BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
olajár

Túlélni az olajársokkot?

2017.04.04., kedd 05:00

A globális olajpiac egy volatilis terület. Ha viszont eltekintünk a rövid ideig tartó áringadozásoktól, akkor az mondható el, hogy az átlagos éves világpiaci olajárak (dollárban számítva) 2012 és 2016 között mintegy 60 százalékkal csökkentek. Miként tudják így kezelni az olyan államok, mint Oroszország, Szaúd-Arábia, Irak és Venezuela a fő (néhány esetben az egyetlen) exportcikkük árának összeomlását? (Venezuela például nem túl jól.)

A tankönyvi példák szerint egy adott kormányzatnak költségvetési kiigazításokat kell végrehajtania, ha az export- és költségvetési bevételei folyamatosan csökkennek. Ha a sokk csak átmeneti, akkor egy kormányzat képes finanszírozni a külső és költségvetési deficiteket. Hogy mennyire drámai gazdasági hatásokkal jár az olajtermelők számára az olajárak beszakadása, az kiderül azokból az adatokból, amelyek az államháztartás és a folyó fizetési mérleg egyenlegét hasonlítják össze 18 olajtermelő ország esetében a nominális GDP-hez viszonyítva. Az országok többségében a 2011-ben, az olajárak tetőzése előtt tapasztalt ikertöbbletet 2016-ban jelentős mértékű ikerdeficit váltotta fel. Nem tekinthető egyedi esetnek, amikor 30 százalékpontnyi (néha még ennél is nagyobb) mértékű változás történt a GDP-hez viszonyítva.

 

Az a tény, hogy az ikerdeficitek a legtöbb esetben ilyen nagy mértékűek, azt mutatja, hogy néhány országban még a jelentős kiigazítások mellett is az export- és költségvetési bevételek kiesésének jó részét új belső és külső adósságokkal finanszírozták.

Néhány ország – közülük kiemelendő Szaúd-Arábia, amelyet 2016 októberében a feltörekvő országok közül a legnagyobb volumenű külső adósság jellemzett – kezdetben még „tiszta” mérleggel bírt, nem volt adóssága, és jelentős eszközökkel rendelkezett. A rekordszintű vagy azt közelítő ikerdeficit, illetve annak devizatartalékkal és dolláralapú adóssággal történő finanszírozása még az ilyen kedvező kezdeti feltételek mellett is az adott országok leminősítési hullámát váltotta ki. Az olajárak megfordulása meg tudja állítani ezt a trendet?

Az olaj- és nyersanyagárciklusokat közismerten nehéz előre jelezni. Néhány bikaszemléletű olajpiaci szereplő mostanában a globális kereslet fellendülésére mutat rá. Érvelésük egyrészt arra támaszkodik, hogy viszonylag alacsony olajkészletek jellemzik Európát, Japánt, illetve más országokat is, másrészt, hogy Észak-Amerikában az utóbbi időszakban megugrott az üzemanyag-zabáló SUV-ok és terepjárók vásárlása.
Ez a bikaszemlélet azonban vitatható. Az olajárak tartós csökkenését előre jelző szakértők általában a megszokott tényezőkkel érvelnek. Eszerint a szaúdiak képtelenek elérni, hogy a szegényebb, a devizabevételekre erősen ráutalt OPEC-tagállamok visszafogják a termelést.

Az árak stabilizálására vonatkozó szaúdi erőfeszítéseket emellett tovább nehezíti az az új kihívás, amelyet az amerikai olajtermelés gyors növekedése jelent. Valójában a legújabb adatok azt mutatják, hogy a WTI olaj árának utóbbi időben tapasztalható csökkenése nem lassította az olajfúró-kapacitások alakulását mérő mutató (Crude Oil Rotary Rig Count) növekedését, amely a március 24-ével véget érő héten erőteljesen emelkedett. Ez utóbbi emelkedés révén az index a 2015 szeptembere óta mért legmagasabb szintjére került.

Néhány olajtermelő ország kormányzata, úgy tűnik, arra számít, hogy vagy véget ért az olajárak esése, vagy hamarosan véget fog érni. Az öböl menti országok ugyanis az előrejelzések szerint rekordmértékben bocsátanak majd ki állampapírt. Ha nem fordul meg a trend az olajárak terén, akkor ez az állampapír-kibocsátási hullám visszafelé sülhet el. Miközben bizonytalan, hogy miként alakulnak majd az olajárak, azon országok sorsa ritkán volt biztató a múltban, amelyek tévesen átmenetiként és megfordíthatóként kezeltek piaci sokkokat. Abban a tényben, hogy a nemzetközi pénzpiacok üdvözlik az egyértelműen nagy és megoldatlan ikerdeficittel bíró országok új adósságkibocsátásait, főként a befektetők hozamvadászata tükröződik egy olyan időszakban, amikor a globális kamatszintek igen alacsonyak. Az érintett országoknak így nem a politikájuk és gazdaságuk iránti bizalom jeleként kell értelmezniük az állampapírjaik iránti keresletet.
Copyright: Project Syndicate, 2017
www.project-syndicate.org

A szerző további cikkei

Vélemény cikkek

Továbbiak

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.