A globalizáció ellenzőitől megtanulható lecke

Az, hogy Emmanuel Macron valószínűleg megnyeri a francia elnökválasztást, világszerte megkönnyebbülést váltott ki. Legalább Európa nem tér rá arra a protekcionista útra, amelyet Donald Trump erőltet az Egyesült Államokra. A globalizáció támogatóinak azonban nem kell még pezsgőt bontaniuk: a protekcionisták és az „illiberális demokrácia” hívei sok országban egyre jobban teret nyernek. Továbbá az a tény, hogy egy olyan nyíltan elvakult és hazug politikus, mint Trump, ilyen sok szavazatot kaphatott, illetve hogy a szélsőjobboldali Marine Le Pen lesz Macron ellenfele a francia elnökválasztás második fordulójában, igen aggasztó. Néhányan úgy gondolják, hogy Trump gyengén teljesítő elnökségének és nyilvánvaló inkompetenciájának elégnek kellene lennie ahhoz, hogy mérsékelje a lelkesedést a máshol megjelenő populista csodaszer iránt.

Hiba lenne azonban azt gondolni, hogy a világgazdasággal szembeni elégedetlenség mértéke innentől kezdve csökkenni fog. Ha a fejlett liberális demokráciák a jelenlegi politikát folytatják, akkor az állásukat elvesztő emberek továbbra is elidegenedettnek érzik majd magukat. Sokan fogják úgy gondolni, hogy Trump, Le Pen és a hozzájuk hasonló politikusok legalább átérzik a gondjaikat. Az az elgondolás, hogy a szavazók majd saját maguktól a protekcionizmus és a populizmus ellen fordulnak, nem több, mint egy kozmopolita vágyálom.

A liberális piacgazdaság támogatóinak meg kell érteniük, hogy sok reform és technológiai újítás rosszabb helyzetbe hoz egyes társadalmi csoportotokat, akár jelentős létszámú rétegeket. Elviekben ezek a változások fokozzák a gazdaság hatékonyságát, illetve lehetővé teszik a győztesek számára, hogy kompenzálják a veszteseket. Ha azonban a vesztesek rosszabb helyzetben maradnak, akkor miért kellene támogatniuk a globalizációt és a piacpárti politikát? Valójában az az érdekük, hogy olyan politikusok mellé álljanak, akik ellenzik ezeket a változásokat. Vagyis egyértelmű a tanulság: progresszív intézkedések, köztük erős szociális, jóléti programok, átképzések, illetve a globalizáció által hátrányosan érintett egyének és közösségek egyéb támogatási formái nélkül mindig felbukkannak majd Trump típusú politikusok.

Az ilyen politikusok által okozott károk, még ha nem is sikerül teljesen megvalósítaniuk a protekcionista, nativista ambícióikat, mindannyiunk számára jelentősek, mert a félelemre építenek, az elvakult hitet fűtik, illetve hatalmukat a veszélyesen polarizált „mi és ők” stratégia alapján biztosítják. Mély és visszafordíthatatlan megosztottság lehet e politika eredménye. Az USA-ban Trump máris rombolta az elnöki hivatal tekintélyét, s nagy valószínűséggel egy még inkább megosztott országot fog maga után hagyni.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy a tudomány és a szabadság eszméjét magáévá tevő felvilágosodás kezdete előtt a jövedelmek mértéke és az életszínvonal évszázadokon át stagnált. Trump, Le Pen és más populista politikusok azonban a felvilágosodás értékeinek antitézisét képviselik. Trump alternatív tényekről beszél, tagadja a tudományos módszereket, s jelentősen csökkentené a kutatásra fordított költségvetési kiadásokat, beleértve a klímaváltozás területét is, amelyet egyszerűen hoaxnak tart.

A Trump, Le Pen és mások által támogatott protekcionizmus hasonló fenyegetést jelent a világgazdaság számára. Mintegy háromnegyed évszázada tart az a törekvés, amely szabályozásokon alapuló világgazdasági rendet próbál kialakítani, melyben az árucikkek, a szolgáltatások, az emberek és az eszmék szabadon áramolhatnak az országok között. Trump egy kézigránátot dobott ebbe a struktúrába. Trump és híveinek a határok fontosságát hirdető álláspontja miatt a cégek kétszer is meggondolják, hogy létrehozzanak-e globális értékláncokat. A bizonytalanság elbátortalanítja a beruházásokat, különösen a határon átnyúlókat, ami visszafogja a szabályozásokon alapuló globális rend kialakítását célzó törekvéseket. Minél kevesebbet invesztálnak ebbe a rendszerbe, annál kevésbé lesznek ösztönözve e rendszer támogatói, hogy az általuk képviselt ügy érdekében fellépjenek.

Ez az egész világ számára kedvezőtlen hatásokat jelent. Szeretjük vagy nem, az emberiség globális tekintetben továbbra is össze van kapcsolva, s olyan közös problémákkal fog szembenézni, mint a klímaváltozás vagy a terrorizmus. Az említett problémák megoldását célzó, együttműködést szolgáló képességeket és ösztönzőket erősíteni kell, nem pedig gyengíteni. Az ezzel kapcsolatos leckét a skandináv országok már régen megtanulták. A régió kis országai felismerték, hogy a nyitottság a kulcsa a gyors gazdasági növekedés és a jólét elérésének. Ám ahhoz, hogy nyitottak és demokratikusak maradjanak, az állampolgáraikat meg kellett győzniük arról, hogy a társadalom jelentős rétegeit ne hagyják magukra.

A jóléti állam így jelentős mértékben járult hozzá a skandináv országok sikereihez. A szóban forgó országok felismerték, hogy a prosperitás egyetlen fenntartható módja a megosztott jólét. Ez az a lecke, amelyet az USA-nak és Európa többi részének most meg kell tanulnia.