A vuhani nátha és az új remény

Rendkívüli időket élünk, és csak kapkodjuk a fejünket, ha folyamatosan olvassuk az internetes portálokon a növekvő számokat. Csapataink (egészségügyi dolgozóink, árufuvarozóink, karanténokat építő munkásaink) harcban állnak, akárcsak dédapáink a frontokon az I. világháborúban. De ezt a háborút nekünk otthon, a saját családunk körében vagy éppenséggel magányosan kell megvívnunk.

Már előkerültek a riasztó történelmi példák is, mint az 1918-as spanyolnátha, amely valójában nem is spanyol eredetű volt, de akkoriban a semlegességet deklaráló, fasiszta rendszerű Spanyolországban – ironikus módon – szabadabb volt a sajtó, mint Európa többi részén, ahol általánosan érvényben volt a hadi cenzúra. Ezért, mivel csak Spanyolországból érkezhettek hírek az elharapózó betegségről, Európában úgy terjedt el, hogy a modern történelem leghalálosabb, becslések szerint ötvenmillió, elsősorban fiatal, a húszas éveiben járó áldozatot követelő járványa maga is spanyol eredetű. (Talán ezért nincsen elegendő megbízható adat a Monarchia tekintetében, mint ahogy a mai napig nem ismerjük a zéró pácienst sem, bár van olyan kutató, aki szerint Kansasból indult el a vírus. Ám a legfrissebb elemzés szerint már két évvel korábban, 1916 telén megjelent a kórokozó a franciaországi Étaples-ben.)

Mielőtt továbbmegyünk, azt azért érdemes lenne rögzíteni a mostani járvány további, Európa-szerte tapasztalható terjedése kapcsán is, hogy Kínában – ahol már alábbhagyni látszik a betegség terjedése – de­cember óta 7500 halottat követelt a koronavírus-fertőzés. Csak viszonyításképpen: Magyarországon éves szinten 40-50 ezer ember kap agyvérzést, s közülük hozzávetőlegesen 15 ezren sajnos bele is halnak. Vagy egy másik példa: 2000-től 2014-ig évente stabilan 24 ezernél több ember hunyt el Magyarországon a dohányzás következményeként. A Covid–19 járványnak még nem vagyunk túl a nehezén – sőt, a spanyolnátha példája is mutatja, hogy az idő előtti lazítás, fegyelmezetlenség egy sokkal erősebb hullámot is kiválthat –, mégis optimistán kell a jövőbe és előretekintenünk. Ehhez viszont arra is szükség van, hogy – bármennyire elképesztően hangzik is – lássuk a mostani járvány lehetséges előnyeit.

Mik lehetnek ezek? Nos, először is nézzük meg, hogy a korábban említett, brutális következményekkel járó spanyolnátha mit is hozott az emberiségnek. Az 1918-as világjárvány megjelenése előtt gyakorlatilag nem létezett (köz)egészségügy. Az orvosok vagy magánzók voltak, vagy alapítványok, egyházak állományában álltak. Bármily hihetetlen is, a korabeli felfogást a legfejlettebb országokban (Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Nyugat-Európa) az egészséggel kapcsolatosan áthatotta a ma már – jogosan – szitokszónak számító eugenika. Ez azt jelentette, hogy

Ez a logika azt sugallta, hogy az emberek, akik a fertőzésben meghaltak, valójában maguknak köszönhették balsorsukat, hiszen nem voltak eléggé rátermettek, hogy a megfelelő életkörülményeket és feltételeket biztosítsák maguknak, és a darwini evolúció tette a dolgát. Ezért az akkori – ma már úgy mondanánk – közegészségügyi előírások kizárólag a gazdagok és a privilegizáltak érdekeit védték az alacsonyabb rendű és lenézett tömegekkel szemben.

A spanyolnátha ezt változtatta meg, hiszen a hadszíntereken harcolók makkegészséges, erős fiatalok voltak, akik – noha az elitet védték – tömegével haltak meg a járvány miatt. Nagyjából ugyanazért, mint a szegények odahaza: legyengült szervezet (a háború vége felé csökkenő, kalóriaszegény fejadagok), zsúfoltság (laktanyák), a fertőzések számára ideális és az alapvető higiéniai szükségleteket nem biztosító környezet (lövészárkok).

A járvány utáni öt évben számos országban megjelent vagy saját büdzsét kapott a kormányzaton belül az egészségügyi terület – ez ma már elképzelhetetlen lenne másképp. 1919-ben Ausztriában állították fel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) elődjét, a járványügyi harc nemzetközi irodáját, megalapozva a nemzetközi együttműködést ezen a területen. 1925-re az USA-ban már szövetségi szinten minden állam részt vett egy nemzeti betegségjelentési rendszerben, adatbázisokat hoztak létre, megalapozva egy bizonyos fokú előre jelző képességet az Egyesült Államokban.

A mesterséges intelligencia forradalmát. Mire gondolok? Egy járványügyi mesterséges intelligencia széles körű alkalmazása talán nagyobb eséllyel mutathatja meg az úgynevezett zéró pácienst az országokban, és támogathatja a kutatási eredmények emberi elemzés számára áttekinthetetlenül gyors és absztrakt szintézisét. A szemünk előtt nyer teret a home office és a rugalmasabb oktatási infrastruktúra magasabb szintű kiépülése a távmunka és a távtanulás (kényszerű) elterjedésével. Az 5G pedig a különböző, személyes jelenlétet igénylő, de digitális avatárokkal kiváltható, egyre több szereplős együttműködési formákat hozhatja el, hiszen ez a technológia már négyzetkilométerenként akár egymillió kapcsolatot is képes kezelni egy időben. A robotok felhasználása is felgyorsulhat. Kínában a napokban kezdte meg a működését az első nagymértékben a robotokra támaszkodó idősotthon, ahol a lakók sokkal jobban és hatékonyabban tudnak kapcsolatot tartani a külvilággal, és az eddigi tapasztalatok meglepően pozitívak.

A járvány Ázsiából indult el, mint ahogy a mesterséges intelligencia és a robotika forradalma is. Talán itt az idő minderre úgy tekinteni, mint egy olyan lehetőségre, amely számos kihívásra választ tud adni a jövőben egy alkalmazkodóbb, fenntarthatóbb és termelékenyebb társadalom érdekében.