A részmegoldások ideje lejárt

Hogyan adhatnánk lendületet a GDP növekedésének, miként javítható a magyar gazdaság versenyképessége? Ezeket a kérdéseket nagyon gyakran felteszik, a választ azonban jellemzően gazdaságpolitikai, nem pedig informatikai kontextusban keresik. Az alábbiakban egy olyan, könnyen kiaknázható lehetőségre hívom fel a figyelmet, amelynek révén sok vállalat és intézmény képes hatékonyságát – és ezáltal versenyképességét – növelni, amivel egyúttal e szervezetek az ország versenyképességének javulásához, az egy főre eső GDP emelkedéséhez is hozzájárulhatnak.

A versenyképesség egyik, a 21. században immár alapvető feltétele, hogy a vállalati, intézményi működést biztosító technológia az elérhető legmodernebb megoldásokat alkalmazza. A magyarországi szervezetek ettől általában sajnos messze vannak. A legtöbbjük egyedi fejlesztésű – de legalábbis szigetszerűen (azaz nem integráltan, egybekapcsoltan működő), egy adott feladat megoldására kidolgozott – alkalmazásokat használ. Van olyan egyetem, ahol 80-100 rendszer működik. Ez többek között azt jelenti, hogy ugyanazt az adatot akár tízszer is „fel kell vinni”, ugyanennyi hibalehetőség mellett.

Érthető ugyanakkor, hogy vállalataink és intézményeink többsége a döntéshozási mechanizmus nehézkessége, a rendelkezésre álló források és idő szűkössége miatt sokáig csak a legégetőbb problémákra koncentrált, azokra keresett – néha ad hoc döntések nyomán – megoldást. Ami azonban húsz évvel ezelőtt még megszokott volt, azt a technológia fejlődése egyértelműen múlt időbe tette: a részmegoldások ideje lejárt. A 21. századi megoldás a szigetszerűen működő egységek integrálása egyetlen, alacsony működési költségű, számos funkciót lefedő, jellemzően felhőalapon működő rendszerbe. Itt az egyes részfeladatokat ellátó modulok ugyanazt az adatbázist használják, a folyamatok pedig automatikusan futnak, és nem igényelnek időről időre manuális beavatkozást, hosszas szoftverfrissítést. Tudom, hogy a felhőalapú szolgáltatásokkal szemben számos vállalatnál és állami intézménynél is van ellenérzés, ez azonban nem lehet a modernizálás kerékkötője!

Pozitív fejlemény, hogy a források szűkösségét napjainkban az uniós források is enyhítik. A digitális átalakulást a Gazdaságfejlesztési és innovációs operatív program (Ginop) és a Közigazgatás- és közszolgáltatás-fejlesztés operatív program (Köfop) keretében több felhívás is célozza. Bár a tervezett kiírások többsége a kormányzati szándéknak megfelelően már megjelent, talán hasznos lenne, ha a döntéshozók – esetleg a források átcsoportosításával, a keretösszegek növelésével, a felhívások módosításával – célzottan is lendületet adnának a szigetszerűen működő rendszerek integrációjának mind a vállalati, mind az intézményi vagy államigazgatási szektorban.

Számszerűsíthető-e a szigetmegoldások felszámolásából származó előny? A külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy az integrált rendszerekre áttérő vállalatoknál az egy főre eső hozzáadott érték – az ágazat, a vállalatméret és más tényezők függvényében – akár 30-60 százalékkal nőhet. Ez egyrészt a hatékonyság növekedéséből, a költségek lefaragásából ered; a bürokrácia csökken, ugyanazt a feladatot kevesebb ember is el tudja végezni. Másrészt a részletesebb ügyfélismeret és a gyorsabb működés jelentősen javítja a szolgáltatások minőségét, ami természetesen az árbevétel növekedésében is érzékelhető.

Meggyőződésem, hogy ha Magyarország elindul ezen az úton, nyugodtan megcélozhatjuk a fenti számokat, és három-öt éven belül el is érhetjük. Ha sikerrel járunk, akkor a teljes joggal prioritásként kezelt versenyképesség-növelés terén is kézzelfogható és pénzben is kifejezhető eredményeket érhetünk el.