Súlyos légörvényben a világgazdaság – leszállópálya helyett összehangolt mozdulatok kellenek

Gazdaságaink működésének alapja a bizalom. Hatványozottan igaz ez olyan rendkívüli időkben, mint a jelenlegi.

A koronavírus-járvány általában megingatja a társadalom és a gazdaság szereplőinek biztonság-érzetét, így megnövekedett bizonytalanságok közepette minden korábbinál nagyobb szükség van a témában megjelenő írások higgadtságára.

Bod Péter Ákos, az MNB korábbi elnöke március 23-án az Alfahír portálon hosszú véleménycikkben elemezte a koronavírus-járvány nemzetközi és hazai politikai-gazdasági életre gyakorolt hatásait. Jegybanki szakemberként a politikai üzenetekkel nem szeretnénk foglalkozni, azonban a gazdasági hatásokat és a gazdaságpolitika mozgásterét illetően a szerzőtől alapvetően eltérő módon látjuk a kialakult helyzetet.

Bár a koronavírus korábban nem látott kihívásokat okoz a világ gazdaságainak, a magyar gazdaság az elmúlt 100 évben nem rendelkezett a jelenlegihez hasonlóan erős fundamentumokkal és gazdaságpolitikai mozgástérrel a helyzet kezelésére.

A repülés során az egyik legrémisztőbb helyzet, amikor a repülőgép súlyos légörvénybe kerül. A gép rázkódik, hirtelen magasságvesztés következik be, ráadásul mindez gyakran óceánok fölötti, repülőterektől távoli övezetekben. Ezekben a helyzetekben hatványozottan felértékelődik a kapitány és a pilóták szerepe. Amint az a való életben is szinte mindig történik, gyors, határozott, összehangolt mozdulatokkal a pilóták stabilizálják a gépet és ezzel az utasok is gyorsan visszanyerik nyugalmukat. Ugyanakkor a kapkodás, az információhiány, a döntésképtelenség csak ront a helyzeten, ami végzetes esetben akár tragédiához is vezethet. A koronavírus-járvány jelenleg egészen hasonló helyzetet teremtett a világgazdaságban. Ráadásul, amint azt látni fogjuk, a vírus megjelenése előtt a különböző gazdaságok a legkülönbözőbb magasságokban repültek.

Az alacsonyabb repülési magasság és a kisebb manőverezési képesség most a gazdasági életben is komoly hátrányt jelent, a magasabb növekedési potenciállal és nagyobb mozgástérrel rendelkező szereplőkhöz képest.

Koronavírus-járvány, avagy egy krízis, ami más mint a többi

A koronavírus olyan válsághelyzetet teremtett, ami más, mint az elmúlt évszázad gazdasági krízisei. A következmények leginkább egy természeti katasztrófa vagy háború hatásaihoz hasonlíthatók. Egyszerre van szükség közegészségügyi és gazdasági válságkezelésre. Ilyenkor a kormányok feladata pontosan az, hogy megfelelő információ birtokában érthetően kommunikáljanak, gyorsan és hatékonyan koordináljanak, hogy a szükséges lépések minél előbb megszülethessenek.

Számos kormány felelősen döntött, amikor az egészségügyi szempontokat előre sorolva a járvány terjedésének lassítására helyezte a hangsúlyt. Nem osztjuk Bod Péter Ákos véleményét, miszerint a járvány lassítása politikai megoldás, aminek oka felkészülés lemaradása. Lassítani a járványt nem politikai okokból, hanem egyértelmű egészségügyi megfontolásokból kell. Minden ország ugyanazzal küzd, az egészségügyi ellátórendszer kapacitásának fenntartása érdekében próbálja lassítani a vírus terjedését. Ha nem lassítaná, akkor a vírus rövid idő alatt nagyon sok embert fertőzne meg, amit a világ egyetlen egészségügyi rendszere sem lenne képes kezelni. Ilyen esetben egészen biztosan jóval nagyobb lenne a végzetes kimenetelű esetek száma is, amit minden felelős kormány igyekszik elkerülni. Az emberéleteken és az egészségügyi szempontokon túl a gazdaság hosszú távú érdekei is ezt kívánják meg.

