A Theresa May kormányfő által kezdeményezett, június 8-ra kiírt választás át fogja alakítani Nagy-Britannia politikai helyzetét, illetve az ország Európával való kapcsolatát, de nem feltétlenül oly módon, ahogyan az May konzervatív pártjának jelentősen megnövő parlamenti többségéből következhetne. Három oka van annak, hogy Nagy-Britannia Európa-párti progresszív erői számára még a tönk széléről is van visszaút.
Először is azzal, hogy előrehozta a választásokat, May kitolta az EU-ból való kilépés tényleges időpontját 2019-ről 2022-re. Az előrehozott választás lehetővé teszi, hogy egy hosszú átmeneti időszak következzen a 2019. márciusi formális EU-kilépés után, amely alatt az üzleti élet és az államigazgatási rendszer alkalmazkodhat az addigra elfogadott kilépési feltételekhez.
Amíg nem írták ki a választást, addig szinte lehetetlen volt kibékíteni az üzleti élet hosszú átmeneti időszakra vonatkozó igényét a konzervatív euroszkeptikusok ahhoz való ragaszkodásával, hogy teljes körű és azonnali szakítás történjen az EU-val. Az elsöprő győzelem megadja majd Maynek a szükséges felhatalmazást, hogy az EU-ellenes szélsőségesek ellenkezése dacára is hosszú átmeneti időszakról tárgyaljon.
Az előrehozott választás így a gazdasági változásokat késleltetni fogja, a brit politika átalakulását viszont nagymértékben felgyorsítja. Ez a második oka annak, hogy a brit euroszkeptikusok közelgő választási diadala miért alakulhat át végül pirruszi győzelemmé.
A fő ellenzéki erő, a Munkáspárt 2015 óta vívja haláltusáját, de az előrehozott választás kiírásáig úgy nézett ki, hogy idővel úrrá lehet a gondokon. Miután a korábbi helyzet szerint a következő választás 2020-ban lett volna esedékes, így az addig következő három évben néhány előre nem látható fejlemény lehetővé tehette volna a Munkáspárt újjáéledését. Azzal azonban, hogy May előrehozta a választást, a Munkáspárt szétesésének folyamatát is előrébb hozta, és lényegében szertefoszlatta újjászületésének lehetőségét.
A Munkáspárt a júniusi választási veresége után szétesik, ezt követően szinte biztossá válik a progresszív brit politikai erők átrendeződése. Ebben a folyamatban a kiábrándult munkáspárti politikusok és szavazók egységbe tömörülhetnek a liberális demokratákkal, a zöldekkel és talán a skót és a walesi nacionalistákkal.
Az ideit követő parlamenti választás várható időpontjáig, vagyis 2022-ig a brit internacionalista és progresszív politikai erőknek öt évük lesz felkészülni arra, hogy May kihívói legyenek. Addigra a konzervatívok már három parlamenti cikluson át, összesen 12 éve lesznek kormányon. Hozzávetőleg ennyi idő után jellemzően ismét kileng a brit politikai inga a bal- és a jobboldal között.
Továbbá azzal, hogy az előrehozott választás lehetővé teszi a meghosszabbított átmeneti időszakot a Brexit terén, csak 2022 körül jelentkeznek majd teljességében az EU-tagság megszűnésének következményei. Ekkorra kerülnek előtérbe a Brexit-párti koalíción belüli ellentétek a libertariánus szabadkereskedelem-párti erők és a szociálisan konzervatív nacionalista és protekcionista erők között. Mindeközben az USA-val és Kínával kötendő szabadkereskedelmi megállapodásokra vonatkozó erőfeszítések a felszínre fogják hozni Nagy-Britannia alkupozíciójának gyengeségét. Ebből adódóan a közvélemény Brexittel kapcsolatos álláspontja 2022-re jelentősen megváltozhat.
Tegyük fel, hogy mindeközben az EU folytatja a gazdasági kilábalást. Továbbá feltételezzük azt is, hogy az idei francia és német választások után egy erősebb francia–német partnerség az eurózónát a szorosabb politikai integráció irányába viszi el, ami nyilvánvalóan szükséges ahhoz, hogy az euró fennmaradjon. 2022-re a brit szavazók úgy dönthetnek, hogy a kétsebességes EU-ba történő újbóli belépés jóval vonzóbb alternatíva, mint azért könyörögni, hogy az USA-val egy olyan partnerség alakuljon ki, amelyben Nagy-Britannia csak a kisebbik fél lehet. Ez a harmadik ok, amely miatt a brit konzervatív euroszkeptikusok végül megbánhatják, hogy a közelgő választáson nagy győzelmet aratnak.
Bármi történik is, a Nagy-Britannia hosszú távú jövőjéről szóló háborúban a döntő csata nem May idei elsöprő választási győzelme lesz, hanem az az öt év múlva esedékes ütközet, amely a nacionalista konzervatív és az új, progresszív ellenzék között alakul majd ki.
Copyright: Project Syndicate, 2017
www.project-syndicate.org
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.