BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
Brexit

Mi lesz az európai tőkepiacokkal?

2019.07.29., hétfő 16:15

Amikor majd az Egyesült Királyság végül tényleg kilép az Európai Unióból – feltételezhetően ez így is lesz –, akkor Európa legnagyobb tőkepiacát is magával viszi. A londoni City elvesztése arra késztetheti az EU-ban maradó 27 tagállamot, hogy egy bezárkózó stratégiát dolgozzanak ki tőkepiacaik irányítására. Jobban tennék azonban, ha továbbra is nyitva tartanák ezeket a piacokat London és a világ többi része előtt, illetve valójában integrálnák velük.

A nagyobb fokú tőkepiaci nyitottság elérése már egy ideje az EU napirendjén szerepel: 2014 óta törekszik arra, hogy integráltabb piacokat hozzon létre a határon átnyúló befektetések számára az unión belül. A tőkepiaci unió (CMU) megteremtéséhez azonban politikailag kényes intézkedésekre van szükség számos területen, beleértve az adózást, a fizetésképtelenségi eljárásokat, valamint a pénzügyi szabályozásokat. Emiatt ez a folyamat lassan halad előre.

A londoni City nélkül az EU valószínűleg lemond arról a tervéről, hogy egy olyan tőkepiacot hozzon létre, amely felveheti a versenyt New Yorkkal vagy Tokióval. Ez azonban nem jelenti azt, hogy fel kellene adnia a CMU kiépítésére vonatkozó ambícióit. Elvégre is, azok az alapvető problémák, amelyeket a CMU kezelni hivatott lenne, továbbra is fennállnak.

Először is, továbbra is számolni kell annak kockázatával, hogy egy aszimmetrikus sokk során az eurózóna destabilizálódik.

Egy nagyobb, határokon átnyúló tőkepiac csökkentené ezeket a kockázatokat azáltal, hogy egy adott országban vagy régióban kialakuló gazdasági sokk költségét megosztaná a befektetők között szerte az unióban. Továbbá az európai vállalatok túlzottan függnek a bankoktól, amelyek szabályozói nyomásra kevesebbet hiteleznek, és több tőkét gyűjtenek. A CMU a finanszírozási források szélesebb körét nyitná meg, miközben csökkentené a banki sokkokkal szembeni sérülékenységet.

Fotó: MTI/AP/Kirsty Wigglesworth

De még az EU27-ek integrált tőkepiaca is túl kicsi lenne ahhoz, hogy kielégítse az európai cégek finanszírozási igényeit, ami azt jelenti, hogy Európán kívüli forrásokra is szükség lesz majd. Emiatt döntő fontosságú a globális keretrendszer kialakításának kérdése.

Egy globális szintű keretrendszer létrehozása azonban nem lesz zökkenőmentes, elég, ha csak a felügyeleti jogkörök elvesztésére gondolunk, mivel a vezető globális tőkepiacok az EU-n kívül találhatók. Ez a fő oka annak, hogy az EU politikusai határozott álláspontot képviselnek abban, hogy a Brexitet követően a brit cégek miképp jelenhessenek meg az unió piacain: ha az Egyesült Királyság nem marad tagja a közös piacnak, akkor az EU-ban értékesíteni kívánó brit cégeknek szűken meghatározott egyenértékűségi előírásoknak kell megfelelniük.

Az Egyesült Királyságot ugyanis nem fogják különleges elbírálásban részesíteni. Ebben a megközelítésben az az érthető brüsszeli politika ölt testet, amely az Európai Unió és Nagy-Britannia közötti megállapodásra holisztikus módon tekint, és ahol lehet, megpróbál nyomást gyakorolni a brit félre.

Az EU27-ek vezetői tudják, hogy a fogyasztóikhoz való hozzáférés kiemelt prioritású a brit cégek számára, így ezt nem fogják könnyen megadni.

Miközben a felügyeleti jogkörök elvesztésével kapcsolatos félelmeket legitimnek lehet tekinteni, azt nem lehet hagyni, hogy ezek szükségtelenül korlátozzák a vállalatok finanszírozáshoz jutását. A pénzügyi autarkia ideje már a múlté, és Európa sem hozhatja vissza. Amit Európa tehet, az az, hogy mélyíti a globális pénzpiacokba való beágyazottságát, és erősíti hangját a szabályozások terén.

Emiatt döntő fontosságú az unió és Nagy-Britannia kapcsolata, és bármilyen jogi formát ölt majd, az EU-nak biztosítania kell, hogy abban az információk rendszeres cseréje, az átfogó felügyeleti együttműködés, valamint az újonnan felmerülő kérdésekkel kapcsolatos közös döntéshozatal is szerepeljen.

A Brexit utáni ideális pénzügyi kapcsolatban egy kölcsönös elismerési megállapodás jönne létre. Az EU azonban sosem fogadna el jogilag kötelező kölcsönös elismerési mechanizmust a pénzügyi szolgáltatások terén, különösen nem egy olyan országgal, amely kilépett az unióból. A jogilag kötelező mechanizmusok hiányában a két fél felügyeleti, szabályozói hatóságainak intézményesített együttműködést kell folytatniuk.

Copyright: Project Syndicate, 2019

www.project-syndicate.org

A szerző további cikkei

Vélemény cikkek

Továbbiak

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.