A koronavírus gazdasági következményei világszerte nagyon speciálisak. Egyszerre okozza a gazdasági vagy társadalmi élethez elengedhetetlen bizalom elillanását, a kereslet visszaesését, a termelő kapacitások leállását és a pénz- és tőkepiacok zavarait. A válság a globalizáció alappilléreit támadta meg: az összetett, alacsony készletszintekre optimalizált, kontinenseken átívelő termelési láncokat, az olcsó utazási költségek mellett óriásira növekvő élménygazdaságot és a végtelenül összetetté váló globális pénzpiacot. A járvány miatt a bizalmi problémák elkerülhetetlenül azonnali termelés-kiesésekhez, a szolgáltató szektor leállásához és a tőzsdei árfolyamok zuhanásához vezet, mindezt rekord gyorsan bármely más korábbi válsághoz képest.

A gazdaságpolitika feladata jelenleg kettős: elsőként az egészségügyi védekezéshez szükséges források biztosítása, a károk enyhítése és a gazdaságok stabilizálása. Ezt követi második vonalként a növekedési potenciál szempontjából fontos képzett munkaerő és hatékony vállalati kapacitások megőrzése, továbbá a felkészülés a gazdaság zökkenőmentes újraindítására. Sem a világ, sem gazdaságaink működése nem lesz ugyanaz a vírus után, mint ami előtte volt. Minden olyan vállalat, amely hagyományos működési logikájában leállásra kényszerül, igyekszik átállni az emberi kontaktot kerülő üzletmenetre. Ez jelenthet otthoni munkavégzést, internetalapú működést, digitális megoldások felé fordulást, robotizációt és számos egyéb innovációt. Globális és makroszinten új világrend várható, mert minden ország egyszerre érti meg, hogy a nemzetközi munkamegosztás, az ellátási láncok rendkívül specifikus részébe történő részleges bekapcsolódás egyben hatalmas nemzetközi ráutaltságot is eredményezett. Az újrainduláskor készen kell állni a piaci kényszer miatti felgyorsuló technológiai váltásra, új kereskedelmi szövetségekre és egy új típusú globalizáció kialakulására.

A magyar gazdaság helyzete – 10 pont amiért bízhatunk a pilótáinkban

A koronavírus okozta gazdasági sokk-hatás nem magyar-specifikus történet, ezért annak hatásait is fontos nemzetközi kontextusban értelmezni. Minden megállapítás csak nemzetközi összehasonlításban segít megérteni a folyamatokat. Lehet utalni a hazai kockázati mutatók emelkedésére vagy a forint árfolyamának gyengülésére, ahogy azt Bod Péter Ákos is tette, de érdemes megvizsgálni, hogy mi történik a világban. Március folyamán a norvég korona 11 százalékkal gyengült az euróval szemben, míg a régióban a lengyel zlotyi 5,4, a cseh korona 7,7 százalékkal. Ugyanekkor a forint 6,3 százalékkal gyengült az euróval szemben. Ez csak egyetlen példa, de jól látható, hogy a kép nagyon más, mint ha csak a hazai adatokhoz viszonyítunk.

