtuális poolba a tárolóit. Ekkor az A országban letárolt gáz bármekkora hányadát kikérheti B ország tárolójában (kitárolás). Sajnos a CESEC-dokumentumokból ez a gondolat kimaradt.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.