A műanyaghulladékokról szóló globális szerződés felé
Ha több millió év múlva is lesznek geológusok, akkor könnyen megállapíthatják majd az úgynevezett antropocén kor kezdetét – ez az a földtörténeti kor, melyben az ember bolygónk környezetének domináns befolyásolójává vált. Bármerre tekintenek majd, a műanyaghulladékok formájában egyértelmű bizonyítékokat fognak találni ennek a kornak a kezdetére.
A világgazdaság fontos alapanyaga a műanyag, amely megtalálható autókban, mobiltelefonokban, játékokban, ruhákban, csomagolóanyagokban, orvosi eszközökben, és még lehetne sorolni a példákat. Világszerte 322 millió tonna műanyagot gyártottak 2015-ben. Ez a mennyiség tovább fog növekedni, 2050-re akár a négyszeresére is.
A műanyagok azonban már most globálisan jelentős környezeti, gazdasági és szociális problémákat okoznak. Bár előállításukhoz értékes nyersanyagokra van szükség, a műanyag olyan olcsó, hogy az eldobható – gyakran egyszer használatos – termékekben használják fel. Ebből adódóan hatalmas mennyiségű műanyagszemét szennyezi a Földet.
Eldugítják a városok szennyvízcsatorna-rendszerét, és növelik az árvizek kockázatát. Évente akár 13 millió tonna műanyaghulladék is az óceánokba kerülhet. 2050-re több műanyag lehet az óceánokban, mint hal. A partokra kimosott hulladéktömeg évente több százmillió dolláros kárt okoz a turizmusnak.
Továbbá ezek a műanyagok súlyosan veszélyeztetik az állatvilágot. Az elpusztult vagy haldokló fókákon, pingvineken és teknősökön túl, amelyek balszerencséjükre műanyaghulladékba gabalyodtak, a biológusok olyan elpusztult bálnákat és madarakat is találnak, melyek gyomra apró műanyagtörmelékkel van tele.
A műanyag termékek az emberek egészségét is veszélyeztetik. Miközben az élelmiszerek csomagolására használtak általában nem mérgezők, a legtöbb műanyag vegyi anyagokkal van tele, kezdve a lágyítószerektől (amelyek a mirigyekre vannak káros hatással) a tűzálló anyagokig (amelyek nagyobb koncentrációban rákkeltők vagy mérgezők). E vegyi anyagok az óceánokon, a táplálékláncon keresztül végül az ételeinkbe jutnak.
A kialakult helyzet megoldása nem lesz egyszerű. Egyetlenegy ország vagy cég – bármennyire eltökélt is – sem tudja önállóan megoldani a problémát. Sok szereplőnek – beleértve a legnagyobb műanyagtermelőket és -szennyezőket, a hulladékmentes környezetet célzó kezdeményezéseket és a kutatási intézményeket – kell együttműködnie a helyzet kezelésében.
Az első lépés egy olyan magas szintű fórum kialakítása, mely elősegíti az érdekelt felek közötti párbeszédet, hogy a műanyagszennyezés csökkentése érdekében együttműködésen alapuló stratégia jöjjön létre. Egy efféle stratégiának túl kellene lépnie az önkéntes akcióterveken, partnerségeken, s egy jogilag kötelező érvényű nemzetközi megállapodást kellene megcéloznia. Az előkészítő tárgyalásokat egy ilyen szerződésre vonatkozóan az ENSZ idén decemberben Nairobiban rendezendő fórumán (UN Environment Assembly) lehetne elindítani. Felmerülhet a kérdés, hogy vajon bele kellene-e vágnunk holmi újabb, hosszú és fáradságos tárgyalássorozatba, amely egy globális szerződéshez vezetne el. Nem tudnánk technológiai alapon megoldani a műanyagok okozta problémát?
A rövid válasz az, hogy valószínűleg nem. A biológiailag lebomló műanyagoknak például csak akkor lenne értelmük, ha eléggé gyorsan bomlanak le ahhoz, hogy ne okozzanak kárt az állatvilágban. Még az olyan ígéretes felfedezéseket is, mint a műanyagokat lebontó, megemésztő baktériumok és molylepkék, csak kisegítő eszközként lehet bevetni.
Az egyetlen valódi módja a probléma kezelésének, ha radikálisan csökkentjük a műanyaghulladékok mennyiségét. A technológia segíthet a műanyagok pótlásában és újrahasznosításában, ám ez nem szükséges, ahogy azt világszerte sok hulladékmentes közösség és város példája mutatja. Például a toscanai 46 700 fős város, Capannori 2007-ben stratégiát fogadott el a hulladékmentességről. Egy évtizeddel később 40 százalékkal csökkentette a szemét mennyiségét. A kommunális hulladék 82 százalékát szelektálják, csak a fennmaradó 18 százalék kerül szemétlerakókba.
Az ilyen kezdeményezéseknek irányt kell mutatniuk a műanyagokról szóló nemzetközi szerződés részét képező nemzeti akciótervek számára.
Természetesen a hulladékmentes környezetre való átálláshoz befektetésekre van szükség. Bármilyen, a műanyagokról szóló nemzetközi szerződésnek így egy finanszírozási mechanizmust is tartalmaznia kell, s a „szennyező fizet” elve jó kiindulópontnak számít. A globális műanyagipar – amelynek éves bevétele mintegy 750 milliárd dollárt tesz ki – biztosan elő tudna teremteni pár százmillió dollárt, hogy elősegítse annak a szemétnek az eltakarítását, melyet létrehozott.
Nem lesz könnyű egy átfogó, kötelező és előremutató globális szerződést elfogadni a műanyagokról. Ez időbe és pénzbe kerül, illetve elkerülhetetlenül tartalmaz majd kiskapukat, hiányosságokat. Természetesen mindez önmagában nem fogja megoldani a műanyagok okozta szennyezés problémáját, ám ez a siker egyik előfeltétele. A műanyaghulladékok okozta szennyezés az antropocén kor meghatározó problémája. E globális szennyet teljes mértékben mi hoztuk létre. Tehát az eltüntetése is teljes mértékben rajtunk múlik.
Copyright: Project Syndicate, 2017
www.project-syndicate.org
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.