Számos olyan lépést tettünk, ami elősegítette a pénzügyi és gazdasági sérülékenység csökkenését, és az erős gazdasági védvonalak felépülését. Ilyen lépés volt a lakossági devizahitelek forintosítása és az önfinanszírozási program is. Előbbi eredményeként megszűnt a 2000-es években felépült lakossági devizahitel állomány. Jelentős részben ennek köszönhető, hogy a feltörekvő országbeli devizák márciusban megfigyelt gyengülése ezúttal nem okoz pénzügyi és társadalmi katasztrófát. Utóbbi pedig hozzájárult ahhoz, hogy a központi államadósság devizaaránya mintegy 50 százalékról (2011) mára 15 százalék közelébe csökkent, így az államadósság ráta sem „szállt el” (ami bekövetkezett volna, ha a korábbi, tetemes deviza államadósságot kellene most forintban kifejezni). Ugyanennek a programnak köszönhető, hogy míg 2011-ben a magyar állampapírok 66 százaléka külföldiek kezében volt, addig ez mára 35 százalékra csökkent, így kevésbé vagyunk külföldi befektetők pánikreakcióinak kitéve. Mindeközben az MNB a felügyeleti funkciók eredményes integrációjával a hazai bankrendszer és a pénzügyi rendszer megerősítéséhez is hozzájárult.

Az elmúlt évtizedben a dinamikus növekedési rátát a makrofinanszírozási egyensúlyok megőrzése és az árstabilitás elérése mellett sikerült megvalósítani. A költségvetés helyzete a 2010 utáni években érdemben javult, az ország kikerült a túlzott deficit eljárás alól, az IMF hitelt pedig visszafizette. Az államadósság GDP arányos rátája a 2011-es 80 százalék fölötti szintről tavaly év végére 66,3 százalékra csökkent. A jegybanki programoknak köszönhetően a költségvetés éves kamatkiadásai az elmúlt hét évben a GDP több mint 2 százalékával csökkentek, aminek eredményeként csak idén több mint 1000 milliárd forint kamatmegtakarítás keletkezik. A fegyelmezett költségvetési gazdálkodásnak is köszönhetően biztosítottak a tartalékok a külső sokkok kezelésére.

Az összehangolt gazdaságpolitika a rendszerváltás óta eltelt három évtized fundamentálisan legerősebb időszakát eredményezte. Az elmúlt hét esztendő átlagos éves gazdasági növekedése 2 százalékponttal haladta meg az EU átlagát, amivel a rendszerváltás óta hazánkban bekövetkezett gazdasági felzárkózás ¾-e erre az időszakra tehető. Gyors felzárkózás és reálbér emelkedés jellemezte az időszakot, amit a makrogazdasági egyensúly megtartása mellett sikerült elérni. Aktívumot mutató folyó fizetési mérleg, alacsony munkanélküliségi ráta, mérsékelt infláció és folyamatos gazdasági felzárkózás csak ennek a periódusnak az átlagában teljesült. Az eredmények fontos eleme volt az összehangolt gazdaságpolitika.

A hagyományos és újszerű, innovatív eszközöket együtt alkalmazó monetáris politika az árstabilitás elérése mellett programjaival a növekedést is jelentősen erősítette. A jegybanki teljesítmények makroszintű értékelésére használt nemzetközi rangsorokban Magyarország az elmúlt években globálisan is az élmezőnybe került. A gazdaságtörténeti összevetések is hasonló eredményeket mutatnak (a történi korrektség érdekében az időbeli összehasonlítást reálkamat szintek használatával végeztük el, hogy kiküszöböljük, a 90-es évek tranzíciós periódusából következő magas infláció és nominális kamatértékeket). Az elmúlt hét év volt historikusan és a régión belüli pozíciónkat tekintve is a legjobb makrogazdasági teljesítményt mutató jegybanki időszak a rendszerváltás óta, beleértve a cikket jegyző Bod Péter Ákos jegybankelnökségének periódusát is.

Makrogazdasági eredményesség a módosított „Misery” index alapján*

(az alacsonyabb érték kedvezőbb reálgazdasági kimeneteket mutat)

*Az eredeti „Misery” index kifejlesztése Arthur Okun amerikai közgazdász nevéhez fűződik, aki az infláció és a munkanélküliségi ráta összegeként definiálta e mutatót. Az ún. módosított „Misery” index: az inflációval korrigált reálkamatnak és a munkanélküliségi rátának az összege, amiből levontuk a folyó fizetési mérleg GDP arányos egyenlegének és a reálgazdasági felzárkózás ütemének összegét.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a magyar gazdaság (vagy a világ bármely fejlett gazdasága) ne lenne erőteljesen kitéve egy olyan súlyos krízisnek, ami számos szektor teljesítményének gyors leállásával jár. Ugyanakkor a koronavírus okozta problémákkal sokkal jobb helyzetben néz jelenleg szembe a magyar gazdaság, mint tette azt a 2008-as pénzügyi válság idején.

