Több lesz a külföldi cégfelvásárlás Magyarországon

Számosságukat tekintve még mindig a magyar–magyar tranzakciók dominálták a hazai felvásárlási piacot 2016-ban, pedig soha ennyi külföldi befektetési alap nem érdeklődött magyarországi célpontok iránt, mint most. A jelenség hátterében részben az áll, hogy az alacsony hozamszint a befektetési alapok felé hajtja a tőkét, ugyanakkor azok érdeklődési horizontja a nagyobb értékű vállalatok irányába tolódik, és ebben a kategóriában kisebb a kínálat a magyar piacon.

Az elmúlt évben folytatódott a növekedés a régió cégfelvásárlási piacán, hiszen az általános fellendülés eredményeként magas készpénzállomány halmozódott fel sok hazai és régiós vállalatnál. Az alacsony hozamkörnyezet miatt tulajdonosaik gyakran inkább a cégben hagyják a tőkét, és akvizíciókkal próbálják vagyonukat gyarapítani. A rendelkezésre álló tőke és az alacsony hitelkamatok miatt bátrabban kezdeményeznek felvásárlásokat, ami a magyar piacon is érezteti a hatását, különösen az élelmiszeriparban, a feldolgozóiparban, a kiskereskedelem bizonyos szegmenseiben, a gyógyszeriparban vagy az üzleti szolgáltatások piacán.

Az, hogy 2016-ban is többnyire magyar szakmai vevőkkel kötötték a legtöbb üzletet a hazai eladók, nem azt jelenti, hogy a hazai szereplők aktívabbak a külföldieknél. Inkább az a helyzet, hogy iparágtól függően bizonyos méret alatt a külföldi szakmai és pénzügyi befektetőknek nem éri meg egy-egy magyarországi lehetőséggel foglalkozni, és a magyar tranzakciók többsége jellemzően a nemzetközi viszonylatban kicsinek számító, néhány millió eurós kategóriába tartozik.

A külföldi befektetők részéről ugyanakkor továbbra is jelentős az érdeklődés a jó lehetőségek iránt. Természetüknél fogva a pénzügyi befektetők étvágya erőteljesebben érzékelhető. Az érdeklődők palettája igen széles, vannak köztük iparágra szakosodott befektetők, de többségük inkább generalista. Észrevehető trend, hogy az alacsony hozamkörnyezet miatt a sikeres pénzügyi befektetőkhöz egyre több tőke áramlik, egyre nagyobb alapokat indítanak, ezzel párhuzamosan az általuk preferált befektetések mérete is növekszik. Részben ez az oka annak, hogy még mindig a magyar–magyar tranzakciók dominálják a piacot.

Számos olyan pénzügyi befektető, aki öt éve még 10-15 millió eurós befektetésekkel is foglalkozott, ma már minimum 20-25 millió eurót kíván befektetni egy-egy tranzakció során. Mivel a pénzügyi befektetők az elért hozam növelése érdekében gyakran alkalmazzák a leveraged buyout konstrukciót, azaz a céltársaság vételárát részben – akár 50 százalékban is – hitelből finanszírozzák, a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy leginkább a 30 millió eurót meghaladó cégértékű vállalatokat keresik. Az ennél kisebb értékű vállalattal rendelkező tulajdonosoknak sem kell ugyanakkor csüggedniük, hiszen több kisebb tranzakciókra szakosodott helyi és régiós pénzügyi befektető is aktív az országban, és rohamosan nő az egyelőre kisebb befektetéseket célzó, újonnan indult alapok száma is, így 2017-ben emelkedhet a pénzügyi befektetők által megvalósított tranzakciók mennyisége.

Az alacsony hozamkörnyezet érdekes velejárója ugyanakkor, hogy a tulajdonosok tanácstalanabbak az értékesítés során részükre kifizetett vételár kezelésével kapcsolatban. Bár a körülmények ideálisak, halogatják a tranzakciós folyamat elindítását, mondván, a vételár szinte semmit nem hozna, ha állampapírba fektetnék, a bonyolultabb pénzügyi befektetésekhez pedig nem értenek. Megemelkedett hozamszint esetén azonban a befektetők által elvárt hozam és a finanszírozási költség is növekszik, ami csökkenti a befektető oldaláról a céltársaságért fizethető vételárat. Egyáltalán nem biztos tehát, hogy megéri a magasabb hozamkörnyezetre várni, és kihagyni a jelenlegi aktív tranzakciós piac által kínált lehetőséget a vállalatban felhalmozott vagyon realizálására, részben vagy akár egészben.