Az USA hiányának kellemetlen igazsága

Az amerikai külkereskedelmi hiány mintegy 450 milliárd dollárt, vagyis a GDP 2,5 százalékát teszi ki. Mi a magyarázata annak, hogy évről évre hatalmas a deficit? Továbbá mi történne az amerikaiak életszínvonalával, ha a hiány mértéke csökkenne? Könnyű lenne a jelentős hiány miatt azokat a külföldi kormányzatokat okolni, amelyek gátolják az amerikai termékek saját piacukon történő értékesítését. Könnyű lenne hibáztatni azokat a külföldi kormányokat is, amelyek szubvencionálják az amerikai exportjukat. De nem a külföldi importkorlátozások vagy exportszubvenciók okozzák az amerikai külkereskedelmi hiányt. A valódi ok az, hogy az amerikaiak többet költenek, mint amennyit termelnek.

Ha egy ország teljes kibocsátásából többet takarít meg, mint amennyit befektet a cégekbe, akkor extra kibocsátással bír, amit külföldön értékesíthet. Más szóval, a megtakarítások mínusz befektetések értéke egyenlő az export mínusz import értékével. A hiány csökkentéséhez így az szükséges, hogy az amerikaiak többet takarítsanak meg vagy kevesebbet fektessenek be. Az USA azért képes kezelni azt, hogy több mint három évtizede minden évben hiányt mutat a külkereskedelmi mérlege, mert a külföld amerikai kötvények és részvények vásárlásával vagy az amerikai ingatlanokba és más cégekbe történő befektetéssel kész finanszírozni az USA nettó költéseit. Ha azonban a külföldi befektetők amerikai pénzügyi eszközök iránti kereslete visszaesik, akkor ezek ára csökken, illetve a kamatok emelkedni fognak. A magasabb amerikai kamatok pedig nem ösztönöznék a beruházásokat, és növelnék a megtakarításokat az USA-ban, ami a külkereskedelmi hiány csökkenését okozná. A kisebb külkereskedelmi hiány jót jelentene az amerikai exportőröknek, illetve az importtal versengő amerikai cégeknek. A deficit csökkenése révén azonban a kibocsátásból kevesebb jutna a fogyasztásra, illetve a jövőbeli fogyasztást generáló beruházásokra.

És ez csak egy része a teljes igazságnak. A hiány csökkenése nemcsak az amerikai háztartások és cégek számára elérhető termékek és szolgáltatások volumenének visszaesését jelentené, hanem azt is feltételezné, hogy az amerikai árucikkek és szolgáltatások vonzóbbá válnak a külföldi vásárlóknak, míg a külföldi termékek kevésbé lesznek vonzók az amerikai vásárlók előtt. Ez alacsonyabb amerikai export- és magasabb importárakat jelentene, amit a dollár értékének esése idézne elő. Még az amerikai kibocsátás ugyanazon volumene mellett is a hazai fogyasztásra jutó kibocsátás értéke csökkenne, mivel az USA-nak többet kellene exportálnia, hogy ugyanakkora mértékű importot tudjon finanszírozni, mint korábban.

Számítások szerint az amerikai külkereskedelmi hiány GDP-hez mért

1 százalékos csökkentéséhez az exportárak 10 százalékkal történő visszaesése vagy az importárak 10 százalékkal való növekedése szükséges. Az amerikai kereskedelmi mérleg egyensúlyközeli állapotba kerüléséhez a hiány mértékének a GDP 2 százalékával kellene csökkennie, vagyis ehhez mindkét árváltozásnak egyszerre kellene megvalósulnia. Miután azonban az amerikai export és import a GDP 15, illetve 12 százalékát teszi ki, az exportárak 10 százalékos visszaesése 1,5 százalékkal csökkentené az átlagos reáljövedelmet, miközben az importárak 10 százalékos növekedése további 1,2 százalékkal vinné lejjebb a reáljövedelmeket.

Ha a külkereskedelmi hiány azért csökken, mert a fogyasztás nő, illetve a beruházások mértéke csökken, akkor az alacsonyabb szintű beruházások a növekedés visszaesését okozzák, tovább csökkentve a reáljövedelmek hosszú távú szintjét. Ha a külkereskedelmi hiány azért csökken, mert a háztartások többet takarítanak meg, és az államháztartási deficit mérséklődik, akkor lehetséges a magasabb beruházási szint elérése, amivel hosszabb távon a jövedelmek is emelkedhetnek. Vagyis az amerikai megtakarítási ráta határozza meg, hogy miként alakul a külkereskedelmi mérleg és a reáljövedelmek hosszú távú szintje. Mások hibáztatása nem változtatja meg a helyzetet.

Copyright: Project Syndicate, 2017 www.project-syndicate.org