Megtévesztők azok az állítások, amelyek a kockázati felárak emelkedését a hazai fundamentumokkal vagy politikai kockázatokkal próbálja magyarázni. Jelenleg a világ legtöbb országából rekord összegű tőkekivonás zajlik a fundamentumoktól függetlenül, és pánik okozta likviditási zavar van a pénzpiacokon. Ezt tökéletesen példázza, hogy az IMF-hez március 23-ig 80 (!) országból érkezett be azonnali pénzügyi támogatási igény. A drasztikus helyzet oka, hogy a gazdaságok úgy állnak le sorban, hogy minden korábbi válsággal szemben nemcsak a gyenge vállalatok, de a világ legjobb cégei sem tudnak termelni és jövőjük bizonytalanná válik. Ez nem egyszerű gazdasági válság, hanem természeti és humán katasztrófa által sújtott gazdasági környezet. Ha az utóbbi évek programjait nem vezeti be az MNB és a költségvetési konszolidáció következtében nem alakul ki folyamatosan csökkenő adósságpálya, akkor már kopogtathatnánk is a következő IMF programért…, de erről ezúttal szerencsére szó sincs.

Egy ilyen súlyos válsághelyzetben a Magyar Nemzeti Banknak feladata a szükséges likviditás biztosítása. A jegybank elsődleges célja az árstabilitás elérése és fenntartása. A globális koronavírus-járvány nyomán összeomló világpiaci olajár és a gyengülő reálgazdaság hatása a következő hónapokban az infláció csökkenésében is megjelenik. A koronavírus megjelenésével a legsürgősebb kihívás a gazdasági szereplők likviditásának biztosítása lett. A hirtelen jött sokk miatt a vállalatok és a háztartások nem tudják törleszteni a hiteleiket, csődbe mehetnek, dominót indítva el a gazdaságban. Ennek megelőzésére a Magyar Nemzeti Bank a Kormánnyal közösen azonnal moratóriumok bevezetésével és a jegybanki eszköztáron keresztül korábban nem látott mértékű likviditás nyújtásával reagált.

A magyar gazdaságpolitikában jelentős tartalékok vannak még a krízis kezelésére. A hazai fiskális politika az utóbbi évtizedben a rendszerváltás óta példátlanul takarékos volt. „Tekintélyes deficitek” helyett a hiányt sikerült tartósan alacsony szintre szorítani. A költségvetési politika tartalékait az előttünk álló időszakban fel lehet használni arra, hogy a reálgazdasági károkat a költségvetési politika ellensúlyozza. A gazdaságpolitika ráadásul a költségvetési politika és a monetáris politika összehangolt mozgására is számíthat. Szemben más jegybankok gyakorlatával, a Magyar Nemzeti Bank úgy került ki a legutóbbi évtizedből, hogy mérlegfőösszegét célzott programok mellett fokozatosan szűkítette. Ez most fontos mozgásteret jelent, amely szükség esetén új eszközök formájában kiaknázható. E bizonytalanabb környezetben is mindent meg kell tenni a „V-alakú” kilábalás eléréséért.

A magyar gazdaság egyre sokszínűbb. Egy új, a Harvard Egyetem által számított mutató szerint a magyar gazdaság a világ tizedik legkomplexebb gazdasága. A globális értékláncban betöltött szerepek és az alacsony hozzáadott érték nem csak gazdasági specializációt, hanem elosztást is tükröz. A magyar gazdaságpolitika a hazai bérek tekintetében a rendszerváltást követő évtizedek egyik legkártékonyabb felfogásával ment szembe, amikor nem szabott gátat az elmúlt évek dinamikus bérfelzárkózásának. A hazai gazdaság szektorális megoszlása az EU országokéhoz hasonló, amelyben a szolgáltató szektor túlsúlya dominál. Nincs olyan gazdasági szektor, amelyet a jelenlegi koronavírus-járvány ne érintene drasztikusan, ami pontosan annak a következménye, hogy a modern gazdaságok szektorai között igen magas fokú a kölcsönös függés. A turizmus mindenhol megállt, a hotelek és az éttermek kiürültek. Mindegy, hogy az autógyár vagy a számítógépgyár áll le, a hatás ugyanaz: leáll a termelés és jóval kevesebb elkölthető jövedelem keletkezik, a gazdasági körforgásban számos zavar lép fel. Mindezt pedig fokozza a bizonytalanság, ami azt eredményezi, hogy az sem megy étterembe vagy kezd lakásfelújításba, akinek a munkahelyén eddig nem csökkent az aktivitás. Egyetértünk Bod Péter Ákossal, hogy a járvány lefutása után megkezdődik a termelési láncok újra gondolása, ami a nyugat-európai gyártókat is érinti. Két tényt azonban fontos e téren is hangsúlyozni: egyrészt az európai gyártók a koronavírustól függetlenül is problémákkal küzdenek, másrészt az Eurostat adatai alapján az autóiparban a 100 euro munkaerőköltségre eső hozzáadott érték alapján a magyar adat az egyik legkedvezőbb az EU-ban. Egyelőre nehéz elképzelni, hogy a világpiacon nyomás alá kerülő európai gyártók épp a legjövedelmezőbb relációk bezárásával kezdenék meg a karcsúsítást, mint ahogy az elmúlt években megindult fejlesztési tervek sem ezt mutatják.

Egy krízishelyzetben minden szónak súlya van. Bod Péter Ákos egy félrevezető idézet formájában „inadekvát megszólalásként” értelmezi Matolcsy György a Magyar Nemzeti Bank jelenlegi elnökének az MKIK Évnyitón elhangzott szavait. Maga az előadás teljes egészében az MNB internetes oldalán visszakereshető. Az előadás nem a 2020-as évről, hanem a 2020-ban kezdődő évtizedről szólt. Míg a koronavírus-járvány kapcsán álljon itt az MKIK oldalán is elérhető beszéd szó szerinti idézete: „Kiszámíthatatlan hatásokkal jár. Talán az egészségügyi hatás éven belüli, de a gazdasági hatás több évre húzódik át. Mindenre hat … és még jobban felszólít bennünket arra, hogy őrizzük meg az eddigi eredményeket.”

Nincsen indok tartós visszaeséssel riogatni. Természetes, hogy a koronavírus terjedése a magyar gazdaságot is súlyosan érinti, ugyanúgy, mint ahogy a legfejlettebb gazdaságokat is. A gazdaságpolitika ugyanakkor felkészült, amire fel lehetett. A hazai gazdaság fundamentálisan erős. Külső adóssága jelentősen csökkent, nincs lakossági devizahitel-állomány, csökkenő pályán az államadósság, a költségvetés hiánya folyamatosan alacsony volt az utóbbi 8 évben. Sokkal magasabb a növekedési potenciálunk, mint volt a 2008-as válságban. Minden okunk megvan abban bízni, hogy a járvány lecsengésével (majdnem) ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, és jó eséllyel egy „V” alakú lefutással kerüljünk ki a válságból. A jövő megnyeréséhez a közgazdasági társadalom támogatására továbbra is szükség lesz, amit a jegybank oldaláról biztosítani is fogunk.

Palotai Dániel, az MNB főközgazdásza, a jegybank gazdaságtudományi és kiemelt ügyekért felelős ügyvezető igazgatója

Virág Barnabás, az MNB monetáris politikáért és közgazdasági elemzésekért felelős ügyvezető igazgatója

(Címlapkép: Illusztráció / Shutterstock)